Európai városban élő szülőként a legnagyobb kihívást többnyire az okozza, hogy elkerüljük a dugót iskolába menet, jöjjön időben a busz, vagy ne felejtsük otthon az esernyőt, ha gyalogosan kell megtenni pár száz métert az intézményig, és a telefon esőt jósol. Ha pedig már sikeresen beért a csemeténk, akkor azon járhat az agyunk, nincs-e túl meleg, túl hideg, milyen az udvar, milyen kritikán aluli a menza. Kétség nem fér hozzá, hogy lenne min javítani. Mégis hatalmas a szakadék azokhoz az elképesztően veszélyes körülményekhez képest, amikhez a legszegényebb helyek gyerekeinek kell alkalmazkodnia.
Út a jeges Zanszkár folyón
A jobb élet reményében kemény mínuszokban teszik meg a hosszú utat az indiai Himaláján élő gyerekek. Nem egy reggeli sétáról beszélünk, hanem többnapos expedícióról, ahol mindent magukkal visznek a hátukon, amire csak szükségük lehet az út során. Cseppet sem veszélytelen küldetés. „Át akartam kelni a vízen, hátamon a 10 éves unokámmal” – meséli egy 76 éves férfi. „Elkapott az áramlat, és ledöntött a lábamról. Szerencsére a csapatból gyorsan a segítségünkre siettek, mielőtt elsodort volna a jeges folyó. Előfordul, hogy néha feljön a víz, ha nem elég vastag a jég.” A legveszélyesebb szakaszokon a szülők a hasukon csúszva haladnak előre, ha nem biztosak abban, hogy elég vastag a jégösvény. Nem csupán egy-egy tanítási nap kedvéért vállalják a viszontagságos küldetést: a gyerekek 9 hónapot töltenek a kollégiumban a családjuk nélkül.
Szabadtéri iskola építkezési területen
Az indiai Újdelhiben a hátrányos helyzetű gyerekek szabadtéri iskolába jártak a Covid alatt. Szőnyegen ülve tanultak egy rögtönzött tanteremben, amelyet egy építkezési terület kellős közepén állítottak fel 2020. december 9-én. Ezeknek a gyermekeknek a szülei nem engedhetik meg maguknak az online órákhoz szükséges laptopokat vagy táblagépeket, így a Covid idején esélyük sem volt az online oktatásra. Az ország fővárosának poros utcáin, a metrópálya alatti építkezésen alakították ki az ideiglenes iskolát, amelyet munkát kereső végzős hallgatók hoztak létre. A világjárvány a társadalom hátrányos helyzetű tagjait sújtotta és sújtja a leginkább, emberek milliói kényszerültek a munkából, az otthonukból ismét a nyomorba.
Áradáskor is van iskola
2022 májusában az indiai Guwahati városában hömpölygött a víz az utakon a heves esőzések miatt. A júniustól szeptemberig tartó monszun ideje alatt nem ritka az áradás, Guwahatiban viszont tovább nehezíti a helyzetet a szegényes csatornarendszer, ami nem képes elvezetni ennyi vizet. Az élet nem áll meg az esőzések miatt, így a gyerekek is járnak iskolába.
A szmog ködként ereszkedik a városra
Még mindig Indiában járunk, Újdelhiben, amikor 2016 novemberében a levegő minősége egyik napról a másikra olyan erősen leromlott, hogy az már elérte a veszélyes szintet. Ködnek tetsző szmogtakaró lepte el az ország fővárosát, becslések szerint 16 millió ember lélegezte be a mérgező levegőt. A szakértők súlyos egészségügyi problémákra figyelmeztették azokat az iskolaköteles gyerekeket, akik kora reggel az iskolába menet a szennyezett levegővel küzdöttek.
Vidéki élet Nepálban
Embert próbáló a mindennapi élet a nepáli Himalája hegyvidéki területén: sok faluban nincsenek utak, összekötő utak, nincs áram vagy vezetékes víz. Nepál a világ egyik legszegényebb országa, ahol sokszor a kiskorúak és a nagyon idős emberek is munkába állnak. Épp a gyermekmunka teszi lehetővé a gyerekek számára, hogy olcsó iskolába járjanak, ugyanakkor a munka miatt nem tölthetnek elég időt az iskolapadban. Igazi 22-es csapdája.
Akik el sem jutnak az iskolába
A gyerekek útja az iskolából egy széntelepen keresztül vezet haza az indiai Lad Rymbai közelében. A környéken működő, ingyenes oktatást biztosító helyi iskolák nehezen tudják meggyőzni a szülőket az oktatás előnyeiről, mivel a gyerekeket bevételi forrásnak tekintik; a bányák csábítása erősebb, mint az osztálytermeké. A bányászok csúszós, rozoga falétrákon ereszkednek le nagy mélységekbe. Gyerekek és felnőttek alagutaknak nevezett patkánylyukakba préselődnek a magántulajdonban lévő bányák ezreiben, hogy kezükkel vagy primitív eszközökkel, biztonsági felszerelés nélkül termeljék ki a szenet.
Cirkuszi mutatvánnyal felérő iskolaút
Annak a jávai dzsungelben élő kisgyereknek, aki az iskolába szeretne eljutni, egy 100 méter hosszú függőhíd keskeny fapallóján kell átkerékpároznia, ami 30 méter magasan ível át a folyó fölött. Az iskolások az életüket kockáztatják, hiszen a biztos halál vár rájuk, ha véletlenül megcsúsznak a vékony deszkán.
Műszakváltás: iskolából a szemétlerakóhoz
Bantar Gebangban, Dzsakarta egyik legnagyobb szemétlerakó helyén sok-sok gyerek él a szüleivel. A felfoghatatlan nyomorban tengődő gyerekek iskola után sietnek vissza a telepre, hogy segítsenek a szülőknek mások által kidobott, de értékes tárgyakat keresni a szeméthegyekben, amiket aztán eladhatnak, ezzel biztosítva a család megélhetését.
A világon összesen negyedmilliárd ember él mélyszegénységben, közülük 356 millió gyerek.
