Hogyan reagálnál, ha a falhoz szorítanának? És ha hátba támadnának?

vlcsnap-2020-05-22-12h15m09s310.png

Nem az erőnlétünk, sokkal inkább a határozott fellépés, a jó reakcióidő és a testtudat az, ami megmenthet minket egy váratlan támadás során. Mindezek alapja pedig az a gondolkodásmód és szellemi felkészültség, amely lehetővé teszi a hatékony védekezést egy-egy konfliktushelyzetben.

Hegedüs Zoltán, az ADC (Assertive Defence Complex) alapítójának és Zsigrai Zoltán Hiko-ryu taijutsu instruktor segítségével mutatunk néhány önvédelmi technikát, amelyeknek az elsajátításával nagyobb eséllyel kerekedhetsz felül az ellenfeleden. A sikerhez azonban nem elég oktatóvideókat meg bunyós jelenetekkel teli akciófilmeket nézni: Önismeret és gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Ez a hatékony önvédelem kulcsa – hangsúlyozzák az edzők.

1. Szabadulás csuklófogásból

Párkapcsolati konfliktusok esetén és szórakozóhelyeken is különösen gyakori a „nem mész te sehova!” üzenetet hordozó csuklófogás, amelyből – ahogy a legtöbb fogás esetében – vagy kiszabadulunk, és ha szükséges, kontrázunk, vagy a támadó fogását felhasználva próbálunk végrehajtani egy technikát. Utóbbi (melyet sorozatunk következő videójában mutatunk majd meg) több gyakorlást igényel, és fennállhat a veszélye, hogy olyan helyzetbe hozzuk magunkat, amivel a támadó malmára hajtjuk a vizet.

„Ha a szabadulás mellett döntünk, akkor viszont nemcsak a mi kezünk, de a támadóé is újra szabad lesz, ezért nagyon fontos, hogy mindkét esetben határozottan és gyorsan cselekedjünk” – mondja Zsigrai Zoltán Hiko-ryu taijutsu oktató.

Képkocka oktatófilmünkből
Képkocka oktatófilmünkbőlCsabai Kristóf / Dívány

Sok gyakorlás révén képesek leszünk megfelelő döntéseket hozni és kellő gyorsasággal reagálni ezekre a helyzetekre az általunk elsajátított technikai repertoár bevetésével, ugyanakkor komolyabb felkészültség nélkül is jó esélyünk lehet a szabadulásra, ha:

  • Az egész testünket használjuk, hiszen sokkal nagyobb erőt tudunk kifejteni, ha valamennyi izomcsoportot bevonjuk a munkába, nem csak a karunkat. A kézfejünk forgatásával párhuzamosan tehát a törzsünket is fordítanunk kell.
  • Kontrázás során közelebb lépünk a támadóhoz, ilyenkor ugyanis rövidül az erőkar, azaz nagyobb erőt tudunk kifejteni.
  • Ahhoz azonban, hogy a közel kerülés minél biztonságosabban történjen, nem a támadó keze vagy feje irányába, hanem lehetőség szerint a háta mögé kell belépni.
  • Gyengébb fizikumú egyéneknek ajánlott tenyértővel, ökölszorításban a kézéllel (kalapácsütés) vagy könyökkel, térddel, sarokkal visszatámadni olyan érzékeny területekre, mint az orr, az áll vagy a lágyék.

2. Falhoz szorítás

Egy kevésbé gyakorlott ember, akit a nyakánál fogva falhoz szorítanak, vagy lemerevedik – és ezzel el is veszíti a küzdelmet –, vagy két kezével a támadó kezéhez kap és elkezd ész nélkül rúgkapálni. A szabad testrészeket tudatosan használva azonban nem lehetetlen kiszabadulni a fogásból: „Lábbal vagy térddel érdemes a lágyékot megcélozni, aminek köszönhetően a támadó nagy valószínűséggel elveszíti a kontrollt, lazul a szorító fogása és térdre fog rogyni, de legalábbis lejjebb kerül a súlypontja, ezáltal mindjárt támadhatóvá válik a feje is. Ezt a helyzeti előnyt kihasználva tudunk az ellenfél mellé kerülni, és ha szükséges, a fejét a falhoz verni és/vagy mielőbb elmenekülni. Ha szükséges, ismételjük meg az egyes részmozdulatokat többször annak érdekében, hogy elérjük a számunkra előnyös testhelyzeteket és persze a szabadulási célunkat” – javasolja Hegedüs Zoltán, az ADC (Assertive Defence Complex) megalkotója.

Képkocka oktatófilmünkből
Képkocka oktatófilmünkbőlCsabai Kristóf / Dívány

3. Támadás hátulról 

Amikor hátulról ragadnak meg minket, ráadásul egy szűk, zárt helyen – például liftben vagy tömegközlekedési eszközön –, akkor nem tudunk nagy ívű technikákat véghez vinni, és elmenekülni is nehezebb ilyenkor. Egy-egy meglepetésszerű mozdulattal azonban megzavarhatjuk az ellenfelet. „Sokszor az is elég, ha felé mozdulunk határozottan, de igazán hatékonyak akkor lehetünk, ha könyökkel, ütéssel, rúgással vagy lökéssel kísérjük a közeledést. Az sem baj, ha a technika nem tűpontos, a lényeg, hogy kizökkentsük a támadót, ezzel is egy kis időt nyerünk ahhoz, hogy megforduljunk és célirányosabban tudjuk folytatni a védekezést vele szemben. Erősebb támadó esetén igyekezzünk a vitális pontokat támadni” – tanácsolja Zsigrai Zoltán.

Képkocka oktatófilmünkből
Képkocka oktatófilmünkbőlCsabai Kristóf / Dívány

Mi az ADC lényege? 

Az ADC magyarul a tudatos védelmi gyakorlatok elnevezést kapta, minthogy a test-test elleni, eszközös és puszta kezes harc alapfogásainak felhasználásával olyan önvédelmi és képzőrendszert jelent, amelyben a gyakorlók számára a fizikai és lelki határaik tudatos keresése és átlépése lett a cél.

„Az ADC mozgásanyagának összeállításában a legnagyobb szerepet az alkalmazhatóság kapta, hiszen mit sem ér a tudás, ha nem alkalmazható, amikor a szükség úgy hozza. A proaktív mozgásforma a katonai közelharcrendszereken alapszik, az egyes gyakorlatok pedig védelmi szituációk elemzésére és megoldások modellezésére épülnek. Nem varázsolunk, nem képzünk nindzsaszabotőröket, utcai harcosokat vagy Rambókat. A mi célunk az önismerettel és önbecsüléssel rendelkező ember képzése, fejlesztése, aki tisztában van saját értékességével és világosan látja a különbséget erő és erőszak között. Ismeri a jog szabta kereteket is, így önmaga, valamint embertársai védelmében elegánsan, hatékonyan old meg egy-egy konfliktushelyzetet” – magyarázza Hegedüs Zoltán.

„Az ADC meghatározott, de időben nyitott mozgásrendszer, ami azt jelenti, hogy vannak alapok, sztenderdjeink, de a kor igényeinek nem fordítunk hátat, és képesek vagyunk a változásra, változtatásra. Így kerül szinkronba nálunk a hosszútávfutás, a medicinlabda-gyakorlat, az ököl- vagy késharc, a jóga, a súlyzós és saját súllyal végzett erősítő gyakorlatok vagy éppen a földharc. Mindezek természetesen a maguk helyén és idejében, kellő arányossággal és mélységgel szerepelnek. Küzdő gyakorlataink, a harctechnikák azoknak ajánlottak, akik nem félnek attól, hogy esniük kell egy-egy mozdulatsor végén, és ezt biztonsággal, a felesleges sérüléseket elkerülve bármikor végre is tudják hajtani” – fűzte hozzá a szakember.

És miről szól a Hiko-ryu taijutsu?

A Hiko-ryu taijutsut Tanaka Koshiro sensei alapította, a stílus pedig a mester szülővárosa melletti hegyről kapta a nevét. Jelentése: a Nap Gyermek(ének) Iskolája, a jelvényen a piros kör a napot szimbolizálja, a középső motívum pedig a család Monja – nyugati kifejezéssel címere. Tanaka sensei számtalan harcművészetet tanult, és miután találkozott Fujito Koga nagymesterrel, ő lett a Fuji-ryu taijutsu második stílusvezető nagymestere (Sōke). A világ akkor figyelt fel rá, amikor önkéntesként Afganisztánba ment harcolni, miközben mujahedin gerillákat tanított közelharcra. A nemzetközi sajtó az afgán szamuráj nevet adta neki, és többször halálhírét keltették, de hat év után hazatért Japánba és elkezdte lefektetni saját stílusának alapjait. Így született meg a Hiko-ryu taijutsu. Technikái kipróbáltak, gyakorlatiasak és rendkívül lényegre törők. Tanaka sensei beutazta az egész világot, és oktatott elit katonai osztagokat, rendőrségi egységeket, többek között a thaiföldi drogellenes különítményt, a Fülöp-szigeteki rendőri SWAT-egységeket, valamint a dalai láma testőrségét is.

A cikk az ajánló után folytatódik

Szakácskönyv egy kis extrával!

 

Mentes Anyu legújabb könyvét azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.

Most AJÁNDÉK üvegpalack és vászontáska is jár a könyv mellé!

Tekintsd meg ajánlatunkat,  kattints ide!

hirdetés

„A Hiko-ryu taijutsu jellegét tekintve jobban hasonlít a régi típusú harcművészetekre, mint a mai modern irányzatokra. Itt nincs verseny, nincs formagyakorlat, nem a látványos technika a lényeg, hanem a használhatósága, a gyakorlás, a tapasztalás és az összpontosítás. Nagyon fontos a távolság és az időzítés. A Hiko-ryu azonban nem csak önvédelem; a kimondottan önvédelmi technikák (bottal és más eszközzel is dolgozunk) csupán egy főbb csoportját képezik. A stílus egyik fő ismertetőjegye – amelyet elődjétől örökölt – az úgynevezett kōsahō, vagyis a keresztező irányú mozgás. Ennek az elvnek a lényege, hogy minden esetben a támadó felé kell mozdulni, gyakorlatilag belelépni a támadásába, amivel nemcsak időt és távolságot nyerünk, de sokkolja is az ellenfelet, ugyanakkor közelebbről könnyebb lesz vele dolgozni, kiesik a fókuszból a technikája, és szellemileg is kizökkenhet. A mozgás többféle lehet – ez a támadó fél mozdulataitól függ –, de fontos, hogy mindig tereljük a támadást, ezáltal biztonságosan közel tudunk kerülni, hogy átvegyük az irányítást. Ha hátra mozdulnánk, az ellenfél időt és teret nyerne, újra tudna támadni, mi pedig nem érnénk el könnyen” – magyarázza Zsigrai Zoltán Hiko-ryu taijutsu instruktor.

Oszd meg másokkal is!
Mustra