Vendégbabáknak állítanának emléket a Farkasréti temetőben

GettyImages-1406085163
Olvasási idő kb. 5 perc

Több mint 2000 aláírás gyűlt már össze azon a petíción, amit a vendégbabáknak állítandó emlékhelyért indított útjára Vasali Katalin.

Vendégbabák. Így is nevezik azokat a babákat, akiket szüleik a várandósság ideje alatt, szülés közben vagy nem sokkal azután veszítenek el. Óriási fájdalom és talán soha be nem gyógyuló seb ez az édesanyák lelkében, a vetélést azonban még mindig övezi egyfajta tabu, ami nem könnyíti meg az érintett édesanyák gyászfeldolgozását.

„Ha elveszítünk egy kisbabát, a jövőnket veszítjük el”

Vasali Katalin, a petíció útnak indítója 2021 nyarán veszítette el kisbabáját. „Nagyon nehéz elintézni, hogy azokat a magzatokat, akik a 24. hét előtt elmennek, el lehessen temetni, és ez nagyban megnehezíti a gyászfolyamatot” – mondta el megkeresésünkre.

„Ha egy családtagunkat vagy ismerősünket veszítjük el, vele együtt a múltat veszítjük el. Egy kisbabával viszont a jövőnket.

Amikor novemberben kilátogattunk a temetőbe, számomra hiányként jelentkezett, hogy nem volt egy hely, ahol érte gyertyát tudtam volna gyújtani.” Katalin azért indított petíciót a SzabadaHangon, hogy legyen egy emlékhely a Farkasréti temetőben a vendégbabák számára, ahol az érintett szülők legalább egy gyertyát gyújthatnak az emlékükre. Katalin megkeresésünkre elmondta: szerencsére a temető nem zárkózik el a gondolattól, a következő lépés az lesz, hogy megfelelő helyet találjanak az emlékműnek.

Segíti a gyászfolyamatot, ha egy emlékhelyen van lehetőség gyertyát gyújtani a vendégbabákért
Segíti a gyászfolyamatot, ha egy emlékhelyen van lehetőség gyertyát gyújtani a vendégbabákértHelin Loik-Tomson / Getty Images Hungary

Emlékhelyet minden temetőbe

Budapesten a csaszarvonal.hu gyűjtése szerint a Máriaremetei templomkertben és a Kozma utcai temetőben emlékezhetnek meg a meg nem született magzatokról szüleik, továbbá néhány vidéki temetőben is találhatunk emlékhelyeket. Vasali Katalin viszont a petíció útnak indítása óta nagyon sok visszajelzést kapott ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt, miszerint jóval több emlékhelyre lenne szükség: „Országos szinten, minden temetőbe kellene egy ilyen emlékhely, mert nagyon sok családot érint, és akiket érint, mind tudják, hogy mennyire sokat jelentene számukra. Megdöbbentő, hogy mennyien átestek rajta, és mennyien nem beszélnek erről” – mondta el.

A nők negyede érintett 

Magyarországon minden negyedik nő érintett a vetélésben, ennek ellenére sokan magukba zárják a fájdalmukat. (Vetélésről akkor beszélünk, ha a terhesség a várandósság 24. hete – vagy az 500 grammos magzati súly elérése – előtt megszakad.) A nők sokszor magukat okolják a történtekért, a család pedig esetlenül próbálja őket vigasztalni – pedig a nem jól megválasztott szavak, mondatok komoly pszichés kárt is okozhatnak. A családtagok – és időnként az egészségügyi személyzet is – nem kellő körültekintéssel fordulnak a témához, és elbagatellizálják a történteket („majd lesz másik”), vagy teljes hallgatással, rosszabb esetben elhallgattatással reagálnak a történtekre („ne is beszéljünk róla”). Varázsmondatok természetesen nincsenek; ha hozzátartozónk vagy ismerősünk vetélésen esett át, a legtöbb, amit adni tudunk, a jelenlétünk, a figyelmünk és az együttérzésünk.

A vetélés is gyászfolyamat

A támogató közeg nagyon is fontos ezekben a nehéz pillanatokban. A vetélés egyfajta gyászfolyamat, amin keresztül kell mennie a családnak, és az egészségügyi személyzet is sokat tehet azért, hogy ne nehezítse meg ezeket az egyébként is rettentően nehéz pillanatokat. A gyászfeldolgozást könnyítheti, ha a vetélő nőt nem a gyermekágyas osztályon helyezik el; ha felkínálják neki, hogy megtekintse a magzatot, hogy elbúcsúzhasson ő is és a hozzátartozók is tőle; vagy ha igény esetén emlék, például fotó vagy láblenyomat készül róla.

Sokat jelenthet egy emlékhely meglátogatása

A meg nem született gyermeküket gyászoló nők gyakran érzik üresnek magukat, megjelenhet az önvád, az értéktelenség érzése, a szégyen vagy az elszigetelődés. 

Az anyává válás folyamata, amely éppen csak elkezdődött, hirtelen megszakad, s ezt feldolgozni nagyon nehéz.

Még nehezebbé teszi, hogy a társadalom kimondva-kimondatlanul azt várja tőlük: minél hamarabb lépjenek túl a veszteségükön. A gyász feldolgozásában az olyan szimbolikus aktusok is segíthetnek, mint például a temetés vagy egy emlékhely meglátogatása. Vasali Katalin ezért indította a petíciót, amelyet már több mint 2000-en írták alá, és egy kortárs szobrászművész már jelezte, hogy szaktudásával hozzájárulna az emlékmű elkészítéséhez a Farkasréti temetőben.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek