vízimadarak etetése természetvédelem

Míg télen az énekesmadarak etetése ellen a szakembereknek sincs kifogásuk, nyáron más a helyzet: hiába a jó szándék, a vízimadarak számára felesleges, sőt veszélyes kenyérdarabokat dobálni a vízbe. 2016–17 telének szomorú tapasztalatai után döntöttek úgy a szakemberek, hogy nyíltan beszélnek arról, hogy az etetés az egyik legrosszabb dolog, amit tehetünk a vízimadarakkal.

Belefagyhatnak a jégbe

„Az etetőhelyek bőséges táplálékkínálata miatt mindössze néhány hét alatt kikapcsol az alapvető túlélési viselkedés, miszerint ha jön a tél, fagymentes területre kell húzódni. Az etetett vízimadarak esetében ez azzal jár, hogy télen belefagynak a jégbe” – magyarázza Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője. Ez történt 2016–17 telén is, amikor a szakemberek úgy döntöttek, hogy évente elmagyarázzák a lakosságnak, miért káros, ha etetni kezdik a vízimadarakat. Szerencsére nem eredménytelenül: Orbán Zoltán szerint az elmúlt öt évben akár 30-40%-os javulás is mutatkozhat a területen.

Torz csontozat és tollazat a kenyér miatt

Nemcsak a madarak „öngyilkos” viselkedésmódja miatt fontos elkerülni az etetést. „A növényevő vízimadarak, tehát a récék, hattyúk, ludak táplálékát alapvetően a gyep, a lágy szárú növények adják. A bedobált kenyér értéktelen junk food (»szemétkaja«), ami lustává, elkényelmesedetté teszi őket, egyre kevésbé vagy egyáltalán nem legelnek, ami különösen az etetőhelyen felnövekvő fiókáikra veszélyes. A – sok esetben ráadásul penészes – kenyér nagy mennyiségű fogyasztása a legérzékenyebb életkorban végzetes lehet a fiókák számára: úgynevezett angyalszárny-szindróma alakulhat ki náluk. Ez torz csontozatot és tollazatot eredményez, ami miatt a fiókák röpképtelenek maradnak” – figyelmeztet a szakember. A madarak etetése növeli a zsúfoltságot is az etetőhelyeken, ami a madarak közötti agresszióhoz, ebből eredendően pedig sérülésveszélyhez vezethet.

A horog végzetes a madarak számára

Szót kell ejteni a madárinfluenzáról is, ami alapesetben nem veszélyes a lakosságra, mert az utca embere nem érintkezik a fő terjesztő vízimadarakkal, de amikor közvetlenül a madarak csőrébe tesszük a – számukra egyébként értéktelen tápláléknak számító – kenyérdarabokat, nagy a veszélye a közvetlen megfertőződésnek. Ezenkívül a környezettudatosság jegyében érdemes figyelembe venni azt is, hogy a vízbe dobált hulladék rontja az élővizek minőségét. „A vizek szervesanyag-terhelése elmocsarasodáshoz vezethet, sőt, akár helyi patkányinváziót is generálhat” – mondja Orbán Zoltán. „A madarak a parthoz közeli vizekben könnyen veszélybe kerülhetnek: a horgászzsinóron fennakadnak, ami gyakran amputálja a lábukat, vagy lenyelik a horgot, ami kínhalált jelent a számukra” – teszi hozzá.

Ördögi kör

A vízimadarak etetése ráadásul öngerjesztő folyamat, amely ördögi kört jelent a madarak számára, ha egyszer belekerülnek. Alapvető túlélési szabály, hogy a közelgő fagyok és a talajt takaró hó elől a vízimadaraknak mindenképpen fagy- és hómentes területekre kell húzódniuk, de az etetett madarak nem vonulnak el ősszel. Az emberek tovább etetik a már elkényelmesedett vagy beteg madarakat, és az etetőhelyek zsúfoltsága odavonzza a terület felett vonuló fajtársakat és más vízimadárfajokat is. Az emberek így még több madarat etetnek, a folyamat pedig a következő nyáron megnövekedett madárlétszámmal kezdődik elölről. Fontos tudni, hogy a vízimadarakat tehát semmilyen, még a számukra „egészséges” táplálékkal sem ajánlott etetni, mert ez is kiváltja a fent említett „öngyilkos” viselkedésváltozást: akkor tesszük velük a legjobbat, ha saját szabályaik szerint élni hagyjuk őket.

Télen szabad

Bármennyire is cuki tehát a hattyúknak ételt dobáló kisgyerek, inkább távolról gyönyörködjünk a madarakban. Ha pedig mindenáron szeretnénk etetni őket, tegyük ezt télen: a hagyományos, téli madáretetők nem veszélyeztetik a madarakat, hiszen élőhelyük – a fák, a bokrok és magas gazos területek – a legkeményebb fagyok és vastag hótakaró esetében is élhető marad.