Túlzásnak tartod, hogy a lányod focizik és imád barkácsolni? Zavarba jössz, amikor a fiad az édesanyja magas sarkú cipőjében tipeg? A gyerekek sok olyan tulajdonságot, érdeklődést, viselkedést mutatnak, amit a társadalom hagyományosan nem ahhoz a nemhez társít, amivel őket anyakönyvezték. Mit tehet ilyenkor a szülő?

Még ha a legtöbben nem is feltétlenül szeretnek beszélni róla, sok gyerek bizony nem felel meg a rendkívül szűkre szabott nemi normáknak: más a habitusuk, máshogy szeretnének kinézni, más dolgokkal szeretnének játszani, más témák keltik fel a kíváncsiságukat, mint amiket a társadalom a születéskor nekik tulajdonított nemükből adódóan előír számukra.

Előfordul, hogy a fiúként nevelt gyerkőcök szoknyába öltöznek, kedvüket lelik a babázásban, vagy nagy lelkesedéssel főzőcskéznek a játékkonyhában. Mi fog ebből kisülni?

#1 A fiús lányokat jobban elfogadják, mint a lányos fiúkat

Ez volt az egyik fő tanulsága annak a közel 250 szülő bevonásával készült amerikai kutatásnak, amelyről nemrég a PsyPost nevű internetes oldal is beszámolt. Leigh Spivey és munkatársai a Utah állambeli Salt Lake City gyermekorvosi hálózatán keresztül jutottak el a résztvevőkhöz, akik online kérdőíveket töltöttek ki. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy miként függ össze a szülők nevelési stílusa, a szülők gender-atipikus (a hagyományos nemi szerepeknek ellentmondó) vonásai, a szülők nemi szerepek iránti attitűdjei, és a gyerekeik gender-nonkonform (azaz az anyakönyvezett nemükhöz képest szokatlan) viselkedéseinek gyakorisága. 

Mit szólnál, ha balettozni szeretne a fiad?
Mit szólnál, ha balettozni szeretne a fiad?Fotó: vgajic / Getty Images Hungary

Azt találták, hogy a lányként anyakönyvezett gyerekek gyakrabban mutattak hagyományos értelemben vett fiús viselkedéseket, mint fordítva. Tehát nagyobb számban fordult elő, hogy lányok például fociztak, fára másztak vagy küzdősportot űztek. A szülők ezt a kanyart még úgy-ahogy vették: igazán kényelmetlenül akkor érezték magukat, amikor a fiúként nevelt gyerekük mutatott lányos viselkedést. Ebben az esetben a szülők nagy része igyekezett közbelépni, változást elérni a gyerek magatartásában.

#2 A szándék jó, a hatás borzasztó

A vizsgálat meglepő eredménye volt, hogy nemcsak az apák, hanem az anyák is törekedtek arra, hogy a gyerekeiket visszatereljék a társadalomban uralkodó normákhoz. Különösen azok tettek erre kísérletet, akik hagyományosabb módon gondolkodtak a nemi szerepekről, míg a társadalmi egyenlőség iránt elkötelezettebb szülők közel sem fejtettek ki ekkora kontrollt a gyerekük felett. A tanulmány arra is rávilágít, hogy a gyereküket megváltoztatni igyekvő szülők igazából melegszívű nevelési stílussal rendelkeznek: meg voltak győződve arról, hogy a gyerek megregulázásával hosszú távon jót tesznek neki. Hatalmasat tévednek. 

Boldog, hogy szabadon kifejezheti önmagát
Boldog, hogy szabadon kifejezheti önmagátFotó: portishead1 / Getty Images Hungary

#3 Mit tennél, ha a fiad szoknyában szeretne menni az oviba?

Tegyük fel, hogy a kisfiad az egyik délután bejelenti, hogy ő másnap szoknyában szeretne óvodába menni. Mit teszel? Ha megszégyeníted, életre szóló sebeket ejthetsz a lelkében. Ezek a negatív élmények rombolják a mentális egészségét, növelik a depresszió, illetve a felnőttkori öngyilkosság kialakulásának kockázatát. Ha azt mondod neki, hogy csak otthon viselhet szoknyát, akkor idejekorán megtanulja a fájdalmas leckét: csak az otthon négy fala között lehetsz önmagad. Ha elengeded szoknyában az oviba, de nem készíted fel a várható reakciókra, akkor a társai bánthatják. Mindez persze részben a te félelmeidről is szól, hogy megint azon pörögsz, mit szólnak majd mások.

Érdemes tehát a gyerek nyelvén, a gondolkodási szintjének megfelelően elkezdeni beszélgetni ezekről a témákról, ellátni őt olyan kommunikációs eszközökkel, amikkel meg tudja védeni magát a társai esetleges nemtetszésével szemben. A te felelősséged vigyázni rá, illetve a felnőttek reakcióját kezelni. 

Imádnak bandázni!
Imádnak bandázni!Fotó: mediaphotos / Getty Images Hungary

#4 Nem tudod megváltoztatni, csak nyomorba döntöd

Az emberek nem férfiként vagy nőként születnek, hanem kisbabaként: nemet a körülöttük élő felnőttek tulajdonítanak nekik, a nemi identitásuk csak egy későbbi életszakaszra alakul ki. A gyerekkor nagyrészt pont arról szól, hogy explorálunk, azaz felfedezzük önmagunkat, a társas kapcsolatok világát és a tárgyi környezetünket. Az általunk kipróbált dolgok nem pecsételik meg a sorsunkat: attól még senki sem lett transznemű vagy meleg, hogy fiú létére belebújt egy magas sarkú cipőbe, lány barátai voltak, vagy egyetemistaként csókolózott egy azonos nemű szaktársával.

Ha a gyereked később egyáltalán nem, vagy máshogyan azonosul a számára születéskor kijelölt nemmel, azt úgysem tudod megváltoztatni. Két dolog van, amit a tiltással és a megszégyenítéssel el tudsz érni: hogy boldogtalan legyen és eltávolodjon tőled. Ne aknázd alá a kapcsolatotokat azzal, hogy nem fogadod el őt. 

A sokszínűség szabadság
A sokszínűség szabadságFotó: powerofforever / Getty Images Hungary

#5 A férfiasság és a nőiesség emberi találmány

A társadalmi nem (gender) elmélete szerint az, hogy milyen szerepeket, viselkedéseket és személyiségvonásokat tekintünk hagyományos értelemben férfiasnak, illetve nőiesnek, társadalmi konstrukció. A maszkulinitást és a femininitást elsősorban nem az isteni törvények, még csak nem is a biológia, hanem a társadalmi hierarchia határozza meg. A nemek alá-fölérendeltségében azok a szerepek és tulajdonságok kapcsolódnak rutinszerűen a férfinemhez, amelyekhez hatalom társul (például önbizalom, önérvényesítés, versengés). Talán ezért is annyira bosszantó sokak szemében, ha valaki önként lemond róluk egy önazonosabb életért.

Mustra