Migrén és sport: lehet-e fejfájással edzeni?

GettyImages-1329513404

Sokan, akik migrénnel élnek, félnek attól, hogy a testmozgás rohamokat vált ki, holott az edzések jótékony hatása elvitathatatlan a migrénnel szembeni küzdelemben. Elmondjuk, hogyan kell okosan csinálni.

A migrén olyan rohamokban jelentkező fejfájás, amelyet az erőteljes fájdalom mellett gyakran látászavarok, émelygés, hang- és szagérzékenység is kísérhet. Időtartama pár órától akár napokig is terjedhet, megkeserítve ezzel sokak életét.

A gyógyszeres kezelés mellett a migrénben szenvedők gyakran alternatív módokat is keresnek a rohamok gyakoriságának és intenzitásának csökkentésére, több-kevesebb sikerrel. Az edzés ebben a tekintetben érdekes kérdés, ezért érdemes körbejárni a témát. A szakértők többsége egyetért abban, hogy a rendszeres testmozgás segít elérni a kívánt terápiás célt, sokan azonban tartanak attól – akár múltbeli tapasztalatok alapján –, hogy az edzés még inkább triggereli a rohamok kialakulását, ezért tartanak tőle. Valóban, nem mindegy, hogyan kezdünk neki és mit csinálunk – ezt most összeszedtük.

Csak nyugalmi időszakban

Alapvetés, hogy a migrénes roham során, még a lecsengő fázisában sem állunk neki testmozgásnak. Inaktív, fájdalommentes időszakban azonban érdemes belefogni.

A testmozgás örömhormonokat termel, többek között endorfint és enkefalint, melyeknek a természetes fájdalomcsillapító és antidepresszáns hatását érdemes kamatoztatnunk a migrén elleni küzdelemben. Az enkefalin szerepe a stressz csökkentése is, a stressz pedig az egyik elsődleges trigger a migrén kialakulásában.

Fokozatosan építsük föl az edzést
Fokozatosan építsük föl az edzéstskynesher / Getty Images Hungary

Számos egyéb tényező azonban az edzéssel kapcsolatosan – amennyiben nem figyelünk oda rájuk –, rizikófaktor lehet, s az is elképzelhető, hogy azok, akik különböző kutatásokban arról számoltak be, hogy az edzés következtében újra előjött a migrénjük, ezek valamelyikét nem vették tekintetbe. Hiszen, ne feledjük, a mozgás alapvetően megterhelés a szervezetünknek, így okosan kell felépíteni azt, hogy miként szeretnénk a javunkra fordítani.

Válasszunk alacsony intenzitású mozgást

A fentiek miatt is érdemes alacsony intenzitású mozgással kezdeni, ha a rendszeresség felépítése a cél. A semmiből elkezdett magas intenzitású edzésprogram még az egészségesek számára is megterhelő lehet: a szervezet váratlanul megugró oxigénigénye, csakúgy, mint a megemelkedett vérnyomás, a migrénesek számára akár azonnali rohammal is járhat. Kezdjünk tehát inkább sétálással, kellemes tempójú úszással, kerékpározással, egy kis ugrókötelezéssel.

Az aerob edzések segítenek javítani a kardiovaszkuláris állóképességet, az alvásminőséget, csökkentik a szorongást, szerepet játszanak a túlsúly leadásában – és ezek mind olyan tényezők, amelyek a migrén ellen hatékonyan bevethetők. Az életünkbe beépülő napi szintű alacsony – a későbbiekben közepes – intenzitású mozgás jelentős egészségügyi javulással szolgálhat.

Keressük meg, mit szeretünk

Ahhoz, hogy az alkalmi mozgásból rendszeres legyen, elkerülhetetlen, hogy olyasmit csináljunk, ami jó érzéssel tölt el, tetszik, és szívesen végezzük nap mint nap. Ha feszélyezve érezzük magunkat, akkor a stressz-szintünket növeljük, ez pedig kedvez a rohamok kialakulásának. Sétálni olyan környéken járjunk, ahol nem szorongunk például télen a korai sötétedésben sem. Ha rosszul érezzük magunkat egy adott edzőterem táncos óráján, válasszunk családiasabb környezetet. Ezek talán evidenciának tűnnek, ám sokszor nem gondolunk bele, hogy lehetne ez máshogy is, és inkább magát a tevékenységet szüntetjük be – holott igazán kár érte.

Együnk és igyunk előtte rendesen!

Újfent egy olyan szabály, amely alapvetően minden testmozgást végzőre vonatkozna, azonban megszegése a migréneseket rosszabbul érintheti, mint a többieket. Az edzés előtt egy-másfél órával fogyasszunk fehérjében is gazdag táplálékot. A lezuhanó vércukorszint – azaz ha megfelelő étkezés nélkül hosszan, folyamatosan mozgunk – szintén migrénhez vezethet. A dehidratáltság az egészséges szervezetnek sem tesz jót, de a rohamok kialakulásában vezető szerepe van: mozgás előtt, közben és után is gondoskodjunk a megfelelő folyadékbevitelről.

Figyeljünk a körülményekre!

A magas hőmérsékleten vagy alacsony légnyomás mellett végzett edzés szintén rohamhoz vezethet, a magaslati levegőn végzett testmozgással ezért érdemes csínján bánni. Fény szempontjából a tűző napfény vagy az edzőterem erős mesterséges megvilágítása is növeli a roham kockázatát. Válasszunk olyan napszakot vagy helyszínt, ahol ezeket lehetőség szerint elkerüljük.

Építsük fel az edzést rendesen!

Mindig alaposan melegítsünk be, és fokozatosan növeljük az intenzitást. Diszkomfort esetén vegyünk vissza a terhelésből vagy pihenjünk. Érdemes figyelembe vennünk, hogy a fejet, nyakat, vállat érő terhelés is kockázati tényező, ezért a vállöv igénybevételét is folyamatosan építsük fel. Nagyon sokszor ez a régió a helytelen testtartásból és kivitelezésből adódóan is extra terhelést kap – például hasizomgyakorlatoknál, lógó fejjel végzett planknél, rosszul beállított kerékpár esetén stb. –, ezért mindig körültekintően végezzük a mozgásmintáinkat, és ha kell, kérjük szakértő segítségét!

Túlzott megerőltetés esetén önkéntelenül sokszor visszatartjuk a lélegzetünket, miközben egy-egy erőteljes mozdulatot végzünk: ilyenkor a mellkasunk révén a vénás rendszerre jelentős nyomás kerül. Ez az a jelenség, amikor még egy sima közönséges fejfájásból is migrén kerekedhet, ezért mindig gondosan válasszuk meg az erőkifejtés mértékét, és ügyeljünk a folyamatos, szabályos légzésre!

Edzésnapló

Ha migrénesként testmozgásba kezdünk, erősen ajánlott edzésnaplót vezetni. Ebbe írjunk bele minden körülményt: az edzéseinken túl azt is, hogy mennyit és milyen minőségben aludtunk előtte, mennyit dolgoztunk, mennyi stressz ért, és persze a konkrét mozgás ismérveit és annak környezetét is. Ez segíthet abban, hogy tapasztalati úton visszakövessük, mi válik be, mit kell elkerülnünk a jövőben, valamint láthatók az összefüggések a – remélhetőleg – ritkábban és kevésbé kínzón jelentkező rohamok és a számunkra megfelelő mozgás között.

Ne féljünk tehát az edzésektől migrénesként sem, de a fentiekből is kitűnik, mennyire összetett terület ennek a rendszernek a megtervezése. A lényeg a fokozatosság: és ha el is határozzuk, hogy életmódot váltunk, ennek egyes elemeit is óvatosan vezessük be. Ne kezdjünk tehát egyszerre rendszeres mozgásba (főleg ne új mozgásformában), diétába vagy fogyókúrába, hirtelen napi szintű hosszas edzésbe. Hosszú távon ez természetesen felépíthető, de az életmódváltásnak ezeket az elemeit folyamatosan dolgozzuk bele a mindennapjainkba, ne mindent egyszerre, hiszen az is igen megterhelő lehet.

A sikeres életmódváltás persze nem csupán a migrén tekintetében, de egészségünk más vetületeit tekintve is jótékony hatású lehet: építsük fel hát okosan, és éljünk vele teljesebb életet.

Oszd meg másokkal is!
Mustra