étel csalán

Amikor sétálni megyünk a természetbe, az egyik növény, amit szinte biztosan mindenki felismer, a csalán. Még gyerekkorunkban, az első néhány csípés után jól megjegyezzük, hogyan is néz ki, nehogy ismét belesétáljunk egy csalánliget közepébe.

Nem mindegy, hol szedjük

Ha attól az apróságtól eltekintünk, hogy hozzánk érve égető nyomokat hagy maga után, a csalán igazán jó barátunk lehet. Hasznos kis növény, amit viszonylag egyszerűen begyűjthetünk magunk is. Nehézséget nem a megtalálása és a felismerése okozhat, hanem az, hogy olyan helyen találjunk rá, ami lehetőleg jó messze esik az autóforgalomtól. A növények megkötik a levegőből a szennyező anyagokat, így ha nem szeretnénk mi is elfogyasztani ezeket, fontos, hogy jó helyen szedjük a leveleket. Egy kesztyűvel meg is oldhatjuk a csípésproblémát, így nem lesz előttünk akadály.

A csalán mint gyógynövény

A-, C-, K- és B-vitamin-tartalma mellett olyan ásványi anyagokat tartalmaz, mint a vas, kalcium, magnézium, foszfor, kálium és nátrium, valamint egészséges zsírokat, aminosavakat. A benne található antioxidánsok segítenek megvédeni szervezetünket, és polifenoljainak immunerősítő hatása van. Leginkább vizelethajtó, vértisztító, méregtelenítő, salaktalanító hatásáról ismert. Mivel fokozott vizeletkiválasztásra serkenti a vesét, időnként beiktatva egy-egy kúrát, megelőzhető a vese- vagy hólyagkőképződés, mert még idejében kiürül a homok.

Hatékonyan alkalmazható köszvény, ízületi gyulladások, illetve mindenféle reumatikus megbetegedés kezelésére. Egyrészt, mivel serkenti az anyagcserét, és ezzel csökkenti a vér húgysavszintjét, másrészt bizonyított gyulladáscsökkentő hatása miatt is. Használják húgyúti fertőzések ellen, prosztatamegnagyobbodás megelőzésére, és tavaszi tisztító kúrákhoz, a szervezet felfrissítésére. 

Sokféle étel készülhet belőle

Jellemzően teáját fogyasztjuk, amit friss és szárított növényi részekből is készíthetünk, de a bátrabbak főzhetnek is vele. A receptoldalakon számtalan lehetőséget találunk, a csalánlekvártól a palacsintán át a csalánfőzelékig.

Így készül a csalánfőzelék

Mivel a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, és épp találtam megfelelő lelőhelyet, gondoltam, kísérletezem egyet. A lekvárhoz még nem gyűjtöttem elég bátorságot, de egy főzelékkel megpróbálkoztam. Igaz, a legtöbb helyen azt írják, tavaszi zsenge levelekből készül, de kinek van kedve várni tavaszig? Ha nem ehető, legalább azt is tudni fogom. Kesztyűvel és kosárkával felszerelkezve elindultam hát, és negyedóra alatt leszedtem egy kisebb kupacnyi hajtásvéget. Hazaérve alapos mosás következett, természetesen még mindig kesztyűben.

A megmosott csalánt kis időre forró vízbe tettem, majd összeaprítottam. Forrázás után már egyáltalán nem csípett. Számítottam rá, hogy össze fog esni, hisz levélzöldségeknél ez megszokott, de több maradt belőle, mint gondoltam.

Egy lábasba olajat és lisztet kevertem el, ebbe jött a felaprított csalán, és öntöttem rá abból a vízből egy keveset, amivel forráztam. Tettem hozzá sót, fokhagymát, és hagytam főni 10 percig. Kis tejjel még átforraltam, és el is készült. Kóstoló után úgy döntöttem, nem árt, ha kicsit krémesítem botmixerrel, de ez már csak ízlés dolga, mint az is, hogy milyen sűrű, vagy mennyire fűszeres legyen. 

Kicsit szkeptikusan álltam hozzá, így óvatosan kóstoltam, de az első kanál után meg kellett állapítanom, hogy az íze épp annyira hasonlít a spenóthoz, mint a külleme. Annak ellenére, hogy így ősz végén gyűjtöttem, nem volt se keserű, se savanyú, de még a szárrészek sem voltak túl erősek, és szépen megfőtt mind.

A legdrágább hozzávaló talán a fokhagyma volt, de összességében igen költséghatékony és egész finom ebéd lett belőle, arról nem is beszélve, hogy milyen egészséges, így valószínűleg máskor is kerül majd csalán az asztalra. Ha a spenótot szívesen fogyasztod, bátran kipróbálhatod, csak ajánlani tudom!