A DIFER szó a Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer rövidítéseként vált a felmérés közkeletű elnevezésévé: a teszttel a 4-8 éves korosztály tagjainak alapvető készségeit tudja feltérképezni az azt elvégző pedagógus. Nem érdemjegyben kifejezhető eredmény lesz a teszt vége, hanem egy olyan értékelés, amely úgy ad igazán jó képet arról, hogyan halad gyermeked az iskolaérettség felé, ha többször is elvégzik a tesztet és összehasonlítják az eredményeket. Így látható a fejlődési ütem mindegyik készség esetében.
Azt is méri, ha a négyéves készségei a nyolcéves gyermek szintjén állnak, és ez fordítva is igaz, megmutatja azt is, ha a nyolcéves alapkészségei a négyéves gyermek szintjén állnak.
Egyszerűen fogalmazva segítséget nyújt a tehetséggondozásban és a felzárkóztatásban is.
Tényleg segít az iskolakezdés időpontjának kiválasztásában ez a teszt
Amikor a nagycsoportosok iskolakezdéséről döntést kell hoznia a szülőnek, rengeteg szempont mentén gondolkodhat. Van-e beszédhibája, vagy szorul-e bármilyen más típusú fejlesztésre? Testi felépítése révén bírja-e majd az iskolatáskát és a hosszú, tanulós napokat? Rendben van a figyelme? Jól fogja a ceruzát?
Semmiképp sem az alapján érdemes meghozni a döntést, hogy a szülő vagy környezete mennyire tartja „okosnak” a kicsit: lehet, hogy elszámol kétszázig, angolul is, de ez még nem azt jelenti, hogy iskolaérett.
A szülőben felmerülhet a kérdés: mégis hogyan kaphatna komplex képet arról, hogy kérjen-e iskolakezdési halasztást gyermekének, vagy könnyű szívvel küldje őt tanulni?
„A DIFER Magyarországon az egyetlen olyan hivatalos és elfogadott, iskolaérettséget vizsgáló teszt, amely fejlettségi szinteket állapít meg hét elemi alapkészség területén. Ezek szükségesek ahhoz, hogy a gyerekek iskolakezdéskor jól vegyék az akadályokat” – mondta el a Díványnak Hernádiné Sándor Ildikó, aki 38 éves pedagógiai karrierje során 15 éven át foglalkozott kiemelten a teszt alkalmazásával, és számos készségfejlesztő kiadvány szerzőjeként is ismert. Amint Ildikó rámutat, a
DIFER nem tudást mér, hanem egy háromnapos vizsgálati folyamatban naponta két-két alapkészséget,
illetve a vizsgálat teljes ideje alatt a hetedik készséget, a szocialitást vizsgálja.
A hét elemi alapkészség
Ezek a készségek megfelelő – a teszt szakkifejezéseivel élve befejező vagy optimum – szinten kell, hogy legyenek ahhoz, hogy egy kisgyermek magabiztosan léphessen be az iskola első osztályába. Lássuk, melyek is ezek a készségek és miért van szükség rájuk.
A szocialitás területén többek között a kapcsolatfelvétel könnyedségét vizsgálják: köszön-e a kisgyermek, mennyire koncentrál a feladatokra, tetszenek-e neki azok és motivált-e arra, hogy végig elvégezze őket, van-e kitartása. „A három napon át folyamatosan megfigyelt készségről kirajzolódik egy kép.
Lehet, hogy a kisgyermek az első napon még nem mosolyog vagy nincs kedve együttműködni, de a második-harmadik napon már igen. Nem egyformák nekünk, felnőtteknek sem a napjaink.
Ha viszont tartósan jellemző a három napon az együttműködés, a koncentráció hiánya, akkor ott mindig van valami a háttérben, amit vizsgálni kell szakembernek” – fogalmaz Hernádiné Sándor Ildikó.
A beszédhanghallás jelentősége nagy: az iskolai tanórák 70-80 százalékában ugyanis nem a felolvasáshoz hasonló, lassabb tempójú beszéd dominál, hanem a gyorsabb élőbeszéd. Ha ezt nem tudja megfelelően követni a gyermek, nem érti meg az elhangzottakat, „félrehall”, akkor bizony folyamatosan le fog maradni.
„Ha a gyermek nem hallja jól a hangzóbeli különbségeket – amelynek lehet akár organikus oka is, mint például visszatérő fülbetegség, de fakadhat ez koncentráció- vagy figyelemzavarból is –, akkor a rosszul azonosított hangzó rosszul rögzül az írás során is, amelyet igen nehéz korrigálni később. Csak egy példa:
nem mindegy, hogy azt hallja ki a gyermek a tanító mondatából, hogy megy vagy meggy, olló vagy holló,
és hogy ezután mit ír le a füzetébe” – magyarázta a szakember.
A relációszókincs, azaz a helyre, időre, térre, napszakokra, mennyiségekre vonatkozó viszonyszavak gyűjteménye is fontos terület az iskolaérettség vizsgálatakor. „Az óvodából kilépő gyermekeknek is tudniuk kell tájékozódniuk például egy papírlapon, érteniük kell, hogy mi van felül, alul, középen, előtte, alatta, vagy hogy melyik a több, a kevesebb, a kisebb, a nagyobb, a leghosszabb. Ezek a kifejezések nyelvünk, beszédünk meghatározó elemei. Ha ez nincs optimális szinten a gyermeknél, akkor az iskolában egyre jobban lemarad, egyre kevesebb lesz a sikerélménye” – világított rá Hernádiné Sándor Ildikó arra, mitől olyan jelentős ez az elemi alapkészség.
A tapasztalati következtetés és az összefüggések megértése két olyan alapkészség, melyeknek a későbbiekben – többek között – például a természettudományok tanulása során lesz kiemelt jelentősége. A logikai készségek működése szinte az egész életünket végigkíséri. Döntéseink, véleményünk mind-mind ezeken alapulnak. A gyerekeknél legfőképp mesehallgatás, mesefeldolgozás közben fejleszthetők: a szakember azt is megjegyzi, hogy a szociokulturális háttérnek nagy szerepe van abban, hogy ki milyen szinten áll ezeknek a készségeknek a terén.
„Minél fejlettebb, gondoskodóbb környezetből jön egy kisgyermek, minél többet beszélgetnek vele, annál fejlettebb a szókincse, tágabb a tapasztalata, és így teljesíthet jobban.
Ahol a gyermek önmagára vagy kizárólag a médiára van utalva, nem foglalkoznak vele, nem segítő a környezete, ott a teljesítménye is gyakran ezt tükrözi vissza” – mondta.
Az elemi számolás kapcsán Hernádiné Sándor Ildikó elmondta: ez a készség fejleszthető a legkorábban, már hároméves kortól, és bár a kicsik szinte mindegyike szeret számlálni, később a matematikaórát sokan nem kedvelik. Ennek épp az lehet az egyik oka, hogy nincs jól felmérve, ki milyen szinten tart ennél a készségnél, kinél mikor jön el az az idő, hogy már nincs szüksége eszközhasználatra – számolópálcikára, egyéb más eszközökre –, mert „el tudja képzelni” a feladatot fejben is. A szakember itt kiemelte például a visszafelé számlálás jelentőségét: a mérések során azt tapasztalják a pedagógusok, hogy ez általában elmaradást mutat, pedig a későbbi alapműveletek végzésekor ez egy fontos terület.
A hetedik készség, az írásmozgás-koordináció az a terület, ahol országos szinten a legnagyobb lemaradás tapasztalható. Az idegrendszeri érés függvényében ennél a területnél nagy különbségek lehetnek a gyerekek között, viszont ez a terület fejleszthető a szakember szerint a legkönnyebben otthoni környezetben is, mivel a mozgásfejlődés segítségével a készség maga is fejlődik.
Kiemelten fontos tehát a nagymozgások fejlesztése, a labdázás, mászókázás.
A finommozgást pedig nem ceruzával és papírral kell gyakorolni, hanem sokat kell kézműveskedni, legózni, ujjfesteni, gyöngyöt fűzni, gyurmázni, papírt hajtogatni, homokba bottal rajzolni, vagyis minden olyan tevékenységet végezni, ahol a gyermek a kezét, az ujjait használja, és ami egyre finomabb mozgást igényel.
Így értelmezd az eredményeket
Hernádiné Sándor Ildikó szerint az ideális az lenne, ha minden nagycsoportos óvodással elvégeznék a teljes DIFER tesztet év elején és év végén is. Az év eleji mérés alapján tudják felépíteni a gyermek iskolára történő felkészítését és az év végi kontrollmérésből mindenki objektív képet kap a kisgyermek alapkészségeinek állapotáról, a fejlődése mértékéről.
Az egyes készségeket egy ötfokozatú skálán értékelik: előkészítő, kezdő, haladó, befejező és optimum névre hallgatnak ezek.
A szakember szerint, ha a kontrollmérés során kettő vagy több készség terén nem éri el a gyermek a befejező-optimum szintet, akkor mindenképpen javasolt még egy évet óvodásként eltöltenie.
„Ha több készség területén van lemaradás, az gondokat okoz az iskolakezdésben, ahol egyébként is egy teljesen új szabályrendszert, környezetet, társakat, felnőtteket kell megismernie és elfogadnia a gyermeknek. Ilyenkor jön az, hogy egy hónap után, például írásóra előtt fáj a kisgyermek hasa, felelés napján belázasodik, nem akar iskolába menni. A szomatikus tünetek okai igen gyakran a készségbeli elmaradások” – mondja, hozzátéve: fontos hangsúlyozni a szülők felé, hogy a teszt nem tudásszintet mér, hanem egy adott készségállapotot mutat meg, amelyhez mérten lehet felépíteni a gyermek fejlesztését. Ebben nincs magára hagyva a szülő, mert
a Szegedi Tudományegyetem képességkutatói egy komplett csomagot állítottak össze, mindegyik vizsgált készségterület fejlesztéséhez kézikönyvek és foglalkoztató füzetek formájában.
Az ideális az, ha a gyerekeket nem a saját pedagógusuk, hanem másik csoportban dolgozó pedagógus vagy független szakemberek mérik fel. Így lehet a lehető legobjektívebb eredményt megkapni. Ha a készségek szintje ezt indokolja, a DIFER eredménye alapján pedagógiai szakszolgálattól, fejlesztőpedagógusoktól, tehetséggondozó szakemberektől is kérhető segítség. A szakember szerint elmondható, hogy általában minden kisgyermeknél van legalább egy olyan elemi alapkészség, amelyben nagyon jó: ha ezt felfedezzük, akkor segíthetjük, hogy ebben legyen sikerélménye, ami támogatást nyújt az esetleges egyéb kudarcélményei feldolgozásában. Ha valakinél egyetlen készségszint sem éri el a befejező-optimum szintet, az mindenképpen jelzés, amelynek egyéb jeleit vélhetően már a teszt elvégzése előtt érzékelte a szülő.
A DIFER mérés rövid – diagnosztikus – változatát egyébként kötelezően az elsősöknél is elvégzik szeptemberben az iskolákban, ennek eredményei alapján tudják kidolgozni a differenciáláson alapuló pedagógiai munkájukat a tanítók.
Ezért fontos, hogy iskolaválasztáskor lehetőleg olyan pedagógust válasszunk, aki a késleltetett írás- és olvasástanítást részesíti előnyben, és az első iskolai hónapokat az elemi alapkészségek szintre hozásával kezdi.
Ha érdekelnek a fejlesztőpedagógus javaslatai, olvasd el ezt a cikkünket is.
