A ti gyerekeitek mit gondolnak az idősekről? Aranyosak? Mindig van náluk sütemény? Fura szaguk van, lassúak és bottal járnak? Különleges meséket tudnak? Nem értenek az okostelefonhoz? A szakemberek szerint az életkorral kapcsolatos sztereotípiák, előítéletek és diszkrimináció már egészen fiatal korban megjelennek, vagyis már a gyerekek is hajlamosak előítéletesen gondolkodni az idősebb nemzedékről. Ahelyett, hogy tisztelnék őket. Vagy ahelyett, hogy egyéniségnek látnák őket, különféle képességekkel és tulajdonságokkal. Hiszen nem mindegyik néni süt, de nem is mindegyik jár bottal, sőt, némelyiknek Nobel-díja van, másik meg tetováltat. Jó lenne tehát valahogy az unokáknak is átadni azt a szemléletet, hogy az életkor nem határozza meg az ember személyiségét, hobbiját, humorát vagy céljait.
Heti egy alkalom a nagyszülőkkel!
Belga kutatók most arra keresték a választ, mitől függ vajon a gyerekek életkorral kapcsolatos előítéletessége. Ehhez majdnem 1200 gyereket és kamaszt vizsgáltak, 7 és 16 éves kor között.
Az eredmények szerint az, hogy a gyerekek mennyire voltak képesek előítéletmentesen gondolkodni az idősekről, négy dologgal állt kapcsolatban. Úgy tűnik, függ a gyerek nemétől: a lányok valamiért egy fokkal kevesebb előítélettel rendelkeztek, mint a fiúk. Függ a gyerek életkorától: a 10-12 éves korosztály a legkevésbé előítéletes – egyébként ezt más kutatások is igazolják, ebben a korosztályban szokott a legalacsonyabb lenni az előítéletesség mértéke nem csak az idősekkel, hanem bármilyen más csoporttal szemben is. A harmadik tényező a nagyszülők egészségi állapota volt.
Ha javítani szeretnénk gyerekünk idősekkel kapcsolatos hozzáállásán, akkor ezt a hármat persze nem tudjuk befolyásolni. De a negyedik tényezőt igen: a kutatók szerint minél több időt töltöttek a nagyszülőkkel a gyerekek, annál előítéletmentesebben gondolkodtak az időskorról. Az eredményt az is befolyásolta, hogy a közösen eltöltött idő milyen hangulatban telt: értelemszerűen azok a gyerekek voltak a legkevésbé előítéletesek, akik a nagyszülőkkel töltött időt pozitív hangulatúnak érezték.
Az idősekkel kapcsolatos előítéletmentesség nem csak azért fontos, hogy a gyerekeink reálisan lássák az idősebb nemzedéket, hanem azért is, mert ez befolyásolja saját öregségükkel kapcsolatos gondolataikat: azok, akik az időseket negatívan látják, saját időskorukat, idősödésüket is hajlamosak pesszimistán szemlélni.
Miért pont a tízévesek?
A kutatók 7 és 16 év közötti gyermekeket vizsgáltak a felmérés során, és arra az eredményre jutottak, hogy az előítéletesség 10-12 éves korban a legalacsonyabb: ebben az életkorban a leginkább elfogadóak és toleránsak a gyerekek. A legelőítéletesebbek a hétévesek voltak (ők még hajlamosak kategóriákban gondolkodni, ahol a hosszú, szőke hajú tündér mindig jóságos, stb.), ezt követték a kamaszok.
A nagyszülőkkel töltött idő hatás is ebben az életkorban volt a leginkább megfigyelhető, ez egy jó életkor tehát a tapasztalatok, gondolkodás formálására. A nagyszülőkkel töltött idő mennyisége és minősége is számított, ez a két dolog formálta a 10-12 évesek attitűdjét. Minél több időt töltöttek együtt, akár kettesben-hármasban, akár nagycsaládként, annál pozitívabban gondolkodtak a gyerekek az öregedésről és az idősekről úgy általában.
Ez persze azért nem annyira meglepő: a sok együtt töltött idő lehetőséget ad a gyerekeknek arra, hogy valós képet kapjanak nagyszüleikről. Így felfedezhetik a nagyszülők erősségeit, képességeit, tapasztalataikat. A nagyszülők segítségével más idős emberekkel is találkozhatnak – akik a nagyszülők barátai, szomszédai, így tovább tágulhat a nézőpontjuk.
Ha sokféle idős embert megismernek, és látják, hogy nem bottal járó nénik egyforma tömegéről van szó, hanem különböző emberekről, különféle tulajdonságokkal, akkor egészségesebben fognak gondolkodni az idősebbekről. Ráadásképp kevésbé furcsának és riasztónak fogják látni az öregedés folyamatát, kevésbé fognak félni saját öregkoruktól és talán konstruktívabban lesznek képesek kezelni saját életükben az idősödéssel kapcsolatos problémákat, kihívásokat is.
