Egy gyerek születése mindig nagy öröm egy családban. De a teherbe esés nem mindenkinek megy könnyen. Nem volt még olyan rég, amikor a meddő házasságokat bizony nagyon könnyen pellengérre állította a család vagy egy közösség. Azért, hogy ezt a szégyent elkerüljék, ma már megmosolyogtató, mi mindent megettek a nők.
Nem mindegy, hány kanál levest evett a menyasszony
A termékeny házasság érdekében már a lakodalmakban elkezdődött a különböző babonákhoz fűződő „varázslás”. A családtagok és a szomszédok a menyasszonyos háznál virágkaput készítettek, és amikor a friss házasok ez alatt áthaladtak, a vőlegénynek le kellett szakítania a kapu közepén lelógatott játék babát. A hiedelem szerint ez a szimbolikus mozdulat segíthetett abban, hogy ne legyen magtalan a pár. De ugyanez volt az üzenete annak is, ha a menyasszony ágyára gyereket dobtak, de szerencsést tulajdonítottak annak is, ha a templomba igyekvő lakodalmas menet kisgyermekes családdal találkozott.
A násznép jóakaratát és segítő szándékát fejezte ki azzal is, hogy a menyasszony templomba vezető útját virágszirmokkal díszítette, ezzel gazdagságot és bőséges gyermekáldást kívánva.
A babonában nevelkedett menyasszony az esküvői asztalnál annyi ujjára ült, vagy annyi kanál levest szedett a tányérjába, ahány gyereket szeretett volna.
Nem a düh levezetésének egyik módja, hanem a termékenységi mágia része volt az is, amikor a lakodalomban a férj földhöz vágott egy tányért, ami darabjaira hullva megjósolta, mennyi gyermeke születik majd a párnak. De szintén a gyermekáldás reményében kellett tojásra lépnie, vagy felrúgnia a vizes edényt a menyasszonynak.
A lakodalmi étkek közül a gyermekáldás szempontjából a töltött káposztának tulajdonítottak jelentőséget, de a biztonság kedvéért gyakran került a vőlegény tányérjára kakashere és disznófarok is.
A sós és a kénes vízben is hittek
A terméketlen házaspárok a gyermektelenséget Isten haragjának gondolták, éppen ezért az asszonyok mindent megtettek azért, hogy bocsánatot nyerjenek. Volt, aki misét mondatott a pappal, búcsúkra jártak, vagy a terhesség és szülés védőszentjének, Szent Annának tettek fogadalmat.
Aki nem hitt a babonákban és a fohászokban, kuruzslóhoz fordult, bízva abban, hogy a népi gyógymódok majd csodát tesznek. Ilyenkor a javasasszonyok sokszor azt tanácsolták a kétségbeesett nőknek, hogy táplálkozzanak bőségesen, és kerüljék a fűszeres ételeket, vegyenek sós vagy kénes vizes ülőfürdőt, igyanak cickafarkból, palástfűből, málnalevélből, barátcserjéből készült gyógyteákat, főzeteket, tegyenek kakukkfüvet a párnájuk alá.
A siker érdekében szabályozták az együtt hálás gyakoriságát is, mondván, a túl gyakori együttlétek nem segítik elő a család bővülését.
A hiedelem szerint akkor is gyorsabban teherbe esett egy nő, ha egy éppen várandós asszonnyal beszélgetett.
A húsvéthétfői locsolkodásnak pedig nemcsak egészségmegőrző és szépítő, hanem termékenységfokozó hatást is tulajdonítottak. Szent Iván ünnepén pedig a nap fénypontja a tűzugrás volt, melyhez tisztító és termékenységfokozó erőt társítottak.
A tojás dupla sárgája ikreket jósolt
Ha pedig megtörtént a várva várt terhesség, a leendő édesanyát illett mindenféle finomsággal kényeztetni, amit csak megkívánt. A hiedelem szerint, ha a várandós asszony olyan tojást evett, aminek két sárgája volt, vagy összenőtt gyümölcs került a tányérjára, ikreket jósoltak neki.
A babona úgy tartotta, hogy az anyukának nem volt szabad zsebben tartania semmit a terhesség alatt, mert az meglátszott a születendő gyermeken. Áldott állapotban nem mehettek temetőbe az asszonyok, mert attól féltek, hogy a rossz szellemek elveszik a baba erejét.
Évtizedekkel ezelőtt is kíváncsiak voltak arra az emberek, hogy fiút vagy lányt hord a szíve alatt az édesanya. Ultrahang híján csak jóslatokba bocsátkozhattak. Az anyasághoz kapcsolódó népi hiedelmek közül ezek többsége a mai napig él a köztudatban. A gyerek nemére egyebek között az édesanya megváltozott étkezési szokásaiból következtettek. Ha sósat vagy savanyút kívánt, akkor fiút, ha édeset és gyümölcsöt, akkor lányt vártak.
Az anyuka hasformájából is jósoltak a „hozzáértők”. Ha csúcsos volt, akkor biztosra vették, hogy fiú növekszik benne, ha pedig kerekebb volt a hasa, akkor arra következtettek, hogy lányt fog szülni.
A reggeli rosszullétek is árulkodónak számítottak a népnyelvben, hiszen azok az anyukák, akik gyakrabban szembesültek a kellemetlen tünetekkel a terhesség első időszakában, azok kislány érkezésére készülhettek, akiknél alig, vagy egyáltalán nem jelentkeztek az ilyen jellegű panaszok, azokról úgy vélték, fiút várnak.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
