Ilyenkor szülőként igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a megfelelő választ adjuk gyerekünk viselkedésére. De mi mindenre kell ilyenkor figyelni? És mi történik akkor, ha a nagyobbnál bevált módszer a kisebb gyereknél már teljesen hatástalan? Joan E. Grusec pszichológus tippjei segítenek, hogy könnyebben menjen az együttműködés.
#1 Egyértelmű elvárások
A gyerekeknek fontos tudniuk, hogy milyen helyzetben milyen viselkedést várunk el tőlük, mikor kell „jól” viselkedni, és milyen következményekkel jár a nem megfelelő magatartás. Fontos, hogy ebben következetesek legyünk, így meg tudják tapasztalni, hogy mi történik, ha nem tartották be a szabályokat. Ez nem azt jelenti, hogy nincs helye kompromisszumnak, de az értékeknek és a következményeknek egyértelműnek kell lenniük. Emellett fontos az is, hogy a gyerek tudja, hogy mit miért várunk el tőle. Nem túl meggyőző, ha annyit mondunk a gyereknek, hogy ne beszéljen csúnyán, mert mi azt mondtuk, vagy mert akkor nem fogják szeretni a barátai. Mindig logikus, védhető indokokat mondjunk, hiszen a gyerekek is sokkal együttműködőbbek, ha értik, hogy mit miért várunk el tőlük. Beszélgessünk azokról a helyzetekről is, amelyek esetében nem vagyunk kompromisszumkészek. Ilyen például, hogy nem bántunk másokat, nem vesszük el mások dolgait. De ha az a kérdés, hogy maradhat-e egy kicsit tovább a barátjánál, nyugodtan lehetünk rugalmasak.
#2 Ne a gyereket utasítsd el, csak a viselkedését
Gondolj csak bele, mekkora különbség van aközött, hogy azt mondjuk, rossz gyerek vagy, vagy azt, hogy nem jól viselkedtél. Szembetűnő, ugye? Ne érezze úgy a gyerek, hogy a magatartása határozza meg, hiszen rengeteg helyzetben még nem is tudja, hogy milyen a megfelelő viselkedés. Ha valami nem a vártnak megfelelően történt, üljünk le vele és beszéljük meg, hogy miért fontos, hogy legközelebb másként viselkedjen. Közben pedig tartsuk szem előtt, hogy az elutasítást nemcsak szavak, hanem a hangunk és a testbeszédünk is jelzi.
#3 Hagyd, hogy ő is dönthessen
Senki sem szereti, ha állandóan megmondják neki, hogy mit csináljon. Azok a gyerekek, akiknek az élete minden tekintetben szabályozva van, hajlamosabbak lázadozni, de szorongás és depresszió is kialakulhat emiatt. Ezek megakadályozása érdekében hagyjuk, hogy bizonyos dolgokban a gyerek döntsön. Vegyük figyelembe például, ha nem szívesen eszik zöldséget. Tudjuk, hogy elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez, de hagyjuk, hogy kiválassza, spenótot, karfiolt vagy zöldbabot szeretne-e enni. Természetesen ebben az esetben is vannak kompromisszumokat nem tűrő helyzetek, de sokkal együttműködőbb lesz a gyerek, ha bizonyos döntéseket rábízunk.
Egy másik fontos szempont, hogy ilyenkor párbeszéd alakuljon ki a szülő és a gyerek között. Függetlenül attól, hogy egy hibáról, iskolai feladatról, mások tiszteletének fontosságáról vagy a házimunkában nyújtandó segítségről van szó, párbeszédre és nem utasításra van szükség. A gyerekeknek érezniük kell, hogy fontos a véleményük, és a felnőttek meghallják és meg is értik.
#4 Vedd figyelembe a gyerek perspektíváját
Könnyen konfliktushoz vezethet, ha nem vesszük figyelembe a másik szemszögét. Szülőként probléma esetén nagyon fontos tudni, hogy mi történik a gyerek fejében, hiszen könnyen lehet, hogy észre sem vette, hogy helytelenül viselkedett, vagy csak félreértett valamit. Tartsuk szem előtt azt is, hogy a gyerekek is lehetnek szomorúak, dühösek vagy csalódottak, érezhetik úgy, hogy igazságtalan, ami velük történt, ez pedig sokszor a magatartásukban mutatkozik meg. Büntetés helyett tanítsuk meg nekik, hogy hogyan élhetik meg a negatív érzéseiket úgy, hogy közben nem ártanak senkinek.
#5 Tudatosság
Sokszor iszonyú nehéz szülőnek lenni, úgy érezzük, kimerültünk, és reménytelen a helyzet. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, ha tudatosan fogalmazzuk meg az érzéseinket. Ahelyett, hogy végletekben gondolkoznánk – például: Reménytelen, ugyanolyan makacs ez a gyerek, mint az apja vagy Nem vagyok jó ebben, nem fogom tudni megoldani – próbáljuk pozitívan látni a dolgokat. Meg fogjuk tudni oldani a nehézségeket, ki fogjuk tudni találni a megoldásokat, de ehhez elengedhetetlen, hogy bízzunk magunkban.
#6 Ismerd meg a gyereket
A gyerekek nagyon eltérőek. Különbözik a temperamentumuk, más és más tapasztalatokkal rendelkeznek, ez pedig mind hozzájárul ahhoz, ahogy a világot látják. Van, aki nagyon érzékeny a kritikára, és óvatosan kell bánni vele, más pedig egészen másként értelmezi a büntetést. Sokan büntetésként élik meg, ha például beküldjük őket a szobájukba, míg más gyerekek szuper lehetőséget látnak benne, hiszen kedvükre játszhatnak a bent lévő játékokkal. A lényeg, hogy megtaláljuk azokat a módszereket, amik leginkább passzolnak hozzánk és a gyerekünkhöz is.
