Az animáció öt zónára osztja a robbanás hatásterületét. Az első zóna 1,27–3,27 kilométer távolságban helyezkedik el a nukleáris detonáció középpontjától: ebben a legnagyobb veszélyt a vakító fény jelenti, amely – a retinát megégetve – vaksághoz is vezethet. Emellett
a kitöréssel járó erős sugárzás másodfokú égési sérüléseket okozhat a bőrön, a robbanás hanghulláma miatt pedig akár ideiglenes vagy maradandó halláskárosodás is kialakulhat.
A zónák ennyit számítanak
A második zóna a robbanás középpontjától számított 600 méter és 1,27 kilométer közötti terület, amelyben a lökéshullám olyan erejű, hogy az emberek azonnal a földre kerülnek. A detonáció okozta sérülések is súlyosabbak: a dobhártyák beszakadhatnak, a sugárzás pedig nagy felületen okozhat harmadfokú égési sérüléseket.
A harmadik zónában – 350 és 600 méter között – a helyzet még drámaibb. Itt a lökéshullám óriási, akár 800 km/órás csap le mindössze másfél másodperccel a detonáció után. Az e zónában tartózkodók testét úgy repíti el a légnyomás, mintha rongybabák lennének. A becsapódás súlyos belső sérüléseket okozhat: gyakoriak a belső vérzések és a szervszakadások. A tüdő különösen érzékeny, a nyomáshullám hatására összeomolhat. Ebben a távolságban már a legsúlyosabb, negyedfokú égési sérülések is kialakulhatnak.
A negyedik zóna mind közül a legveszélyesebb: ez a kitörés tűzgömbjéhez legközelebb eső terület, 200 és 350 méter között.
Itt a túlélés gyakorlatilag lehetetlen.
Ha kíváncsi vagy rá, miért maradt meg a hirosimai áldozatok árnyéka a falakon, figyelmedbe ajánljuk ezt a cikkünket is.
Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!
A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.
Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!
hirdetés
