Ha szokatlanul sokat túrázunk, futunk, lépcsőzünk, esetleg új cipőben kényszertartásban tartjuk a lábfejünket, előfordulhat, hogy a lábszárunk elülső oldalán fájdalmakat, esetleg görcsöket észlelünk. Azért is lehet ez furcsa, hiszen kitapintva a lábszárunk elülső csontját, a sípcsontot (tibia) még ujjbegyeinkkel érzékelhetjük is, nem fedi teljes egészében izomzat. Ennek a területnek a legnagyobb izma az elülső sípcsonti izom (m. tibialis anterior), mely, mint a neve is elárulja, a lábszár elülső részén helyezkedik el. Az itt található izmok összehúzódása révén feszítjük vissza (pipáljuk) a lábfejet, vagyis húzzuk felfelé a boka irányába.
Az izom a sípcsont külső, felső részén, illetve a két lábszárcsontot összekötő membránon ered, és a nagylábujj alatti első lábtőcsontig, valamint az első lábközépcsontig húzódik. A lábfej visszafeszítésén túl a lábfej befelé fordítását is végzi, ennek révén szerepe van a lábfej boltozatának tartásában is. A két lábon járás egyik fontos eleme, ahogy az ellépés fázisában visszafelé feszítjük a lábfejet, majd tompítjuk a talaj elérésekor a becsapódást.
Az egészséges állapotú elülső sípcsonti izom tehát hozzájárul lábfejünk, bokánk stabilitásához, a megfelelő járás- és futástechnikához, ennek révén pedig a becsapódással keletkező rezgések egyenletes elvezetéséhez mozgatórendszerünkben, megőrizve ízületeink és gerincünk épségét.
Így terheled túl a sípcsonti izmot
Az izom túlterhelése többféleképpen is történhet. Az elülső sípcsonti stresszszindróma (anterior tibial stress syndrome – ATSS) általában a kezdő, újrakezdő futóknál, gyaloglóknál fordul elő. Ilyenkor általában feszülést érzünk a sípcsont elülső részén, esetleg tapintásra érzékenységet is, és a kezdetben tompa, kellemetlen érzés akár éles fájdalommá is fokozódhat. Természetesen ilyenkor a mozgásminta további gyakorlása fokozza a panaszokat, míg a pihentetés csökkenti.
A belső sípcsonti stresszszindróma (medial tibial stress syndrome – MTSS) inkább a már gyakorlott futók krónikus betegsége, de emellett érinthet olyan sportolókat is, akik ugrásokkal, szökellésekkel tarkított mozdulatsorokat végeznek. Ennek a kondíciónak a kialakulásában a lábszár hátsó izmai is részt vesznek, de az elülső izom is hatással van rá.
A túlterhelés okai mindkét esetben hasonlók lehetnek:
- Rossz edzésmódszer, túl hirtelen intenzitás- vagy távolságnövelés;
- Rossz járás-, futástechnika;
- Az izomegyensúly problémái, diszbalanszok – például túl merev vádli, gyenge alsó végtagi izmok –, melyekből kifolyólag a sípcsonti izomzat veszi át más izmok helyett a terhelést;
- Strukturális problémák, mint például lúdtalp, bokaízület beszűkült mozgástere.
Mivel a becsapódás ereje kulcstényező, további okokat kereshetünk még a felszín jellegzetességeiben is:
- Túl hirtelen váltás városi futásról terepfutásra;
- Egyenetlen vagy kemény terep;
- Nem a futófelületre alkalmas cipő hordása: a talp túl merev vagy túl puha;
- Túl sok hegyi futás, folyamatos emelkedő, vagy épp folyamatos lejtőn a lépés fékezése.
Ha a fájdalom fellép, feltétlenül szánjunk időt és energiát az okok kutatására és megszüntetésére! Amennyiben ez nem történik meg, és a túlzott terhelés továbbra is fennáll, intenzitásából kifolyólag a passzív mozgatórendszer is bevonódik.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Az elülső sípcsonti izom ínja bizonyos mozgásokkal könnyen túlterhelhető, esetleg be is gyulladhat. Ilyen folyamatos feszülésben tartás történik például a hegyen futásnál, de előfordulhat akkor is, ha túl szűk cipőt hordunk, amely a bokát és az inat folyamatosan szorítja. Ilyenkor a gyógyuláshoz az ín tehermentesítése javasolt (pihentetés, vádli nyújtása, bokarögzítő hordása).
Ha a rossz terhelés folytatódik, a csonthártya is gyulladásba kerülhet, valamint – főleg az MTSS esetében – fáradásos mikrotörések is kialakulhatnak.
Hogyan előzhetjük meg a panaszokat?
- Építsünk fel észszerű léptékű edzéstervet, és tartsuk is be.
- Figyeljünk a megfelelő lábbeli kiválasztására.
- Ragaszkodjunk a megfelelő bemelegítéshez és levezetéshez, nyújtáshoz.
- Mozgásformánk intenzitásának függvényében tervezzük meg a szükséges keresztedzéseket.
- Az alsó végtagban megjelenő izomfájdalom, ízületi mozgástérváltozás, terhelhetőségváltozás esetén ne a tünetet kezeljük, hanem forduljunk szakemberhez a panaszokkal, hogy időben elejét vegyük a diszbalanszok kialakulásának!
Végül, de nem utolsósorban ne feledjük, hogy mozgatórendszerünkben az egyensúly felborulása előbb-utóbb más területen is panaszokat okoz, semmi nem marad lokális, elszigetelt probléma. Az alsó végtag terhelhetősége jelentős hatással lesz a stabilizációs képességeinkre is, anélkül pedig mozgásunk funkcionalitása nem lehet teljes. A prevenció, illetve a kis mértékű panaszok hatékony megszüntetése sokkal célravezetőbb, mint a már kialakult mozgásszervi problémák küzdelmes terápiás kezelése.
