Gyöngysor anyatejből. Hordanád?

Miért olyan kiborító, ha arra emlékeztetnek, hogy a gyerek bizony a testünkből lesz? Nyers, fizikai módon.

Épp az egyik Facebook-csoportban bóklásztam a múltkor, amikor megláttam egy (tök szép) képet "anyatejes gyöngyeim" felirattal. A képen szép, tejfehér gyöngyök voltak. Azért kezdtem el a kommenteket olvasgatni, hogy hátha kiderül, mi a csoda az az anyatejes gyöngy. 

Kiderült, de nem csak ez, hanem még valami, amin sokkal jobban meglepődtem. Kezdjük az anyatejes gyönggyel, mert az az egyszerűbb. Meg ha elmondom mi az, akkor eldöntheted, mit gondolsz róla, mielőtt továbbmegyünk. 

Szóval ez egy olyan gyöngyszem, ami úgy készül, hogy pár csepp anyatejet kis mennyiségű epoxi gyantával kevernek össze, majd ezt gyöngy öntőformában hagyják megszilárdulni. A végeredmény ilyen lesz, ez volt a kép, ami szembejött velem először:

29067093 10213759816903403 1751875084088305896 n

Ez pedig a hozzászólás, ami szembejött velem először:

"Bocs, de ez elképesztően gusztustalan! Ennél bornírtabb ötlet számomra már csak az elhunyt szerettünk hamvaiból készített ékszer. Nem is értem, hogy az érzelmek meg az emlékek őrzéséhez mi szükség van ilyesmire?!"

Mondom, műgyanta, pár csepp anyatej. Élő gyerek, élő anya. Engem már tíz évvel ezelőtt is meglepett, sokan mennyire viszolyognak az anyatejtől. Oké, nem szívesen innám, elég undi íze van, de azért mégsem egy vödör fülzsír, vagy pattanásból kinyomott genny. Na az undi. De az anyatej?

Ráírtam Mazács Angélára, ő készítette őket, hogy használhatom-e a képeit, és megengedte. Angi a lányának készítette a gyöngyöket, arra készül, felnőttkorában fogja neki odaadni. 

Kiderült, az ötlet nagyon sokaknak tetszett, voltak, akiknek nem, és volt pár, a fentihez hasonló hangnemben megfogalmazott hozzászólás. Olyan is akadt, aki arról írt, hogy "ennél már csak a méhlepényre ültetett fa döbbentett meg jobban."

De minek ide ennyi indulat?

Elég sokáig gondolkodtam rajta, mi lehet az oka, hogy ennyire indulatosan reagálnak nők az anyatejes gyöngy, vagy ha már éppen itt tartunk, a méhlepénnyel együtt ültetett facsemete gondolatára.

Nekem ezek a dolgok az anyaság tárgyiasítva átmenthető emlékei - nem csináltam ilyet, néha kicsit bánom is, többnyire nem, de azt hiszem, értem, hogy mire jó. 

Számomra ezek, az eltett fogacska, az anyatejes gyöngy, a méhlepény fölé ültetett fa azt jelképezik, hogy ilyen módon meg tudjuk őrizni egy nagyon különleges időszak egy darabját. Ez a gyereknek (szerintem) csak sokkal később lesz érték, talán nem is 18 éves korában, hanem lehet, hogy csak 38 éves korában, vagy amikor ő is anya/apa lesz, talán majd ha én már nem leszek, és megtalálja az eltett tejfogakat, de egyszer sokat fog jelenteni neki is, mert elmond valamit arról, hogy mennyire szentimentálisan fontosak nekünk anyáknak ők, a gyerekeink.

Angi egyik gyöngye. Nem nagyon látszik, de egy bébihajszál is van benne. Egy rövid korszak örök emléke.
Angi egyik gyöngye. Nem nagyon látszik, de egy bébihajszál is van benne. Egy rövid korszak örök emléke.

És az is egy tök jó kapocs, hogy ott egy fa, ami a gyerekkel együtt nő, része a közös történetünknek. Az, hogy volt-e alatta méhlepény, nekem mindegy, de azt is értem, hogy másnak lényeges és jó. Mert az a méhlepény a gyerekünket tartotta életben, és így egy másik élet is őrzi ennek a fontosságát. Meg tulajdonképpen a csodáját.

A gyerek a testünkből lesz. És ez tök szép dolog

Végül arra jutottam, hogy talán a jelenség nyers testisége veri ki a biztosítékot. Az, hogy a gyerek a testünkből lesz. A testünkből lesz a méhlepény is, ami életben tartja a hasunkban, a testünkből lesz az anyatej (ha mákunk van), amivel életben tartjuk, amikor megszületik. És sokaknak ez undorító. A méhlepény, az anyatej -  aki kiborul, annak, ha jól értem, ez olyan, mintha takonyról, vagy leesett körömről beszélnénk. 

Pedig tulajdonképpen a gyerek is ugyanilyen, nem? Belőlünk lett, nyersen, testin, mégis szeretjük, és nem undorító. Gondolkodtam azon is, mit szólnék, ha anyukám egyszer csak elővenne egy ilyen gyöngyöt. Nem fog, neki nem volt teje, de ha elővenné, én meghatódnék. És ti?

Te mit szólnál egy anyatejes gyöngyhöz?

Oszd meg másokkal is!
Mustra