testrész ember

Az emberi test több mint négymilliárd év alatt fejlődött olyanná, ahogy ma ismerjük – a sejtek mikroszkopikus részeitől kezdve a végtagjainkig. Az evolúció története megmutatja, hogyan alakultak ki a fajok, és milyen elemek adódtak hozzá a testükhöz. 

Ilyen testrésze csak az embernek van: az áll

Van egy tudományos módszer, amellyel a tudósok megfejthetik, miért és hogyan fejlődtek ki egyes testrészeink. De ez csak akkor működik, ha az adott tulajdonság az evolúció egymástól független fejlődési ágain is kialakult, és az egyes fajcsoportok hasonló funkciókat fejlesztettek ki anélkül, hogy közeli rokonságban állnának egymással. 

Létezik egy testrész, amivel csak mi, modern emberek (Homo sapiens) rendelkezünk: ez az áll. 

Nem található meg más emlősöknél, még legközelebbi rokonainknál, a csimpánzoknál sem, sőt az olyan kihalt emberféléknél sem, mint a neandervölgyi ember. 

Az alsó állkapcson található csontos kiemelkedés célja régóta vita tárgya a tudósok körében, és egyedisége miatt nem lehet „puskázni” más fajokról. Lehetséges magyarázat persze bőven akad a különleges testrész kialakulására. 

A rágástól a párválasztási esélyekig

Az egyik korai elképzelés szerint az áll azért fejlődött ki, hogy megerősítse az állkapcsot a rágás során fellépő erőkkel szemben, ellenállóbbá tegye a harapás során jelentkező terhelésnek. Biomechanikai elemzések azonban megállapították, hogy az áll nincs jó helyen, ha az lenne a célja, hogy masszívabbá tegye az állkapcsot, sőt, az életkor előrehaladtával egyre kevésbé képes ellenállni az erőhatásoknak. 

Gyakran előkerülő teória, hogy a markáns áll vonzóbbá teszi a férfit, és a párválasztási esélyek javítása érdekében alakult ki. Amellett, hogy erre semmilyen bizonyíték nincs, a szexuális szelekció általában csak az egyik nemet érinti, álla viszont a férfiaknak és a nőknek is van, így ez az elmélet sem állja meg a helyét. 

A legelfogadottabb magyarázat szerint az áll kialakulása az emberi arc változásának mellékterméke volt, nem pedig az alkalmazkodás funkcióval rendelkező eredménye. 

Ahogy az első modern emberek kifejlődtek a pleisztocén késői szakaszában, körülbelül 80 ezer évvel ezelőtt, elindult az arc megváltozása is: csökkent a mérete, elkezdett befelé dőlni, ami azzal járt, hogy az állkapocs egy része kifelé tolódott, és megjelent az áll. A természetes szelekció megváltoztatott valamit, ami egy másik testrész alakját is befolyásolta. 

Hormonok és együttműködés

Ebben az a legérdekesebb, hogy mi válthatta ki az arc zsugorodását és az áll kialakulását. Egyes tudósok úgy vélik, hogy – mint oly sok más dolog az emberi faj történetében – ez is a férfiak viselkedésével, pontosabban az erőszakos férfiak magatartásával kapcsolatos.

Az Iowai Egyetem antropológusa, Robert Franciscus szerint a korábban meglehetősen elszigetelten élő embercsoportok egyre inkább együttműködő közösségekké váltak, társadalmi hálózatok jöttek létre az adott környéken. Árukat, információkat, ötleteket cseréltek egymással, ritkábban harcoltak a területért vagy a tulajdonért. 

„A modern embereknek valamikor előnyük származott abból, hogy kapcsolatokban gazdag társadalmi hálózatuk volt” – magyarázta az elméletét Franciscus. – Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a férfiaknak tolerálniuk kellett egymást. Az agresszió helyett több kíváncsiságra és nyitottságra volt szükség, és ennek bizonyítéka ott rejlik az arc felépítésében.”

Amennyiben igaz az a teória, azt mindannyian emelt fővel vehetjük tudomásul. Az emberi áll nem a rágást segíti, nem a vonzerőt növeli, hanem valami sokkal fontosabbnak a jele: a civilizáltságunknak. 

Olvasnál még az emberi evolúcióról? Az emberiség majdnem kihalt a Homo sapiens előtt: 1280 ősünk élt mindössze.