Tesórivalizálás: humbug, vagy nagyon is létező háború?

GettyImages-1310984814
Kofrán Eszter

A testérek közötti rivalizálás fő oka az igazságérzetük sérülése. Ha figyelünk az egyenlő bánásmódra és mindegyik gyereknek biztosítjuk a teret saját személyisége kibontakoztatására, akár fontos készségeket is elsajátíthatnak a konfliktusaikból.

Nem számít, mekkora a korkülönbség a testvérek között, a tesórivalizálás elkerülhetetlen – derül ki Perri Klass gyermekorvostól és írótól. Ha kicsi a gyerekek közti korkülönbség, legjobb játszótársai és legrosszabb ellenségei is lehetnek egymásnak, gyakran cserélgetve a két viszonyulási módot. De ugyanígy neheztelhetnek egymásra azok a testvérek is, akik közt nagyobb a korkülönbség. Idővel azonban a rivalizáció gyakran enyhül.

Egy 2019-es kutatás szerint, ha a szülők megfelelően tudják kezelni gyermekeik versengését, az olyan készségek elsajátítására ad lehetőséget, mint a tárgyaláskészség, a kompromisszumkészség és a konfliktuskezelés.

Akkor dúl igazán a testvérháború, ha az igazságérzetük sérül

GettyImages-82860351
Image Source / Getty Images Hungary

A testvér-rivalizálást az fűti igazán, ha azt tapasztalják, szüleik nem igazságosan tettek rendet közöttük, mármint a szakértők szerint. Akkor is sérül igazságérzetük, ha az egyik testvér több figyelmet kap a szülőktől, illetve, ha kisebb mértékű büntetést kap a másik. Fontos a gyerekek lelkivilágának továbbá az is, hogy különlegesnek érezhessék magukat, ne csupán egynek a homogén „gyerekek” kategóriából a családon belül.

Ha a szülőknek nem sikerül gyermekkorban pozitív vágányra terelni a gyerekeik közti rivalizálást, ez a háborús viszony akár a felnőttkorba is elkísérheti őket. Fontos tehát, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogyan lehet egészségesen megoldani a konfliktusos helyzeteket.

5 lépéses konfliktuskezelés testvérek között

Dr. LaNail R. Plummer, az Onyx Therapy Group vezérigazgatója 5 lépéses konfliktuskezelési megoldást javasol a többgyermekes szülőknek:

  1. Teremtsd meg a megfelelő hangulatot! Például: „Egy család vagyunk, meg kell tanulnunk kijönni egymással, hogy hogyan támogassuk egymást, és hogyan fejezzük ki az érzéseinket.”
  2. Adjunk esélyt a gyerekeknek a lenyugvásra, válasszuk szét őket! Például: „Meg fogjuk beszélni ezt a veszekedést, de előbb arra szeretnélek kérni titeket, hogy vonuljatok el külön, és vegyetek egy nagy lélegzetet. Öt perc múlva rátok nézek külön-külön.”
  3. Nézzünk rá a gyerekekre öt perc után! Ilyenkor fontos, hogy biztosítsuk a gyerekeket, hogy megértjük, hogyan éreznek, és hogy nehéz nekik az adott konfliktus megélése. Hangsúlyozzuk, hogy ezt az ügyet közösen, egy családként kell megbeszélni. 
    GettyImages-1214763302
    AleksandarNakic / Getty Images Hungary
  4. Gyűjtsük egybe a gyerekeket! Emlékeztessük őket, hogy mindegyiküket nagyon szeretjük. Ezután egyenként kérjük meg a gyerekeket, hogy mondják el, mi történt, és adjunk 2-2 megoldási lehetőséget mindenkinek. Miután ezzel végeztünk, ismételjük el az összes gyerek beszámolója alapján, mi történt, és beszéljük át velük a megoldási lehetőségeket, egy családként döntésre jutva.
  5. Dicsérjük meg a gyerekek erőfeszítését! Például: „Néha nehéz az érzéseinkről beszélni és megoldásra jutni, de olyan ügyesek voltatok, hogy közösen megcsináltuk ezt! Nagyszerűek vagytok! Nagyon szeretlek titeket!”

Egy kis gyakorlással nemcsak a testvérkonfliktusokat fogják tudni jobban kezelni a gyerekek, de a tágabb környezetükben előforduló összetűzésekhez is fel fogják tudni használni ezt a tudást.

Hogyan csökkentsük tovább a tesórivalizálást?

Ha néhány apróbb trükkel megspékeljük Plummer 5 fázisú konfliktusmegoldását, még jobban segíthetjük gyerekeink kapcsolatát egymással.

GettyImages-1011756246
Sally Anscombe / Getty Images Hungary

Először is, ne könyveljük el az egyik gyereket „az okosnak”, a másikat pedig „a szépnek”. Ezzel egymáshoz hasonlítjuk őket, ami szétválasztja őket, egymás riválisának élik meg magukat. Ha a megbeszélt szabályokat áthágják, ha rosszalkodnak, következetesen ugyanazt a büntetést kapja mindenki ugyanazért a rosszaságért. Ne álljunk egyikük pártjára sem a vitákban.

Másodszor, érdemes segíteni a gyerekeket abban, hogy pozitív képet alkossanak a másikról. Tehetjük ezt úgy, hogy dicsérve beszélünk az egyik gyerekünkről a másiknak. Sarkalljuk őket arra, hogy próbálják meg a másik helyzetébe képzelni magukat, ezzel promotálva az empatikus hozzáállást egymáshoz.

Harmadszor pedig, adjuk meg mindegyik gyereknek a teret arra, hogy kibontakoztathassa saját egyéniségét. Szervezzünk külön szülő-gyerek időt mindenkivel egyesével olyan tevékenység keretein belül, amit az adott gyerek szeret. Próbáljunk meg kialakítani mindegyik gyereknek egy saját, egyéni teret, ami csak az övék.

GettyImages-1284009881
nd3000 / Getty Images Hungary

Ezek mellett érdemes olyan programokat is szervezni, ahol a családi egység szépségeit is megélhetik a gyerekek. Menjünk együtt kirándulni, társasozzunk, élvezzük egymás társaságát!

Oszd meg másokkal is!
Mustra