Nem véletlen tehát, hogy a nők féltve őrizték szüzességüket, vagy ravasz, olykor veszélyes praktikákat eszeltek ki, ha már nem voltak ártatlanok. Persze a másik felet, a férjet sem kellett félteni, ugyanis a nőket igen gyakran vetették alá szüzességi teszteknek, hogy kiderüljön, valóban érintetlenek. Ezek a „próbák” azonban gyakran nélkülöztek minden tudományos alapot, hiszen ma már tudjuk, hogy az első együttlét alkalmával nem feltétlenül vérzik a nő, ha például nyitott szűzhártyával születik, vagy az már egy teljesen más okból, például lovaglás következtében, már megrepedt.
A vizelet különös jelentősége a szüzességi tesztek során
A középkorban számtalan írás keletkezett arról, amely valamilyen módon összekötötte a pisilést a romlatlansággal. Ha a nő vizelete tiszta és világos, átlátszó és csillogó volt, akkor a nő még nem volt férfival, míg ha zavaros, sötétebb, akkor már igen, mivel a vér és a spermium beszennyezte azt. Egy 13. századi sebész a vizelés hangját tartotta fontosnak: ha a vizelet távozásakor pisszenő hangokat lehetett hallani, és a nőnek tovább tartott az ürítés, mint egy kisfiúnak, akkor még szűz volt.
A korabeli hitrendszerek szerint a vizelet-visszatartás is mérvadó lehetett a szüzesség megállapítását illetően: azok, akik hosszan vissza tudják tartani vizeletüket, romlatlanok.
Egy 15. században élt olasz orvosnak azonban ma már elképesztőnek és érthetetlennek ható ötletei is akadtak: nem ártatlan egy nő, ha azonnal vizelni kezd, amikor a cserépkályhából füst száll fel, illetve ha nem sápad el sóskaégetés közben.
Hogy ezeknek a jeleknek mi köze volt a szüzességhez, azt nem tudjuk, ám azt kijelenthetjük, hogy ezek talán mégsem voltak szűzbiztos tesztek.
A szüzességi teszteket ki is lehetett játszani
Buta kérdésre buta válasz – szokták mondani. Értelmetlen tesztre furmányos megoldás. A legendák szerint a szüzeknek varázserejük is volt, például meg tudták szelídíteni a vadakat, és lecsendesítették a zümmögő méheket, valamint nem folyt ki a víz a szitájukból. Ha egy lánynál ez mégis megtörtént – minő meglepetés – akkor az azt bizonyította, hogy már nem ártatlan. Annak érdekében, hogy a nők mégis átmenjenek ezen a teszten, a szita belső oldalát valamilyen zsiradékkal kenték be előzetesen, így a víz nem folyt át rajta, legalábbis egy darabig.
A nőknek arra is megvoltak a praktikái, hogy mit tegyenek akkor, ha már nem voltak szüzek a nászéjszakán. Az egyik megoldás az volt, hogy az esküvőt a menstruáció idejére szervezték, így a véres lepedő mint bizonyíték nem jelentett problémát. Ennél jóval bizarrabb és egészségkárosítóbb volt az, ha a nő piócát rakott a szeméremajkára, amin így apró, vérző seb keletkezett, és ezzel is remekül meg lehetett téveszteni az újdonsült – és tudatlan – férjet.
Ma már jobb esetben furcsának, rosszabb esetben barbárnak tartjuk ezeket a teszteket és módszereket, főleg, ha belegondolunk, hogy a férfiaknak semmit nem kellett bizonyítaniuk a házasság előtt, sőt, minél több nővel voltak együtt korábban, annál tapasztaltabbnak számítottak. A kettős mérce a nemeket illetően azóta sem szűnt meg, csak átalakult.
A középkorban az utazással kapcsolatos tanácsok sem voltak kevésbé elképesztőek, erről szóló cikkünket itt olvashatod.
Múzsák a csók után irodalmi est
Egy különleges estére számíthat, aki velünk tart, amely során életutak, művészet és anyaság fonódik össze a színpadon. Hernádi Judit és Tarján Zsófia őszintén mesélnek anya-lánya kapcsolatukról: hogyan élte meg a művésznő a gyermekvállalást, milyen érzés volt Zsófinak híres édesanya mellett felnőni.A könyvben szereplő nők történeteiről Bálint Lilla szerző mesél, míg Hernádi Judit egy-egy megrázó vagy felemelő könyvrészletet olvas fel.
hirdetés
