A terepfutók és az amerikai focisok agyát összehasonlító kutatók szerint korántsem egyértelmű, hogy a fejet ért ütések miatti problémás jelenségről, vagy a szemüket máshogy használó sportolókat érintő változásokról van-e szó. A kontakt és nem-kontakt sportágakat összehasonlító kutatásról a Science Daily írt.
Az apró, igazi agyrázkódásnak nem nevezhető ütésekből előbb-utóbb azért jó néhányat összeszedő focisták, amerikai focisok és síelők sérülései is magyarázattal szolgálhatnak ugyan a különbségekre, könnyen lehet azonban, hogy egy teljesen ártalmatlan jelenségről van szó. Az mindenesetre egyértelmű, hogy az egyetemi szinten amerikai focizó tesztalanyok agyának a szemmozgást felügyelő régiója sokkal aktívabb volt a funkcionális mágneses rezonanciavizsgálatok során, mint a fejre mért ütésekkel alig-alig találkozó terepfutóké.
A kutatók a biztonság kedvéért egy hasonló gazdasági hátterű, de maximum amatőr szinten sportoló kontrollcsoportot is leteszteltek egyébként. A futók és a másik kontrollcsoport agyához képest is feltűnő különbségekre az is magyarázattal szolgálhat ugyanakkor, hogy az amerikai focizó sportolóknak megállás nélkül figyelnie kell a labda mozgását, és a kezüket is ehhez mérten mozgatják a meccsek során. Rosszabb esetben viszont akár azt is jelentheti a nagyobb agyi aktivitás, hogy a sorozatos ütések miatti sérülések miatt kell többet dolgozni az amerikai focisok agyának.
A kutatók szerint mindezt egy kizárólag amerikai focisokkal dolgozó kutatás fogja csak eldönteni, a kérdés megválaszolásához speciális, az ütések erejét pontosan megmérő műszerekre is szükség lesz ugyanis.
