halhatatlanság tudomány

A halhatatlanság kérdése ősidők óta izgatja az emberiséget, és korunkban talán közelebb kerültünk hozzá, mint eddig bármikor. Egyesek szerint ha a halhatatlanságot nem is, a hosszú, egészséges életet és a fiatalságot előbb-utóbb elhozza a tudomány. Ha eljutunk odáig, hogy megakadályozzuk az öregedést, biológiailag halhatatlanná válhatunk, de a sérülések ellen ez sem védhet meg bennünket, ráadásul rengeteg bioetikai problémát is felvet.

Halhatatlan sejtvonalak

1951-ben egy Henrietta Lacks nevű nő rosszindulatú méhnyakdaganatából (beleegyezése nélkül) tudósok kifejlesztettek egy sejtvonalat, amelyet azóta is életben tartanak. A HeLa és más biológiailag halhatatlan sejtvonalak egy mutáció miatt elkerülik a normális sejtöregedést, ehelyett tovább osztódnak – a HeLa éppen 72 éve, miközben már Lacks 1951 óta halott. Az a sejt vagy szervezet, amely nem tapasztal öregedést, vagy egy bizonyos ponton megszűnik öregedni, biológiailag halhatatlannak számít. Nem csak sejtek képesek erre: a baktériumok, a hidrák vagy bizonyos férgek, medúzák szintén biológiailag halhatatlannak számítanak. A HeLa-sejtek óriási szolgálatot tesznek a tudománynak: ezeket használták például a gyermekbénulás elleni vakcina tesztelésére az ötvenes években, illetve később a rák, az AIDS vagy a parvovírus elleni kutatásokban.

Az öregedés elleni küzdelem

A tudomány jelenlegi állása szerint 125 év az emberi élet végső határa. Az öregedés tudományos szempontból végső soron azt jelenti, hogy sejtjeinkben, szöveteinkben egyre több és súlyosabb károsodás következik be, a telomerek rövidülnek, a sejtek közötti kommunikáció megváltozik, és mindez előbb-utóbb a szervezet és a sejtek elöregedéséhez, megbetegedéséhez, majd halálhoz vezet. Az öregedés elleni küzdelem jelenleg is jelentős összegeket megmozgató iparág, és nem csak a plasztikai sebészeknek hoz pénzt: Amerikában több tízmilliárd dollárnyi árbevétele van azoknak a cégeknek, amelyek az öregedési folyamatot lelassító hormonokkal igyekeznek behálózni a fogyasztókat.

A szövetfiatalítások, az őssejtkezelések, a regeneratív gyógyászat és a molekuláris gyógyászat, a génterápia, a mesterséges szervek létrehozása pedig jelenleg is intenzíven kutatott terület. Akik ebben hisznek, azt remélik, hogy a legvégsőkig kitolhatják az emberi élet határát, mi több, fiatalon fognak megérni egy ma még elképzelhetetlenül magas életkort. A közelmúltban már szenolitikumoknak nevezett gyógyszereket is kifejlesztettek, amelyek nagyon leegyszerűsítve úgy hatnak, hogy eltávolítják a már elöregedett sejteket a szervezetből. A mesterséges intelligencia új utakat nyitott ebben is: 2023 júliusában azonosított 21 olyan vegyületet, amely anélkül képes mindezt véghez vinni, hogy az egészséges sejteket károsítaná. További kutatások zajlanak az emberi regenerációs képesség növelésére, az epigenetika megváltoztatására, az őssejtek felhasználására, bizonyos biomolekulák vérben történő keringetésére, a személyre szabott orvoslás kiterjesztésére, és még sorolhatnánk.

Mínusz 130 fokon várják a feltámadást

Mások a krionikában látják a halhatatlanság (vagy legalábbis az örök fiatalság) felé vezető utat. A mainstream tudomány ugyan szkeptikusan fogadja, és leginkább humbugnak minősíti azokat, akik testük fagyasztásos tartósításából remélik a „feltámadást”, mégis

rengetegen akadnak, akik komoly pénzeket fizetnek azért, hogy holttestüket erre szakosodott cégek mínusz 130 fok alatti hőmérsékleten tárolják évtizedekig

– annak ellenére, hogy a piaci környezet nem azt mutatja, hogy a hasonló profilú vállalatok évtizedekig működőképesek maradnának. Az 1960-as években és az 1970-es évek elején ezzel foglalkozó cégek mára már megszűntek, a holttesteket felolvasztották, és végső nyugalomra helyezték. Ennek ellenére a krionika hívei azzal érvelnek, hogy sohasem lehet tudni, a jövőben milyen nanotechnológiai eljárásokat találnak majd fel, amelyek segítségével a lefagyasztott testek valamikor feltámaszthatóvá válnak. Jelenleg négy olyan cég található világszerte, amelyek krionikával foglalkoznak: három közülük az Egyesült Államokban működik, egy pedig Oroszországban. Olyan startupvállalkozás is akad, amely fagyasztás helyett vegyszerekkel konzerválja az agyat, abban a reményben, hogy a jövőben majd lehetővé válik, hogy neuronról neuronra haladva előhívják belőle az emlékeket.

Nanorobotok a vérben

Nemcsak a biológiai halhatatlanság kutatása zajlik napjainkban, hanem a technológiai halhatatlanságé is. Robert Freitas amerikai nanotechnológus például abban hisz, hogy előbb-utóbb a tudomány képes lesz arra, hogy apró nanorobotokat juttasson a véráramba, amelyek elpusztítják a betegségeket okozó baktériumokat vagy éppen a rákos sejteket. Raymond Kurzweil feltaláló-író, a szingularitás elméletének szószólója szerint olyan gyorsan fognak bekövetkezni a közeljövőben a technológiai változások, hogy már nem kell sokáig várnunk a nanorobotok megjelenésére, amelyek segítségével az emberi test bármeddig karbantartható lesz.

„Az esemény következményei olyan, jelenleg elképzelhetetlen jelenségek lesznek, mint a biológiai és nem biológiai intelligencia keveredése, halhatatlan, szoftveralapú emberek, végül pedig egy hihetetlenül magas szintű intelligencia, amely fénysebességgel terjed az univerzumban”

– írta A gyorsuló eredmények törvénye (The Law of Accelerating Returns) című, 2001-ben megjelent esszéjében Kurzweil, aki jelenleg a Google alkalmazásában áll.

Tudomány vagy sci-fi?

Mások az úgynevezett mind uploading (tudatfeltöltés) lehetőségében látják az örök élet titkát. Aki látta a Black Mirror sorozatból a San Junipero című epizódot, lehet némi fogalma arról, hogyan is nézne ez ki: egy, az agyba telepített számítógépes hardver segítségével az emberi tudatot feltöltik egy számítógépbe, hogy ott virtuálisan örök időkig „életben” maradjon. (Nemrégiben óriási botrányt kavart egy kutatás, amelyet Elon Musk finanszírozott: a kísérleti majmok kínok között múltak ki az agyukba ültetett számítógépes csip miatt.) A másik módszer az elme digitális feltöltésére egy szimuláció: az agy részletes, organikus vizsgálata, majd annak szimulálása számítógépen. (Ennek a hátránya, hogy igen részletes szkennelésre lenne szükség, amelyet egyáltalán nem biztos, hogy kibírnánk élve.) Mindkét módszernek egy a lényege: a másolatok segítségével a végtelenségig élhetnénk a virtuális „paradicsomban”. Kérdés, hogy akarjuk-e.