A pavor nocturnus, azaz az éjszakai terror éppen olyan ijesztő tünetekkel jár, mint a neve. A kiváltó oka ismeretlen, a rohamok kiszámíthatatlanul jelentkezhetnek az első években. De mi a legjobb, amit tehetünk, ha gyermekünk érintett benne?
Ijesztő élmény, amikor először megtörténik. Kisgyermekünk békés álomból ébred, csapkod, sikoltozik, zihál, de semmire nem reagál, láthatóan nincs magánál. A pavor nocturnus, azaz az éjszakai felriadás meglehetősen gyakori alvászavar a hat év alatti kisgyermekek körében, azonban a köztudatban még mindig szinte ismeretlen, az érintett szülők nagy része szinte halálra rémül, amikor először szembesül vele.
Az alvajáráshoz hasonló, csak ijesztőbb
Ugyan a pavor kiváltó okai a mai napig ismeretlenek az orvostudomány előtt, viszonylag gyakori gyermekkori kórképről van szó. A kisgyermekek 1-6 százalékánál legalább egyszer előfordul, de a legtöbbjüknél vissza-visszatérő esemény az éberálomban fellépő ijedtség. És éppen emiatt annyira rémisztő: gyermekünk szemei nyitva vannak, azt hinnénk, hogy rosszat álmodott. A pánik, a velőnkig hatoló félelem az első, amit egy rohamot látva tapasztalunk, hiszen az igazán ijesztő az, hogy a gyermek nincs ébren, sőt nem is lehet felébreszteni, semmire nem reagál, az ébresztgetési kísérletektől pedig csak még intenzívebbé válik a félelemérzete. Az ijedtség komoly fizikai tünetekkel is járhat – verejtékezéssel, a légzés és a pulzus felgyorsulásával, sikítással, sírással, rúgkapálással. Aztán amilyen hirtelen kezdődött, olyan hamar véget is ér, mintha elvágták volna. Másnap pedig nem emlékszik semmire belőle.
A kórkép esetén a mély alvásból történik a hirtelen felébredés, melyet sikoltás, felkiabálás és heves vegetatív tünetek kísérnek – magyarázza dr. Gaszner Andrea, a Szent Rókus Kórház gyermekgyógyász-gyermekneurológus adjunktusa. A pavor nocturnus (alvási rémület) a fő alvási epizód első harmadában fordul elő.
Nem rémálom okozza
Három fontos eltérés van a rémálmok miatti ijedelmek és a pánikszerű pavoros ébredések között, mely alapján egyértelműen idegrendszeri okokra vezetik vissza a rohamok megjelenését.
A roham jellemzően az elalvást követő 3-4. órában következik be, ekkor még nem álmodunk, éppen átlépnénk a mélyalvásból a felszíni alvásba. Ha később szóba hoznánk, a gyermek nem emlékszik az éjszaka történtekre, nem tud rossz álmot felidézni. A rémálmok esetén ráadásul ösztönösen keresik a gyerekek is a vigasztalást, kommunikálnak a szülővel, míg jelen esetben az csak olaj a tűzre, minden érintés ellenkezést és még erőteljesebb félelmet vált ki, és az összefüggéstelen beszéd egyértelműen nem nekünk szól, nem is tudatosodik bennük a jelenlétünk. Semmivel nem tudjuk csillapítani a fizikai tüneteket, azonban mindez tényleg hamar, 10-15 percen belül magától megszűnik.
Ugyan sokakat érint, előfordulási gyakorisága fokozatosan csökken, jellemzően iskolás korra teljesen elmúlik. 12 éves kort követően mindössze az érintettek 1 százalékánál fordul már csak elő a kutatások szerint. Ilyenkor mindenképp érdemes a szakemberek szerint kivizsgáltatni, hogy van-e bármilyen pszichopatológiai eltérés az alvászavar hátterében. Fordulhatunk már az első eset után is orvoshoz, mert átélni egy pavoros rohamot szülőként is nagyon megterhelő lehet. A neurológusok ráadásul a hasonló tünetekkel járó egyéb betegségeket, például az epilepsziát vagy az alvási apnoét is ki tudják így zárni.
Hogy pontosan mi válthatja ki a pavor nocturnust, teljesen egyéni, de szinte minden esetben az idegrendszer napközbeni túlterhelésével függ össze. Érdemes ezért jó előre megalapozni már napközben a nyugalmas esti rutint. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság kutatásaiban vizsgálta a pavor nocturnus megjelenésének okait és azokat a körülményeket, amik csökkenthetik az ismétlődés esélyeit. Ezek alapján érdemes a lehető legnyugodtabb körülményeket kialakítani a mindennapokban, hogy zökkenőmentes legyen a gyerekek idegrendszerének átállása a nappali, tevékenyebb időszakról az éjszakára.
Bár az esti mese megnyugtató és lecsendesítő lehet, a televízió helyett maradjatok az olvasott vagy szóban mesélt történeteknél. Az élőszó és a közös időtöltés, összebújás nyugtató hatású, a képernyő villódzó fényei viszont megterhelőek lehetnek a kisgyermekek számára. A rendszeres, nagyjából azonos időpontban való elalvás is keretet adhat a napnak, kiszámíthatóvá teszi azt. Ügyelj a szoba hőmérsékletére, túl nagy melegben nehezebben tud pihenni a szervezet.
Tétlen szemtanú?
- Azt is megfogalmazták, mi a lehető legjobb forgatókönyv egy esetleges roham idején. Bár nehéz nem közbeavatkozni, amikor láthatóan rettenetesen szenved gyermekünk, a Vadaskert Alapítvány szakértői az amerikai kutatások alapján ezt javasolják:
- Ne ébresszük fel! A roham pár percen belül magától véget ér, és nem tudunk erre befolyással lenni, bármit is teszünk.
- Másnap ne kérdezősködjünk. A pavor retrográd memóriazavarral jár, azaz az érintett nem fog emlékezni semmire az előző éjszakából.
- Ne tegyünk semmit. Természetesen maradjuk a közelben, és ügyeljünk arra, hogy önmagában véletlenül se tudjon kárt tenni a roham közben, a legjobb, ha gyermekünket békén hagyjuk.
- Ne kapcsoljunk villanyt, a környezet változásai ugyanis fokozhatják és elnyújthatják a rohamot.
- Legyen napjaitoknak közel azonos ritmusa, az elalvás előtti rituálék kiszámíthatóan ismétlődjenek napról napra.
- Teremts higiénikus környezetet az alváshoz, szellőztess lefekvés előtt, hogy ne melegedjen túl a hálószoba.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
