6 tipp, hogy könnyebben menjen a beszoktatás

A bölcsődei és óvodai életre nemcsak a gyerekünket, de magunkat is fel kell készítenünk. Ha ugyanis mi nem hiszünk a döntésünkben, több mint valószínű, hogy a gyerekünk sem fog ebben megerősíteni minket. Ezért gyűjtöttünk össze pár gondolatot a témában.

A tavaszi beiratkozásokat követően, a nyár vége felé megkezdődik a bölcsődék és óvodák gyakoribb látogatása és a gyerekek fokozatos beszoktatása. Az intézményes nevelés nagy változást hoz a családok életébe. A gyerek először lép külön utakra, ami sok kérdést vethet fel bennünk. Nem túl korai még? Biztos, hogy jól döntöttünk? Mi lesz, ha nem tetszik majd neki? A bölcsődében, óvodában történtekre kevés ráhatásunk lesz, és ez igencsak megingathatja a szülői felelősségérzetünket. Mi lesz, ha sokat sír? Ha nem kapja meg a kellő figyelmet és védelmet? Az első elszakadás legalább annyira érinti a mi lelkivilágunkat, mint a gyerekünkét, ha nem jobban. Pedig a mi magabiztosságunk sokat számít a gyerek hozzáállásában is. A bölcsődei vagy óvodai beszoktatásra fel kell készítenünk a gyerekünket és saját magunkat is. Ezt elősegítendő összeállítottunk nektek néhány sarkalatos pontot, amelyeknek az átgondolásával és megvalósításával segíthetitek magabiztosabbá és zökkenőmentesebbé tenni az új kezdetet.

#1 Napirend

A jól követhető és megszokott napirendnek nagy jelentősége van a gyerekek életében: ez a biztonságérzet megteremtésének egyik alapfeltétele. Az intézmények a csoportok korosztályi sajátosságait figyelembe véve alakítják ki a folyamatos napirendet, ez a rutin azonban nem mindig egyezik meg az otthonival. Hogy segítsük a gyerekünk könnyebb átszokását, érdemes az intézményes napirendhez fokozatosan alkalmazkodni már a beszoktatás előtt hetekkel, hónapokkal. Hiszen az elválás annál könnyebb lesz, minél kevesebb változással kell egyszerre szembesülni. Mind a gyereknek, mind nekünk.

#2  Szoptatás

A bölcsődébe már 20 hetes kortól felvételt nyerhet egy gyerek, minek következtében a szoptatás kérdése nem kiküszöbölhető. Családonként eltérő, hogy ki meddig tart igényt a napi többszöri anyatejes táplálásra, és mikor akarja fokozatosan leválasztani a gyerekét. Az intézmények tisztában vannak ennek a jelentőségével, ezért igyekeznek kellő rugalmasságot biztosítani az anyák és kicsik számára. A legtöbb helyen külön szobát biztosítanak a nyugalmas etetéshez, a napirendet felborító egyéni etetések, a gyerek megnyugtatására alkalmazott szoptatások, illetve a bölcsődébe járás miatti hirtelen leválasztás azonban konfliktust szokott okozni. A nagy létszám miatt fontos részünkről is az együttműködés. A szoptatásról való leszokás nem megy egyik napról a másikra, így ezt is otthon kell elkezdenünk, hogy a bölcsődében már ne jelentsen problémát. A beszoktatást megkönnyítendő lehetőleg kerüljük a nyugtató etetéseket is. Miután ezt távollétünkben a nevelőknek nem áll módjukban teljesíteni, érdemes előre más megnyugtató módszert bevezetni. Ezzel nemcsak a kisgyermeknevelők munkáját könnyítjük meg, de a saját gyerekünk lelki jóllétét is átgondoltan támogatjuk.

#3 Szeparációs szorongás – átmeneti tárgy

A gyerekeknek először nagyjából 6, majd 18 hónapos koruk körül erősödik fel az elválástól való félelmük (szeparációs szorongás). Ezekben az időszakokban ragaszkodóbbá válhatnak anélkül, hogy bármilyen trauma érte volna őket. Nem kell tőle megijednünk! Segítsünk nekik átvészelni ezt az időszakot úgy, hogy aggodalom helyett megértést mutatunk! A bölcsődei életet megkönnyítheti a gyerekünk számára egy úgynevezett átmeneti tárgy: valami, ami a szülői közelséget, az otthoni komfortot idézi fel és ezáltal nyugtató hatással van a gyerekre. Ez lehet plüssállat, ruhadarab, de cumi is. A legjobb, ha olyan tárgyat választunk (a gyerekkel együtt), amivel egyszer együtt is alszunk, hogy az illatunkat megőrizhesse és a bölcsiben is feleleveníthesse.

A társaság és a sok játék előbb-utóbb elfeledteti vele anya hiányát
A társaság és a sok játék előbb-utóbb elfeledteti vele anya hiányátSanyaSM / Getty Images Hungary

#4 Készülj fel!

A gyerekeinktől való első elválás mindannyiunkat nehezen érint. Nagy rajtunk a felelősség, ami csorbíthatja a magabiztosságunkat. Ha azonban a gyerekünk azt érzi, hogy nem vagyunk biztosak a döntésünkben, ő sem fogja biztonságban érezni magát nélkülünk. Ezért is fontos, hogy felkészítsük magunkat erre a változásra. Egyrészt olyan intézményt válasszunk, ahol bízni tudunk a körülményekben és a személyekben, másrészt számítsunk rá, hogy nem ússzuk meg sírás nélkül. Azt szokták mondani, hogy az a gyerek, aki nem sír az elején, az sír pár hét elteltével. A változás mindig kettős: örömteli, de olykor nehéz és ijesztő is. Neked hinned kell abban, hogy jó helyen lesz a gyereked, hogy ő is hihessen benne! Ha úgy érzed, hogy neked ez túl nehéz, hagyd inkább a párodra vagy a nagyszülőkre a beszoktatást, de lehetőleg ne változtassatok rajta közben, mert az egy újabb változás (azaz bizonytalanság) a gyerek számára!

#5 Készítsd fel a gyereket is

A gyerek mindennapjaiban történő változások kibillentik a biztonságérzetét, ezért fontos, hogy kerüljük velük a váratlan dolgokat. A bölcsődei és óvodai életre való felkészítést szerencsére rengeteg eszköz segítheti. Mindenképp beszélgessünk a gyerekünkkel a várható változásokról, fantáziáljunk! Emeljük ki az izgalmakat, de ne hallgassuk el a kihívásokat sem! Ma már számos mesekönyvet, böngészőt, diafilmet találunk a témával kapcsolatban, amik mind segítenek a gyerekünknek felkészülni és megbarátkozni a bölcsődei, óvodai élettel. A közös fantáziálások után a gyerekkel való nyílt napi látogatások és a kisgyermeknevelőkkel, óvónőkkel való otthoni találkozás (családlátogatás) tovább segítheti a fokozatos elválást. Az otthoni biztonságos környezetben való ismerkedések és mesélések oldani fogják az új környezet okozta frusztrációkat. Legyünk vele őszinték nemcsak otthon, de a beszoktatás alatt is! Kerüljük az elmegyek a mosdóba vagy boltba jellegű füllentéseket, és lehetőleg a „mindjárt jövök” kifejezést is! Az segít a gyerekünknek, ha tudja, mire számíthat. Ha akkorra vagyunk ott, amikorra mondtuk. Őszinteségünk, következetességünk és bizalmunk teremti meg számára a kiszámíthatóságot és a biztonságot.

#6 Búcsúzkodás

A búcsúzások gyakran nehézkesek, elnyújtottak tudnak lenni. Mind szeretnénk úgy otthagyni a gyerekünket, hogy ő is nyugodt és mi is. A hosszas búcsúzkodások azonban inkább hátránnyal járnak, hiszen fenntartják a gyerekben azt a hitet, hogy ha tovább ragaszkodik, nem fogunk elmenni. Az ő kétségbeesése pedig a mi bizonytalanságunkat erősíti, és így létrejön a tökéletes ördögi kör, ami lelkileg megterhelő minden résztvevőnek. Ha viszont a gyerekünk tudja, hogy mire számíthat, könnyebben és gyorsabban képes megbarátkozni a helyzettel. Ha nem is akkor egyből, de hosszú távon mindenképp. Ehhez azonban, ahogy fentebb is mondtuk, fontos az őszinteségünk és a következetességünk.

A cikk az ajánló után folytatódik

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

A gyerekeknek még nincs időérzékük, ezért különösen nehéz számukra a várakozás. Ha azonban tudja, hogy ebéd, alvás vagy uzsonna után ott leszel, és valóban ott leszel, az megerősíti a bizalmát és a kitartását. Ha tudja, mire számíthat, könnyebben oldódik és merül el a játékban, a bölcsődei és óvodai élet felfedezésében. A temérdek játék, a társaság és a szabad, kreatív tevékenységek sok örömet és csodát fognak hozni az életébe. Lehetőséget ad számára a fokozatos önállósodásra, a világ és önmaga megismerésére. Ha mi elhisszük, hogy jól döntöttünk, a gyerekünk be fogja bizonyítani.

 

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek