no

10+1 méltatlanul elfeledett divattervező

Voltak a huszadik században olyan meghatározó divattervezők, akiket mára valamilyen oknál fogva méltatlanul elfelejtettünk, pedig kreativitásukkal és innovatív ötleteikkel rengeteget hozzátettek a divat alakulásához. A Fashionista szerkesztői abban a reményben, hogy talán újra előtűnnek a homályból,  összegyűjtötték a 11 legmeghatározóbb tervezőt, akiket nem szoktunk olyan gyakran emlegetni, mint Coco Chanelt vagy Yves Saint Laurent-t. Nézze meg a hajtás után, hogy ők mivel írták be magukat a divattörténelembe!

Emile Pinget, a  19.század meghatározó tervezője

A francia Pinget kiemelkedő couture tervezője volt a 19.századnak, tehetsége és hírneve vetekedett angol kortársáéval, Charles Frederick Worth-szal. Aktív éveiben 1860-1896 között az egyik legfelkapottabb tervezőnek számított Párizsban, elsősorban ügyes designelemei, látványos hímzései, gyöngyfűzés technikája miatt, amelyektől ruhái igencsak keleties hatást keltettek. Emile Pinget védjegyei mégis a mesterien szabott kabátjai és palástjai voltak az 1800-as évek végén.

A nemeseknek tervező Gustave Beer

A német származású Beert a legdrágábban dolgozó tervezőként tartották számon a huszadik század elején. A pénzt szerető Beer 1905-ben nyitotta meg couture szalonját a puccos Vendome téren, ahol olyan nemesek adták egymásnak a kilincset, mint a német császárné vagy Portugália királynője. Tervezői pályafutása során eltért az addig megszokott konzervatív sablonoktól és az extravagánsabb vonalakra fókuszált, amelyekhez az akkor még gyerekcipőben járó szecesszióból merített ihletet.

Az újításban élen járó Callot Soeurs

Az európai gyarmatosításoknak köszönhetően egyre népszerűbb lett Párizsban és Londonban is az egzotikus keleti művészet, amelynek egyik nagy mestere Paul Poireten kívül a Callott Soeurs couture ház volt. Ezt három nővér, Marie, Marthe Regina és Joséphine nyitott 1895-ben. A divatház hamar az egyik legbefolyásosabb szalon lett a környéken, a nővérek híresek voltak kiváló minőségű import kínai selyem anyagaikról, antik csipkéikről, kimonószerű ruháikról, perzsa ihletésű tunikáikról és cicanadrág-szerű nadrágjaikról.

Edward Molyneux, a  kapitányból lett tervező

A brit származású Molyneux eredetileg festőnek készült, de végül mégis a Lucile ház vezetőjének, Lady Duff-Gordonnak az asszisztense lett. Nem sokkal később elhagyta a szalont, hogy harcoljon az I. világháborúban, ahonnan kapitányi ranggal tért vissza a tervező asztal mögé. Bár rangja egész életét befolyásolta, 1919-ban megnyitotta első couture házát Párizsban, ahol a háború utáni helyzethez alkalmazkodva egyszerű, modern ruhákat készített. Visszafogott, de kifinomult kétrészes szettjeit, köpenyruháit, pizsamaszerű estélyi ruháit olyan előkelőségek viselték, mint VIII. Eduárd brit király felesége Wallis Simpson, az amerikai újságírónő Elsa Maxwell vagy az angol társasági élet egyik meghatározó alakja, Lady Diana Cooper.

Augusta Bernard, a  két háború közötti tervező

Bernard 1923-ban nyitotta meg párizsi couture szalonját, azonban jelentős nyereséget és elismerést csak a korai harmincas években szerzett magának. Kortársaihoz, Madeleine Vionnethez és Madame Gréshez hasonlóan Bernard is a neoklasszikus estélyiruhákra összepontosított, de ruháit aszimmetrikus vonalai és letisztultsága miatt könnyen meglehetett különböztetni a többiekétől. Az Augustabernard néven futó márka 1935-ben a nagy gazdasági világválság miatt felfüggesztette a munkáját, aminek köszönhetően ma alig-alig találni egy-egy Bernard féle couture darabot, pedig akkoriban igen népszerű volt és a divatszakemberek is ódákat zengtek róla a lapokban.

Norman Hartnell, a  brit királyi család tervezője 

A brit királyi család tervezője 1923-ban nyitotta meg angol couture szalonját, ami hamarosan az arisztokrácia kedvenc üzletévé vált. Hartnell 1935-ban kapta meg első megbízását a királyi családtól; Erzsébet és húga, Margit hercegnő koszorúslány-ruháit kellett elkészítenie, majd ezt követte VI. György koronázási ceremóniára készített ruhája, Erzsébet királynő esküvői ruhája 1947-ben illetve a koronázási ünnepségre tervezett ruha 1953-ban. A tervező munkái hatással voltak többek között a Dior romantikus, éteri ruhákban gazdag New Look vonalára is.

Hattie Carnegie, a  milliomosból lett tervező

Hattie Carnegie se varrni, se szabni nem tudott mikor létrehozta a korai huszadik század egyik legsikeresebb divatházát New Yorkban. Amerika egyik leggazdagabb családjába született tervező karrierje miatt még születési nevét, (Henrietta Kanengeiser) is megváltoztatta, mivel félt, hogy társadalmi pozíciója miatt nem fog tőle vásárolni a felső középosztály. Carnegie pályafutását egy kalap szalonban kezdte 1909-ben, majd partnerével, Rose Rothttal saját céget alapított, melynek igazgatójává nevezte ki magát 1918-ban, és olyan befolyásos előkelőségeket öltöztetett, mint New York egyik legismertebb társadalmi személyisége, Mrs. William Randolph Hearts, a Windsori hercegné vagy az Oscar-díjas színésznő Norma Shearer.

Tetszik önnek a Dívány Tejben-vajban blogja?

Keressen bennünket a Facebookon, így nem marad le egy posztunkról sem!

Bár Carnegie modelljei puszta másolatai voltak a párizsi couture ruháknak – ami akkor általános gyakorlat volt az amerikai tervezők körében - mégis lehetővé tette a felső tízezernek, hogy a követhesse a legújabb divatot. Carnegie továbbá olyan designerek karrierjét indította be, mint Pauline Potter, Norman Norell, Claire McCardell, James Galanos, Jean Louis és Travis Banton, akik mind az ő szalonjában kezdték pályafutásukat gyakornokként.

Hardy Amies,  királyi család másik tervezője

Az Edwin Amies néven született tervező már Hardy Amies néven alapította couture szalonját 1945-ben a Savile Row-n, ahol London legnevesebb szabóságai találhatóak. A régi hagyományokat munkája során tiszteletben tartó Amies 1955-ben II. Erzsébet királynő egyik állandó szabója lett, de készített ruhát a Rolling Stonesnak és az angol foci csapatnak is. Jelmezei felbukkannak Stanley Kubrick egyik legismertebb filmjében, a 2001: Űrodüsszeiában is. A divatház pár évvel ezelőtt a csőd szélére került, 2012 januárjában élesztette újjá a brit tervezőnő Claire Malcolm.

 Pauline Trigère, a  franciából lett amerikai

Az orosz zsidó szülők gyermekeként született Trigére 1937-ben, Hitler növekvő hatalmától való félelmében át tette székhelyét Párizsból New Yorkba. Szabószülők lányaként már képzett couture varrónőként érkezett az Államokba, ahol 1942-ben megalapította a House of Trigère-t. A munkássága miatt számos díjjal kitüntetett tervezőnőt hamar egy lapon emlegették a kor legmenőbb designerével, Edith Headdel. Munkáival elsősorban az 1961-ben forgatott Álom luxuskivitelben című Blake Edwards filmben találkozhatnak a divatrajongók, amelyben Patricia Neal színésznő látható Trigére darabjaiban.

John Bates, a  miniszoknya egyik feltalálója

Több legenda is kering arról, hogy kinek köszönhetjük a miniszoknyát, egyesek szerint Mary Quantnek, mások szerint inkább André Courreges-nek, illetve vannak, akik szerint John Bates készített ilyen falatnyi szoknyát a Jean Varon márkának. Az 1960-1980 között aktívan dolgozó tervezőt szerették a fiatalos, lázadó és megfizethető darabjaiért, azonban nevét leginkább a fekete bőrjelmezeivel és csőruháival írta be a divattörténelembe.

Oszd meg másokkal is!
no
Érdekességek