Történészek szerint az emberiség évezredek óta használ szexjátékokat: kőből, csontból és bronzból készült műpéniszek maradtak fenn. A legrégebbi segédeszköz a németországi Ulm közelében lévő Hohle Fels barlangból került elő, amelyet régészek szerint 28 000 évvel ezelőtt, tehát még a kőkorszakban készítettek őseink. Nem tudni teljes bizonyossággal, hogy a közel 20 centiméter hosszú kőfalloszt örömszerzési vagy valamilyen rituális célra használták-e, de inkább az előbbi valószínű, ugyanis a mindennapi használati tárgyak között találtak rá.
A hosszú szempillák előnyei
Ami az ennél különösebb szexjátékszereket illeti, kétségtelenül dobogós helyre kívánkozik a kecskeszemhéjból készült erekciós gyűrű. Az alapötlet Ázsiából származik: i. e. 1200 körül a kínai Jing- és Song-dinasztiák idején már használták, de napjainkban Malajziában is töretlenül népszerű az eszköz, amelyet ott bulu mata kambing néven ismernek. Az elképzelés szerint egy kecske szemhéját, a rajta maradó szempillákkal együtt karikává alakítják, így péniszgyűrűként az erekciót segíti viselőjénél, a partnernél pedig – állítólag – a hosszú kecskeszempillák fokozzák az eksztázist. Ha valaki úgy érzi, enélkül nem teljes az élete, szerencsére nem kell kecskét vágnia: csekély összegért akár meg is rendelheti.
A kantoni ágyék és a burmai madár
Az ókori Kínában igen elterjedtek voltak a szexuális játékszerek. A „kantoni ágyék” (cantonese groin) nevű növény forró vízbe áztatva a kínai asszonyok örömét szolgálta, és nem is volt olyan költséges, mint egy jádekőből megformált műpénisz. De a férfiak sem maradtak vágyfokozó nélkül: a Ming-dinasztia ideje alatt (14–17. század) aranyból vagy rézből icipici harang vagy gömb alakú ékszereket készítettek, amelynek belsejébe állítólag egy mitikus burmai madár spermáját töltötték. Mindezt aztán afféle korabeli piercingként a férfiak a péniszükbe helyezték, aminek következtében állítólag élvezetesebb lett számukra a szex. Az eljárás Délkelet-Ázsiában is ismert, ampallang néven, bár valószínűleg ma már nem vesződnek a mitikus madár felkutatásával.
Egy kis keselyűtüdő-lebenyt?
A római történetíró, idősebb Plinius nem csupán a történelmi eseményekről készített feljegyzéseket: bizarr vágyfokozókat (azaz afrodiziákumokat) is említ, mind férfiak, mind nők számára. A természet históriája (Naturalis Historia) című könyvében a keselyű tüdejének jobb lebenyét ajánlja elfogyasztásra a férfiak számára, hogy fokozzák a libidójukat. A nők sem járnak sokkal jobban, ha ilyen jellegű problémával küszködnek: idősebb Plinius szerint a denevér vérét egy gyapjúdarabra kell felfogni, majd azt a nő feje alá helyezni, amikor lefekszik.
Bőrből készült segély
Az ehető kiegészítők és segédeszközök nem merülnek ki csupán fallikus zöldségek használatában. Az ókorban a görögök (és a középkori Európa asszonyai) nem csupán a hagyományos értelemben szerették az ételeket: szexuális segédeszközként száraz kenyeret, azaz leginkább a bagettre hasonlító kenyérrudakat használtak. (Végül is, ha belegondolunk, a kenyér nem kerül sokba, és nem is igényel sok odafigyelést és törődést.) Arisztophanész Lüszisztraté című komédiájának főhősnője pedig, megelégelvén a pelopponészoszi háborúkat, szerelmi sztrájkot hirdet: ráveszi Athén és Spárta asszonyait, hogy addig ne szeretkezzenek férjeikkel, amíg azok abba nem hagyják a háborúskodást. Nos, bár Arany János magyar fordításában a mai olvasónak már nem egyértelmű, de a darabból kiderül: a görög nők bizony bőrből készült szexuális segédeszközökhöz folyamodtak a sztrájk során, hogy kielégítsék magukat. A magyarításban ez „csiklandónak” hangzik:
„Ugyhogy, mióta elpártolt Milétus,
Egy nyolczhüvelyknyi csiklandót se láttam,
Mely volt nekünk bőrből készült segély.”
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
