Halácsy Péter: a gyerekeknek meg kell tanulni bánni a szabadsággal

Digital Making, Cool Matek + Science Fun, Média, Klímaváltozás-kutatás – részlet a Budapest School idén ősszel indult középiskolai évfolyamának órarendjéből. Kíváncsiak voltunk, mi mindent jelent ez a gyakorlatban, ezért ellátogattunk a Budapest High School Belgrád rakparti mikroiskolájába.

Vajon miért kétszer akkora az egy főre jutó széndioxid-kibocsátás Németországban, mint Magyarországon? – többek között erre a kérdésre keresik a választ a klímaváltozás-műhely résztvevői, és bár egyelőre csak erős feltételezéseik vannak, addig nem adják fel a kutatást, amíg nem találnak konkrét összefüggéseket.

„Különböző forrásokból keresünk adatokat, a részeredményekről táblázatokat, diagramokat készítünk, közben megismerkedünk a GDP fogalmával, és arról is tanulunk, hogy mi mindent állítanak elő a különböző országokban. Szóval elég összetett feladat, de pont ezért nem lehet megunni. Mindig találunk valami új információt, ami vagy zsákutcába, vagy éppen előrébb visz minket” – mondja a kétórás műhely szünetében az egyik srác. Akár a laptopjukon dolgoznak, akár babzsákokon ülve beszélgetnek, a cél mindig a közös ötletelés és együtt gondolkodás. 

A Budapest School Általános Iskola és Gimnázium kerettantervét az EMMI idén áprilisban fogadta el. A Budapest School célja a kezdeményezéssel az volt, hogy az általuk használt saját, személyre szabott tanulási modell a mai magyar törvényi keretek között elfogadottá váljon, és a gyerekeknek lehetőségük legyen arra, hogy az általános iskola első osztályától az érettségiig saját tempójukban, saját céljaikat követve tanulhassanak. Terveik szerint – az akkreditációs folyamat átfutásától függően – 2020 szeptemberében már akkreditált keretek között indul el a Budapest High School következő évfolyama. Az akkreditáció elnyeréséig a fiatalok magántanulói státuszban tanulnak, és a partnerintézmények által kiállított bizonyítványt kapnak.

Mindeközben a korábban fodrászszalonként üzemelő hely legnagyobb termében javában zajlik a reklámfilmforgatás és a plakátkészítés. A drámaműhely képzeletbeli helyszíne ezúttal a viktoriánus kori Anglia, az eszközök pár fokkal modernebbek, a feladat pedig egy-egy termékhirdetés megtervezése és kivitelezése. „A plakátot készítő csapat célcsoportja a városi gyári munkások, a reklámfilmeseknek pedig az arisztokráciát kell megszólítaniuk” – magyarázza Zsemberovszky Zita mentor.

„A gazdagokkal azt kell elhitetni, hogy elegánsabb vagy, hogy többet érsz, ha van egy nagyítód, ezért mi a termék státuszszimbólum jellegét hangsúlyoztuk, a másik csapat inkább annak hasznosságát emelte ki” – meséli a filmes csapat, miután közösen levonják a játék tanulságát: egészen mást tud jelenteni ugyanaz a tárgy a különböző társadalmi osztályok számára.

Azok, akik az alkotás és önkifejezés nyugisabb formáját kedvelik, a festészetműhelyen éppen a temperával való színkeveréssel kísérleteznek – ki képfestéssel, ki mintákkal. „Szeptember első három hete azzal telt, hogy minden tanuló kipróbálta valamennyi műhelyt, azután dönthettek, hogy melyikre szeretnének járni az első trimeszterben. De biztosan alakulnak még más műhelyek is menet közben” – mondja Varga Virág festőművész, rajz- és vizuálisnevelés-tanár.

De nemcsak a kötelezően választható műhelyfoglalkozások ilyen szórakoztatóak és gyakorlatiasak, hanem a projektalapú irodalom- és történelemóra, az angol vagy a természettudományi ismereteket lefedő Cool Matek + Science Fun is. „Azelőtt nem szerettem a fizikát, itt viszont mindig olyan érdekes kísérleteket csinálunk, amiket nem lehet nem élvezni. Legutóbb például deszkákból építettünk egy lejtőt, amit tíz centiméterenként bevonalaztunk, majd egy lassított felvételt készítettünk arról, ahogy legurul rajta egy labda. A feladat az volt, hogy számoljuk meg, melyik vonalon hányadik másodpercnél tart a labda, majd ezt a mozgást grafikonon ábrázoltuk és elemeztük. Persze vannak tankönyveink, amikből a vizsgákra is készülnünk kell, de szerintem sokkal hasznosabb, amikor kipróbálhatjuk azt, amiről tanulunk” – meséli a 13 éves Lili.

„Múltkor annyira belemerültünk a fizikába, hogy majdnem elkéstem az edzésemről” – ezt már Máté mondja az alagsori konyhában, ahova a reszelt citromhéj illata csalogatott le minket.

A főzőműhely eredetileg nem szerepelt az órarendben, a szükséges konyhai eszközök beszerzése ezért még folyamatban van, de a fiatalok sütő híján is feltalálják magukat: hat szorgos kéz, háromféle finomság. „A tanév során született meg néhányunkban az igény a főzőműhelyre, amihez a mentoraink szabad kezet adtak. Az ötleteléstől kezdve a bevásárláson át a konyhai kivitelezésig önállóan kreatívkodhatunk – persze felügyelet mellett –, a végeredményt pedig az egész sulival megosztjuk” – mondja Viki, miközben a túrótórtához töri a kekszet.

„A középiskola, ahova felvettek, végül nem indult el, de nyár közepén édesapám rábukkant erre a sulira, és szerencsére volt egy gyorsított felvételi, így kötöttem ki a BS-ben, és nem bántam meg” – árulja el Viki, aki szerint az a legjobb az egészben, hogy itt a diákoknak komoly beleszólásuk van abba, mit hogyan szeretnének tanulni. „Az ókori történelmet én például most úgy tanulom, hogy a korabeli öltözködésről készítek projektmunkát, mert az kimondottan érdekel” – mondja.

„Eleinte nagyon furcsa volt, hogy kilencedikesként együtt tanulok hetedik-nyolcadikosokkal, de ezt is meg lehet szokni. Annak ellenére, hogy itt tényleg hasznos, értelmes dolgokat csinálunk, a délután négyig tartó napok azért néha fárasztóak tudnak lenni, főleg, ha utána még edzésre is kell menni” – fűzi hozzá Máté. Mint mondja, már magát az öt részből álló felvételit is szimpatikusnak találta: „Egyéni projektmunkával lehetett jelentkezni a suliba, aminek az eredményét egy videóban is bemutattuk. Az angoltudásunkat Duolingóval tesztelték, és egy hagyományos iskolai tananyagból vett tételt is fel kellett otthon dolgozni, amiről aztán kis csapatokban számoltunk be. A felvételi utolsó része pedig egy beszélgetés volt a családokkal.”

Arról, hogy az elképzelésekhez képest hogyan alakult az első trimeszter, Halácsy Péter, a Budapest School egyik alapítója mesél a klímaműhely után:

„Ez az iskola már sokkal gyorsabban reagál mindenre, hiszen sokat tanultunk az elmúlt három év tapasztalataiból. Az a formátum, hogy legyenek hosszú, elmélyült foglalkozások, szerintem sok esetben bejött. Szeretnénk önálló problémamegoldásra nevelni a gyerekeket, ezért azt javasoltam a tanároknak, hogy próbáljunk nagyon kevés direkcióval dolgozni, és nézzük meg, hogy mit tudnak kezdeni egy adott kérdéssel a tanulók. Én tényleg a széndioxid-kibocsátással túráztatom őket már két és fél hónapja, de ennek pont az a lényege, hogy ha valóban érdekel minket egy téma, akkor ássunk a mélyére, és ha kell, sajátítsuk el az ehhez szükséges készségeket.”

A fájó pont az akkreditáció hiánya, ami miatt a gyerekek az őszi szünetben is a félévi vizsgákra készültek, hiszen továbbra is meg kell felelniük a saját háttériskolájuk követelményeinek, de Halácsy szerint ez legalább hozza számukra a struktúrát.

„A másik nehézséget az okozza, hogy sok ide kerülő gyerek nem tud mit kezdeni a szabadsággal, amit a szülői visszajelzések is alátámasztanak. A legjellemzőbb feedbackek közül az első az, hogy a gyerek végre nem szorong, felszabadult, és boldogan jár iskolába, a második, hogy hogy fog levizsgázni, a harmadik pedig az, hogy tud-e bánni a szabadsággal. Azt mondják, hogy ahány évet eltöltöttél nagyobb rendszerekben, annyi hónapba telik szocializálódni egy olyan új szisztémához, ahol tényleg számít, hogy te mit szeretnél. Ez van akkor is, amikor egy multiból átmegy az ember egy start-up céghez. Szóval jó néhány diák, akivel beszélgettem, még nem tudja, mi érdekli, miközben ez a suli pont azoknak az ambiciózus fiataloknak lett kitalálva, akiknek már van elképzelésük a jövőjükről” – magyarázza. Az azonban tény, hogy egyre nagyobb igény van olyan tanulási környezetre, mint amit a Budapest School is nyújt. „A családi napközi következő szintjét keresik az emberek: ami közel van, családias, és ahol tanul is a gyerek, éppen ezért tervezzük a 11. kerületben is elindítani a 8–9. évfolyamot, de nagy igény van a hatévesek számára elérhető első évfolyamra is.”

Halácsyék következő lépése most az, hogy dűlőre jussanak a hivatalokkal, és megszerezzék az akkreditációt. „Az biztos, hogy jobb iskola vagyunk, mint egy évvel ezelőtt. Az, hogy még nincs akkreditációnk, annak tudható be, hogy nem jól mondjuk el, hogy amit csinálunk, az teljesen rendben van, és jó a gyerekeknek. Igyekszünk ezt az üzenetet idén még hatékonyabban átadni, hogy jövő szeptemberben már akkreditált keretek között folytathassuk az iskolát." 

Mustra