A delta (musculus deltoideus) legömbölyített, de alapvetően háromszög alakú izom, amely a vállunk formáját adja. Nevét a latin delta betűről kapta, amely egy egyenlő szárú háromszög alakját formázza – hasonlóképpen ehhez az izmunkhoz.
A delta három helyről ered: a kulcscsontról, valamint a lapockán egyrészt a vállcsúcsról, másrészt a lapockatövisről. Ebből kifolyólag három rostlefutása van: elülső, középső és hátsó. Ezek a kötegek a felkar tapadási pontján egyesülve rögzülnek. Ha oldalsó középtartásba kiemeljük vállmagasságban a karunkat, látható a háromszög „szára” elölről és hátulról nézve is, illetve felkarunk felső szakaszán a kötegek összefutása.
Az elülső rostok feladata a kar flexiója (a vállízületben, azaz a törzsünk oldalsíkja mentén előre emelése), illetve befelé forgatása, ahogy a felkarcsontot a kulcscsont felé húzza. Ez gyakorlatilag egy előrenyúló mozdulat.
Szerzőnkről
Dávid Enikő pilatesoktató, személyi edző, fő profilja a pilatesalapú funkcionális edzések gerinc- és ízületi problémák esetén; valamint a várandóstorna és a szülés utáni regeneráló edzések. Oktatóképzések vezető tanáraként osztja meg tudását a leendő edzőkkel.
A középső rostok által távolítjuk a kart a törzstől, azaz a comb mellől oldalsó középtartásba visszük a karokat.
A hátsó rostok a flexió ellentétét, a karok extenzióját végzik, vagyis hátrafelé viszik a kart és hátrafelé forgatják: mintha a hátunk mögé nyúlnánk.
Könnyen sérül
A vállízület összetett mozgásra képes gömbízület, melynek flexibilitása azáltal válik lehetővé, hogy az ízületi vápa (az ízületi árok) igen sekély, a felkarcsont ízesülő feje így jelentős mozgásokat képes benne akadálytalanul végezni. Ennek a nagyfokú mozgathatóságnak az ára azonban az ízület instabilitása, melyet a környező izmok, köztük többek között a deltaizom igyekeznek kompenzálni. Erős izmok nélkül a vállízület könnyen sérül, ficamodik. A vállunkat körbevevő izmok ereje tehát nem csupán esztétikai, de funkcionális cél is kellene, hogy legyen. Klasszikusan a magunk előtt alulról emelés (deadlift) vagy cipekedés mozdulatnál a vállízület ficamát a deltaizom hivatott megakadályozni.
A deltaizom gyakori sérülései lehetnek egyrészt az izomhúzódások, melyek a rosszul felmért terhelés eredményeképp keletkeznek, másrészt tipikusak a túlzott használatból eredő fáradásos sérülések. Ez utóbbiak jellemzők a súlyemelőkre, úszókra, síelőkre, felütő mozdulattal végzett labdasportokat űzőkre. A mindkét típusú sérülés gyakran gyulladásos állapottal is járhat, amely nem csupán a fájdalmat fokozza, de a rehabilitációs időt is jelentősen megnövelheti.
Ezek a problémák bizonyos fokig megelőzhetők a helyes sportágspecifikus bemelegítéssel, illetve az érintett izmok lenyújtásával edzést követően, azonban ez nem minden esetben elegendő. A sport mellett figyelembe kell venni a hétköznapi használat ártalmait, az esetleges izomdiszbalanszokból következő túlerőltetést is. Ülőmunkások esetén különösen nagy jelentősége van a váll megfelelő helyzetben tartásának abban, hogy a nem kívánatos terhelést elkerüljük: ilyenkor az asztallap magasságára, illetve a könyöklő, csuklótámasz megfelelő beállítására érdemes odafigyelni.
Hogyan erősítsük a deltaizmot?
Edzőteremben gyakori vita tárgya, hogy szabad súllyal vagy inkább gépekkel (izolációs gyakorlatokkal) hatékonyabb-e az erősítés. Kutatások szerint a legjobb ebben az esetben a vegyes megközelítés. A klasszikus gyakorlatok közé tartozik az állhoz húzás rúddal, a vállból tolás (rúddal vagy súlyokkal), csigás kábel tornyokon az egy- vagy kétkezes keresztbe húzások. Közös jellemzőjük azonban, hogy mindegyikben kiemelt figyelmet kell fordítani a core megfelelő bekapcsolására, vagyis aktivált izomfűző, erős törzsizmok nélkül ezek a gyakorlatok jelentősen veszítenek hatékonyságukból, sőt sérülést is könnyebben elszenvedhetünk.
Saját testsúlyos gyakorlatokból azok a kartámaszos változatok az igazán kiválóak, amelyekben minél magasabban helyezkedik el a csípő a vállunkhoz képest. Ilyenek például azok, amelyeket a Dívány-edzésben már mi is bemutattunk:
Hegytartásban fekvőtámasz
Human cannonball/emberi ágyúgolyó
Szinte valamennyi kartámaszos csúszókorongos gyakorlat
Oldalplank hajlítással
Oldalplank hegytartásba csavarással
Nem véletlen, hogy valamennyi erőteljes core-gyakorlat is egyben, hiszen a vállunk stabilitását, így az ízületben létrejövő mozgások helyes irányát csak akkor tudjuk megvalósítani, ha törzsizmaink munkája révén biztosítjuk a megfelelő alaphelyzetet.
Mobilitás
A váll mobilitása azt jelenti, hogy valamennyi irányú mozgást képesek vagyunk létrehozni a teljes ízületben, a megfelelő ROM (range of motion), azaz mozgástér terjedelmében. Bár ennek csak egy része a deltaizom munkája, fontos látni, hogy a rotátorköpeny izmai egy egységet alkotnak a mobilitás létrehozásában, így nem is feltétlenül érdemes őket izoláltan célba venni. Törekedjünk arra, hogy edzésünk során minél több irányú mozgást valósítsunk meg, sokoldalú gyakorlatokkal!
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Flexibilitás
A flexibilitás, azaz ruganyosság összefüggést mutat ugyan a mobilitással, de nincs teljes átfedés közöttük. A ruganyosság azt jelenti, hogy az izom képes megfelelő mértékben megnyúlni – ha ez nem történik meg, természetesen ez is diszfunkcióként jelentkezik a vállízület mozgásterét tekintve, de az esetleges sérülések is nagyobb arányban fordulnak elő a nem flexibilis izmok terhelése esetén. A deltaizom alapnyújtásait minden esetben érdemes elvégeznünk:
- A mellkasunk elé emelt kar helyzetében nyújtjuk a hátsó rostokat.
- Vállmagasságban oldalt kiemelt karral, a kart hátrafelé távolítva (mellkast nyitva) nyújtjuk az elülső rostokat.
Ezek intenzitását változatosabbá tehetjük, ha bordásfalat, ajtófélfát használunk, vagy felfüggesztéses eszközt veszünk hozzá igénybe.
- Hátunk mögött tartott karjainkat kulcsolt ujjakkal összefűzve távolítjuk a páros kart hátrafelé.
Amennyiben izmaink terhelhetősége korlátozott, vagy vállízületünk mozgástere beszűkült, mindenképp érdemes egyeztetnünk gyógytornásszal, edzővel, mozgásterápiás szakemberrel a számunkra megfelelő gyakorlatokról. Számos esetben a kinetikus láncolat révén több probléma is összefügg, ezek felderítése szakembert igényel, hogy gyakorlatainkkal ne ártsunk, hanem használjunk magunknak.
