18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

A legbizarrabb szexuális kiegészítők Kínától Spártáig

Szabó Rozália

A történelem során az emberiség mindig megtalálta a módját, hogyan tegye izgalmasabbá a szexuális életét, gyakran a mai ízlés számára egészen bizarrnak tűnő segédeszközöket használva.

Történészek szerint az emberiség évezredek óta használ szexjátékokat: kőből, csontból és bronzból készült műpéniszek maradtak fenn. A legrégebbi segédeszköz a németországi Ulm közelében lévő Hohle Fels barlangból került elő, amelyet régészek szerint 28 000 évvel ezelőtt, tehát még a kőkorszakban készítettek őseink. Nem tudni teljes bizonyossággal, hogy a közel 20 centiméter hosszú kőfalloszt örömszerzési vagy valamilyen rituális célra használták-e, de inkább az előbbi valószínű, ugyanis a mindennapi használati tárgyak között találtak rá.

A hosszú szempillák előnyei 

Ami az ennél különösebb szexjátékszereket illeti, kétségtelenül dobogós helyre kívánkozik a kecskeszemhéjból készült erekciós gyűrű. Az alapötlet Ázsiából származik: i. e. 1200 körül a kínai Jing- és Song-dinasztiák idején már használták, de napjainkban Malajziában is töretlenül népszerű az eszköz, amelyet ott bulu mata kambing néven ismernek. Az elképzelés szerint egy kecske szemhéját, a rajta maradó szempillákkal együtt karikává alakítják, így péniszgyűrűként az erekciót segíti viselőjénél, a partnernél pedig – állítólag – a hosszú kecskeszempillák fokozzák az eksztázist. Ha valaki úgy érzi, enélkül nem teljes az élete, szerencsére nem kell kecskét vágnia: csekély összegért akár meg is rendelheti.

A kantoni ágyék és a burmai madár

Az ókori Kínában igen elterjedtek voltak a szexuális játékszerek. A „kantoni ágyék” (cantonese groin) nevű növény forró vízbe áztatva a kínai asszonyok örömét szolgálta, és nem is volt olyan költséges, mint egy jádekőből megformált műpénisz. De a férfiak sem maradtak vágyfokozó nélkül: a Ming-dinasztia ideje alatt (14–17. század) aranyból vagy rézből icipici harang vagy gömb alakú ékszereket készítettek, amelynek belsejébe állítólag egy mitikus burmai madár spermáját töltötték. Mindezt aztán afféle korabeli piercingként a férfiak a péniszükbe helyezték, aminek következtében állítólag élvezetesebb lett számukra a szex. Az eljárás Délkelet-Ázsiában is ismert, ampallang néven, bár valószínűleg ma már nem vesződnek a mitikus madár felkutatásával.

Egy kis keselyűtüdő-lebenyt?

A római történetíró, idősebb Plinius nem csupán a történelmi eseményekről készített feljegyzéseket: bizarr vágyfokozókat (azaz afrodiziákumokat) is említ, mind férfiak, mind nők számára. A természet históriája (Naturalis Historia) című könyvében a keselyű tüdejének jobb lebenyét ajánlja elfogyasztásra a férfiak számára, hogy fokozzák a libidójukat. A nők sem járnak sokkal jobban, ha ilyen jellegű problémával küszködnek: idősebb Plinius szerint a denevér vérét egy gyapjúdarabra kell felfogni, majd azt a nő feje alá helyezni, amikor lefekszik.

Jelenet egy antik görög vázáról
Jelenet egy antik görög vázárólWikimedia Commons

Bőrből készült segély

Az ehető kiegészítők és segédeszközök nem merülnek ki csupán fallikus zöldségek használatában. Az ókorban a görögök (és a középkori Európa asszonyai) nem csupán a hagyományos értelemben szerették az ételeket: szexuális segédeszközként száraz kenyeret, azaz leginkább a bagettre hasonlító kenyérrudakat használtak. (Végül is, ha belegondolunk, a kenyér nem kerül sokba, és nem is igényel sok odafigyelést és törődést.) Arisztophanész Lüszisztraté című komédiájának főhősnője pedig, megelégelvén a pelopponészoszi háborúkat, szerelmi sztrájkot hirdet: ráveszi Athén és Spárta asszonyait, hogy addig ne szeretkezzenek férjeikkel, amíg azok abba nem hagyják a háborúskodást. Nos, bár Arany János magyar fordításában a mai olvasónak már nem egyértelmű, de a darabból kiderül: a görög nők bizony bőrből készült szexuális segédeszközökhöz folyamodtak a sztrájk során, hogy kielégítsék magukat. A magyarításban ez „csiklandónak” hangzik:

Ugyhogy, mióta elpártolt Milétus,

Egy nyolczhüvelyknyi csiklandót se láttam,

Mely volt nekünk bőrből készült segély.”

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra