Ezzel a játékkal segítsd a gyereket, ha sokat szorong vagy fél

A gyerekeknek elsősorban nem a valódi életben kell megbarátkozniuk a félelmet keltő tárggyal, személlyel vagy helyzettel, hiszen az túlzottan rémisztő és kockázatos lenne a számukra, hanem egy másik, fantáziával kevert világban. Szerepekbe bújnak, külön jogokkal, képességekkel ruházzák fel magukat, és irányítják a cselekményt, hogy a félelem lekicsinyüljön számukra, és így legyőzhetővé váljon.

A gyerekkori félelmek szinte minden családban megjelennek. A szeparációs szorongástól kezdve a hangos zajokon (lufi, porszívó), a sötétségen és a szörnyeken túl, egészen az elutasítottságtól való félelemig lehet bármi, ami időszakosan megrémíti a gyereket. Felnőttként ezek a félelmek gyakran tűnnek irreálisnak, esetleg túlzónak, tenni ellenük viszont korántsem bizonyul könnyű feladatnak. Szeretnénk megóvni, felbátorítani, meggyőzni a gyerekeinket arról, hogy igazán nincs mitől tartaniuk, sikertelen próbálkozásaink azonban saját magunkban is bizonytalanságot, félelmet kelthetnek, annak kétségét, hogy jó szülők vagyunk-e.

Szerzőnkről

Tarkovács Cecilia szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint öt éves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.

Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.

A félelem fontos része az életnek, hiszen felelősségre, önvédelemre, túlélésre nevel, elutasítása tehát nem is célszerű. A gyerekeinket nem attól kell megóvnunk, hogy félelmet érezzenek, hanem attól, hogy a félelem úrrá legyen rajtuk, s megbénítsa őket. Mindenki fél valamitől, legyen gyerek vagy felnőtt. Nem az lesz bátor, aki nem fél, hanem aki le tudja győzni a félelmét. Ehhez pedig fel kell tudnunk ismerni, el kell tudnunk fogadni, és lehetőséget kell tudnunk teremteni a feldolgozáshoz, a probléma oldásához. A gyerekeknek elsősorban a játék ad megfelelő eszközt arra, hogy újraélhessék mindazon élményeiket, amelyek nagyfokú feszültséget (pozitív vagy negatív) generáltak lelkükben, s így megtanulják kezelni is azokat. A félelem legyőzése érdekében pedig a szerep- és a bábjátékok bizonyulnak a leghatékonyabbnak.

A gyereknek arra van szüksége, hogy a való életen kívül élhesse meg félelmeit

A valóságban a gyereket általában váratlanul éri a félelem, vagy azért, mert nem számított rá, vagy azért, mert nem tudta, hogy miként számítson rá. Minél kisebb egy gyerek, annál inkább eszköztelen önmaga védelmét illetően. Kiszolgáltatott a környezetének és az őt körülvevő – olykor értetlen – felnőtteknek. A gyerek játék által kap lehetőséget arra, hogy úgy élhesse újra az őt ért eseményeket, hogy már nem éri váratlanul. Ekképpen tud biztonságosan számolni a következményekkel, esetleg önhatalmúlag befolyásolni azokat saját lelke érdekében. A gyerek szerepbe bújik, külön jogokkal, képességekkel ruházza fel magát, és irányítja a cselekményt, hogy a félelem lekicsinyüljön számára, és legyőzhetővé váljon. A fantáziájával pótolja azt, amit még hiányol saját magában, ami megvédhetné őt legközelebb, így a belső feszültség oldódni tud.

A gyereknek elsősorban nem a valódi életben kell megbarátkoznia a félelemet keltő tárggyal, személlyel vagy helyzettel, hiszen az túlzottan rémisztő és kockázatos lenne a számára, hanem egy másik, fantáziával kevert világban. A szerepjáték érzelem- és tapasztalatfeldolgozó jelentőségét felismerve, szülőként is támogathatjuk a gyerekünk félelmével való megküzdését. Minél több lehetőséget teremtve ennek a szabad – gyerek által irányított – játéknak, esetleg (passzív) szerepet vállalva benne, erősíthetjük az ő problémamegoldását, és megtapasztalhatjuk, milyen, amikor önállóan képes békére lelni.

A szerepjátékon belül a bábozás adhatja a legkomplexebb segítséget

Kisgyermekkorban az egyik legnagyobb feladat a kicsik számára az érzelmekkel való megbarátkozás. Időbe telik, mire saját túlfűtött, szélsőséges és irányíthatatlan érzelmeiket megtanulják uralni, ahogy az is, mire megértik az élet érzelmi kettősségének állandóságát, azaz hogy a jó és a rossz gyakran együtt jár (pl.:a szülő néha jó tündér, néha gonosz boszorkány). Az ebből adódó belső feszültségeik és kialakuló félelmeik igen gyakoriak, ezért ezeknek a feldolgozása is figyelmet érdemel.

A bábjáték tökéletes terep az érzelmek feldolgozására
A bábjáték tökéletes terep az érzelmek feldolgozásáraFatCamera / Getty Images Hungary

A szerepjátékokon belül is a bábjátékok tudnak a legnagyobb segítséget nyújtani nekik, ehhez azonban már a felnőttek példamutató kezdeményezése is szükséges. A bábozások által a félelmek még inkább egy másik világba helyeződnek, mások által ismétlődnek meg, így a gyerek is anélkül tud azonosulni a karakterekkel, hogy tudatosan magára kellene ismernie bennük. Johanna Friedl Féleleműző játékok című könyvében gyakori szereplő a  „félénk nyuszika” báb, aki rendszeresen kerül érzelmileg nehéz helyzetbe. A félénk nyuszika nehézségei során a gyereknek önti ki a lelkét, és kér segítséget a probléma megoldására. Addig próbálkoznak közösen, amíg valódi megoldásra nem találnak. Az író javaslata szerint ennek a (vagy hasonló) karakternek a felhasználása nagyszerű kiindulópontot jelenthet, hiszen a gyerek valóban megismerheti, hosszú távon pedig egyfajta kapcsolatot alakíthat ki vele, ami érzelmi biztonságot is nyújt. 

Fontos szabályok a szerep- és bábjátékok során

A szerepjátékok és bábozások nagy segítséget nyújthatnak a gyerekeknek félelemeik leküzdésében. A kívánt szerepek átvétele vagy átvitele a figurákra megadja azt a távolságot, ami megengedi, hogy a fokozottan megterhelő és félelmet kiváltó tapasztalatokat a gyerekek kijátszhassák magukból. A szülői szerepünk és hozzáállásunk e tekintetben ugyanakkor figyelmet érdemel, hiszen ezeket az elfoglaltságokat nem véletlenül hívják „szabad” játéknak. Ahhoz, hogy a gyerekek valóban ki tudják fejezni lelki vívódásaikat, tiszteletben kell tartanunk azokat a határokat, amelyeket átlépve könnyen képezhetünk akadályt. Ennek megelőzése és a megfelelő támogatás biztosítása érdekében Friedl felhívja a figyelmünket néhány fontos alapszabályra:

  1. Amennyiben felnőttként részt veszünk a szerep- vagy bábjátékban, fontos, hogy ne vegyük át a vezetést, inkább hagyjuk magunkat befolyásolni a gyerek által!
  2. Lehetőleg minél több figura szerepeljen a játékban, különböző szerepek és egyértelmű jellemek (nő, férfi, jó, rossz stb.) megszemélyesítésére!
  3. Alkossunk semleges, arckifejezés nélküli figurákat is, amelyeket a gyerek saját igényeinek megfelelően alkalmazhat!
  4. Tartsuk a figurákat fix helyen, ahol a gyerek is állandóan hozzáférhet, amikor szükségét érzi!
  5. Engedjük, hogy ők válasszák ki a játék környezetét!
  6. Kerüljük a morális értékelést, a minősítést hogy a gyerek szabadon kifejezésre juttathassa érzéseit!

A gyerekkori félelmek rendszerint csupán időszakosan vannak jelen. A gyerekek fejlődésének előrehaladtával és a család biztonságos érzelmi hátterével ezek a félelmek általában maguktól oldódnak. A témában való tájékozottságunk ugyanakkor megkönnyítheti és meg is rövidítheti ezeket az időszakokat, hiszen a megfelelő támogatásunkkal ott lehetünk a gyerekünk segítségére, ahol éppen szüksége van rá. A kapcsolatunkat pedig ez is csak mélyítheti.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek