kitörés lábtolásból

Az alsó végtag edzésének egyik nagy klasszikusa a kitörés, melynek haladó változatát és több kombinációját is bemutattuk már. Ha elég gyakorlottak vagyunk, akár core-stabilizációs gyakorlattá is alakítható (például mérlegállással váltogatva). A mai Dívány-edzésben pedig egy kartámaszos, dinamikus változatát mutatjuk be.

Alaphelyzetünk a hegytartás, melynek szabályos kivitelezését ebből a korábbi cikkből át tudjuk ismételni.

• Elhelyezkedünk hegytartásban. Lábfejeink ne legyenek összezárva, de nem érdemes nagy terpeszt sem tartani.
• Megemeljük az egyik lábfejünket, a maradék három támaszponton (két tenyér és egy lábfej) stabilizáljuk a helyzetünket.
• Belégzésre annyira emeljük magasra a kinyújtott lábat, hogy medencénk eredeti helyzetében maradjon, a csípő ne forduljon el oldalirányba, farizmainkat aktiváljuk.
• Kilégzésre a felemelt lábat leengedjük, elvezetjük a törzs mellett, és a talpat letéve a vállunk vonalában, kitöréshelyzetbe pozicionáljuk. Mindeközben hegytartásból plankhelyzetbe engedjük le a törzsünket.
• Belégzésre megemeljük az elöl letett talpat, és visszaemeljük kinyújtva hátra a lábat, miközben hegytartásba váltunk a plankből. A dinamikus mozgás közben is figyelünk arra, hogy medencénk nem csavarodik, csípőnk nem fordul el, törzsünket eredeti helyzetében tartjuk.
• Elvégezzük a „kitörést” ezen az oldalon a kívánt ismétlésszámban. Ezt követően leengedjük a megemelt lábat, hegytartásból felemeljük a másik oldali lábunkat, majd ezen az oldalon is elvégezzük az ismétléseket.

A szabályos kivitelezéshez az alábbiakra ügyeljünk

Hasizmaink végig aktívak, a hegytartás és a plankalaphelyzet is megköveteli a törzs izmainak teljes kontrollját. Haránt hasizmunk és farizmunk aktivitása alapvetően meghatározza a medencénk tartását és gerincünk ágyéki szakaszának semleges helyzetét.

Az előretett talp stabilan legyen a talajon, a lábszár függőlegesen helyezkedjen el. Ha nem tudjuk kellőképp nyitni a csípőt, vagy nehézségbe ütközik előreemelni a lábfejet, és az valahol elakad a talajon, a térdünk igen szerencsétlenül terhelt helyzetbe kerülhet. A lábunk előreemelésében segít, ha összpontosítunk a hasizmaink bekapcsolására, hasprés húzására.

Akadályozhatja a láb emelését a karunk helyzete is. Figyeljünk rá, hogy a tenyerek a váll vonala alatt támasszanak, karjaink ne lógjanak ki oldalra.

Ha sikerült előretenni kitörésbe a lábat, csípőnk ne lógjon lefelé, derekunk ne homorítson. A szabályos planktartás semleges derékhelyzetét vegyük alapul, csípőnk a hátsó láb bokája és a váll között húzott képzeletbeli egyenes vonalán legyen.

Vállövünk ne forduljon el, ne csavarodjunk törzzsel, mellkassal sem az elöl levő láb irányába.

Miért szuper ez a gyakorlat?

A hegytartás és plankhelyzet váltogatása dinamikus core-stabilizációt eredményez, nehezítve az aszimmetrikus lábhelyzettel.

Mivel unilaterális gyakorlat, könnyen fény derülhet olyan izomegyensúly-problémákra, melyek más, szokványos gyakorlatkivitelezés során nem lennének nyilvánvalóak. Így könnyebben fókuszálhatunk a fejlesztendő vagy kritikus területekre.

A törzs helyzetének változásából kifolyólag nagymértékű vállízületi mobilizáció történik, a saját testsúlynak köszönhetően azonban az érintett izmok erősödnek is. Ez javítja vállízületi mozgástartományunkat és segít megelőzni a sérüléseket.

Csípőízületünk hasonlóképp jelentős mozgásteret jár be, ráadásul a ciklikus mozgásnak köszönhetően a csípőhajlítók az összehúzódást követően meg is nyúlnak, és ez ruganyossá teszi ezt a jellemzően túlterhelt vagy gyenge területet.

Kis és közepes farizmaink jelentősége a gerincünk egészsége szempontjából óriási, ezek erősítésében minden olyan gyakorlat szuper választás, melynek során a medence szimmetrikus tartását biztosítani kell (például hogy ne csavarodjon kifelé az emelt lábbal együtt).

Javítja a koordinációt, testtudatunk fejlődik.

Testünk legtöbb izomcsoportját munkára fogjuk (has- és hátizmaink, kar, vállöv, az alsó végtag izmai, farizmok), de a sikeres izomépítés előfeltétele természetesen a pontos, precíz, kontrollált kivitelezés.

Ha nehezünkre esik ezt a gyakorlatot végrehajtani, érdemes lebontani elemeire, és külön gyakorolni

• a hegytartásban lábtolást,
• a hegy-plank váltást,
• a hagyományos kitörésgyakorlatokat.

Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a gyakorlatot helyesen kivitelezzük, avagy kérdéses, hogy meglevő mozgásszervi problémáinkra való tekintettel beépítsük-e edzésprogramunkba, forduljunk edzőhöz vagy mozgásterapeutához. Azt pedig sose feledjük, hogy a minőségi, helyes kivitelezés sokkal fontosabb az ismétlésszám emelésénél, így a szuper gyakorlat előnyeinek kihasználása érdekében mindig mérlegeljük aktuális fizikai állapotunkat, és fáradás esetén ne kockáztassunk sérülést.