A szülők lelki szemei előtt sokszor már a gyerek hároméves korában egy kiforrott életút képe lebeg, főleg, ha olyan családról van szó, ahol egy hivatás vagy szakma apáról fiúra száll. Gondoljunk csak a gyakori cégtáblákra: XY és fia.
Sok olyan család van, ahol generációról generációra száll egy szakma, mert ebbe nőnek bele a gyerekek, és felkelti érdeklődésüket, vagy azért, mert a családi vállalkozást kívánják továbbvinni.
Ismerünk nagy orvosdinasztiákat, például az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet névadója, az 1828-ban született Korányi Frigyes maga is orvoscsaládba született. Munkásságával a magyar orvostudomány egyik meghatározó alakjává vált, később gimnáziumot, SOTE-szakkollégiumot és emlékérmet neveztek el róla. Fia, Korányi Sándor szintén orvosprofesszor lett.
A jogi pályánál sem ritka, hogy dinasztiák alakulnak: Bárándy György ügyvéd nagypapa után fia, Bárándy Péter, majd azóta már unokája, Bárándy Gergely Péter is ügyvédi pályafutásba kezdett.
Máshol a genetika kódolja az ismétlődést, sok művészcsaládnak vérében van a tehetség, amely több nemzedéken át megmutatkozik: idősebb Johann Strauss zenekari brácsás, karmester első, 1825-ben született fia, ifjabb Johann Strauss ismert zeneszerző lett, de édesapjuk kívánsága ellenére még öccsei, Jozef és Eduard is zenei pályára léptek.
Hogy segíthet a szülő helyesen?
Ahogy egy hivatástól való tiltás ellenkező hatású lehet, éppúgy egy szakmába való belehajszolás is fojtó és káros, vagyis
mindenképp tartózkodni kell attól, hogy a szülő saját vágyait vetítse ki gyermekére,
és rajta keresztül akarja beteljesíteni meg nem valósult álmait.
Azt minden eset igazolja, hogy a családi minta nagyon fontos. A pályaválasztás kérdésén elkezdeni közösen dolgozni nem elég a jelentkezési lapok kitöltése kapcsán. Ez egy hosszú folyamat, melyben
a szülő felelőssége nagy, de feladata leginkább a lehetőségek feltárása, a különböző szakmák megismertetése gyermekével.
Kinyitni a gyermek szemeit arra, hogy rengeteg opció van, és beszélgetni vele arról, melyek lehetnek a jó döntés meghozatalának szempontjai. Fontos kis korban a sportokkal, művészetekkel megismertetni, hogy tehetség esetén kibontakozhasson. Ha nyelvérzéke van, vagy a természethez vonzódik, vázolni előtte, milyen utak vannak arra, hogy érdeklődési körén belül találhassa meg élete hivatását.
Már itthon is egyre elterjedtebb, hogy a szülők beavatják középiskolás gyermekeik osztálytársait is hivatásuk rejtelmeibe, hétköznapi gondjaiba, örömeibe pályaorientációs napok keretében. Természetes, hogy egy 18-19 éves érettségizőnek kevés ismerete van az egyes szakmákkal járó napi rutinról, a felelősségről vagy éppen a dress code-ról. Talán a fizetéssel kapcsolatban a legtájékozottabbak, de a döntés sokkal komplexebb, mintsem hogy az anyagi tényező lehetne az egyetlen mérvadó.
Ha a pék, nyomdász, építési vállalkozó, reklámszakember, ápoló vagy meteorológus szülő magával viszi a munkahelyére egy-egy napra az érdeklődő fiatalokat, valódi képet alkothatnak, ami a döntésben igazi segítség lehet.
Tudatában kell lennie szülőnek és gyereknek egyaránt a döntés súlyának, de nem szabad túl nagy terhet sem a gyerek vállára tenni. Egy tévesen megválasztott alapszak után még bármerre tovább mehet, vagy egy kész diplomával még mindig el lehet kezdeni egy másik tudományt tanulni, semmi nincs veszve. Senki sem azt nézi majd, hogy a munkaerőpiacra 24 vagy 26 évesen került-e ki a fiatal, sokkal inkább azt, hogy
szenved-e egy életen át egy kényszerpályán, vagy lubickol egy hobbinak is tekintett állásban.
A szülői feladatokról, a család szerepéről és a pályaorientációról szakértői véleményeket több internetes felületen is olvashatunk. Addig is, szülőként kezdjük el már kisebb gyerekkorban csökkenteni információhiányukat, és legyünk nyitottak érdeklődésükre, hogy rátalálhassanak a legtesthezállóbb területre, mire oda kerül a sor.
