A 2022–2023-as nevelési év nagyságrendileg nyolcadik felső légúti megbetegedésének vége felé azért látogattam meg gyermekeim háziorvosának weboldalát, hogy megnézzem, aznap mikor tudom rendelési időben hívni orvosi igazolásért. A friss hírek menüpontban az szerepelt,
február 13-a után több pecsétes orvosi igazolást nem adnak ki intézménybe járó beteg gyerekek részére a kerületben praktizáló gyermekháziorvosok.
Egy szülőiigazolás-mintát bocsátanak rendelkezésünkre ahhoz, hogy magunk igazoljuk a hiányzást.
Igazolás – de miről is?
Azt gondolom, a szülők kilencven százaléka egy ilyen hír olvastán nagyjából fellélegzik. Sima orrfolyással, 3-4 nap lázzal járó betegséggel amúgy sem kerestem fel a gyermekorvost: ha nincs olyan tünet, amit ne ismernék a megelőző tucatnyi hasonló megbetegedésből, nincs is erre okom.
Gyakorló óvodás szülőként a kéz-láb-száj betegség, a háromnapos láz megsejtése sem ördöngösség.
A gyermekét egészségügyi szempontból is legjobban ismerő szülő döntötte el eddig is a legtöbb esetben, mikor mehet közösségbe – mivel ő számolt be arról, mikor szűnnek a tünetek, és ő jelezte azt is, mikortól szeretné, hogy közösségbe járhasson a gyermek. Most csak ezt próbálja intézményesíteni egyre több gyermekháziorvos országszerte, megspórolva az igazolásírogatást – a szülőnek meg a telefonálgatást, nyomtatást vagy a papírnak a rendelőben való felvételét.
A jogi felelősséget a dologért ugyanakkor eddig az orvos vállalta, hiszen az ő pecsétje alatt érkezett meg az igazolás egy olyan gyermekkel kapcsolatosan, akit betegsége alatt egyszer sem látott (és okkal nem látott).
Ennek is véget szeretnének vetni az orvosok, de más oka is van annak, hogy a rendszert fenntarthatatlannak látják a benne dolgozók.
Eltörölnék a pecsétes papírt
A jelenség ellen most már a Magyar Orvosi Kamara is lázad: Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárt keresték meg az ügyben, azzal is indokolva az igazolás rendszerének megváltoztatását, hogy jelenleg megkereséseik 60-70 százalékát ezek jelentik. Nagy az adminisztrációs terhe ennek a munkának, ami a gyógyítástól vesz el az időt.
Az intézményeknek saját házirendjükön belül akad lehetősége arra, hogy az orvosi igazolás helyett szülői igazolás elfogadását is lehetővé tegyék, ugyanakkor jelenleg ez még jelentheti azt is, hogy egy intézmény ellenáll a reformer ötletnek.
Tudok is olyan intézményről, amely elzárkózott a szülői igazolás elfogadásától, meglehetősen nehéz helyzetbe hozva a családokat:
az orvos nem ad, az intézmény követel. Én is gombóccal a torkomban adtam le az első szülői igazolásomat, de eleddig még nem kértek másikat helyette.
Nem mindenkinek tetszik majd az orvosi igazolás hiánya
Tisztában vagyok ugyanakkor azzal is, hogy vannak szülők, akik nem fogják üdvözölni a rendszert, esetleg a fenti kellemetlenség miatt – amit egy központi engedélyeztetés megoldhat –, vagy azért, mert ők tényleg leviszik az egyszerűen náthás gyermeket is az orvoshoz. (Félreértés ne essék: a gyerekorvosok nem azt üzenik, hogy hozzájuk beteg gyerekkel se tegye be a lábát senki. Van, hogy a gyerek állapota ezt tényleg indokolja, jöhet egy súlyosabb betegség, és elképzelhető, hogy valamilyen alapbetegség miatt valóban szükség is van arra, hogy lássa a gyermeket orvos. Ezeket azonban a szülő általában érti, tudja, mikor elég otthon maradni, és mikor kell orvoshoz indulni.)
Jó lenne, ha egy ilyen változtatással esetleg arra ösztönöznék a szülőket, hogy ők maguk is nagyobb felelősséget vállaljanak a gyerek egészségéért – ami ott is kezdődhet, hogy nem rettegünk minden alkalommal, ha a gyerek belázasodik, és nem öntjük az édes lázcsillapító szirupot már 37,8-nál a csemetébe, miközben ő még boldogan viháncol.
Az egész magyar lakosság egészségügyi tudatosságának fejlesztése is kezdődhetne azzal, hogy a szülők – és rajtuk keresztül a gyerekek – reálisabban átlátják, milyen állapot milyen terápiát vagy annak hiányát követeli meg,
és ebben önállóan is képesek dönteni az egyszerű esetekben. Úgy, ahogyan magukat is kezelik, vagyis remélhetőleg jobban, nem begyógyszerezve, majd az oviba belökve a gyereket.
Így nyerhet a szülő
Az orvosi igazolások korának vége így üthet két legyet egy csapásra: a gyerekorvosok inkább szentelhetik magukat a gyógyító munkának, ami valóban lényege is tevékenységüknek, a szülők pedig tudatosabbakká válhatnak. Persze, ebben szükségük lesz az orvosok segítségére is akkor, ha épp elbizonytalanodnak, megtorpannak. A gyerekcipőben járó egészségügyi tudatosság nyilván megnehezíti a helyzetet: ha saját testünk alapvető működésével sem vagyunk tisztában, nehezebb egy gyermek egészségéről dönteni, főként, ha esetleg túlzó aggodalommal állunk a helyzethez. Érdemes ebben is fejlődni: ez lehet a szülők extra nyeresége az igazolásmizéria kapcsán.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
