Genetikai rendellenesség miatt ilyen kedvesek a kutyák

Zanza!

Lehet, hogy épp ez tette lehetővé, hogy háziállattá váljanak. Mindenesetre, a gyerekek legnagyobb örömére, annyira szeretnek barátkozni, hogy még a kolbászok is hidegen hagyják őket.

Minél több a hiányzó vagy ismétlődő gén a kutyák 6-os kromoszómapárján, annál kedvesebben viselkednek – állítja egy amerikai biológusok vezette kutatás. Az embereknél is előfordul egyébként ez a fajta genetikai rendellenesség, igaz a mi esetünkben jóval ritkább jelenségről van szó. A kutyák és fogságban nevelkedett farkasok viselkedését összehasonlító kutatásról a Psychology Today írt.

Az embereknél a 7. kromoszómapáron megtalálható, 29 génből álló szekvencia hiányosságai a különböző fizikai jellegzetességek és szervi rendellenességek mellett a túlzóan barátságos személyiség formájában is megnyilvánulhatnak. A 20.000-ből egy embert érintő Williams-Beuren szindrómával diagnosztizáltak mindenféle félelem és gátlás nélkül viselkednek másokkal szemben, gyakran megölelnek idegeneket, empatikusak és könnyen megbocsátanak.

A Princeton biológusa, Bridget von Holdt vezette kutatócsoport arra volt kíváncsi, hogy vajon van-e valamilyen kapcsolat a mértéktelenül szociális személyiség jellemezte Williams-Beuren szindrómás emberek és a barátkozósabb kutyák viselkedése között.

shutterstock 499979860

A 18 kutya és 10 farkas viselkedését összehasonlító kutatók először azt vizsgálták meg, hogyan reagálnak a négylábúak egy számukra ismerős ember jelenlétére. A szótlanul üldögélő emberre természetesen a kutyák reagáltak lelkesebben. Ők a feladatra kijelölt idő 63 százalékát töltötték el a közéjük ültetett ismerőshöz 1 méternél is közelebb, míg a farkasok mindössze az idejük harmadát áldozták erre. Egy ismeretlen ember esetében sem voltak sokkal távolságtartóbbak egyébként a négylábúak, ebben az esetben az idejük 52 és 28 százalékát töltötték ismerkedéssel.

A kutatók ezután egy viszonylag egyszerűen eltávolítható fedéllel ellátott, kolbászdarabot tartalmazó dobozzal lepték meg a kutyákat és a farkasokat. Itt az „nehezítette” a négylábúak dolgát, hogy a doboz mellett egy ember is ott volt közben a közelükben, ami a kutyákat rendesen zavarba is hozta. A 18 állat közül mindössze ketten oldották meg sikeresen a feladatot, a többiek ugyanis a feladatra kijelölt 2 perc jó részét a megnyerő kétlábú bámulásával töltötték. A farkasok figyelmét viszont nem vonta el az emberi jelenlét, 10-ből kilencen ki is kaparták a gesztenyét. Vagyis a kolbászt.

A kutyák és farkasok DNS-ének elemzése alapján úgy tűnik, minél több gén hiányzott a kutyák azon kromoszómájáról, amely a Williams-Beuren szindrómával diagnosztizált emberek 7-es kromoszómapárjának ekvivalensének tekinthető, annál barátságosabban viselkedtek az állatok és annál kevésbé voltak képesek a feladat megoldására koncentrálni a barátkozásra lehetőséget adó kétlábú jelenlétében.

A kutatók szerint könnyen lehet, hogy az emberek esetében egyértelműen rendellenességként definiált jelenség tette lehetővé annak idején a kutyák háziasítását, és ugyanezeknek a géneknek a megléte teszi olyan nehéz feladattá a farkasok megszelídítését.

Erre a barátságos viselkedésre pedig nagyon jó partnerek a gyerekek, akik egyszer csak elkezdenek barátkozni a kutyákkal. Ehhez szülőként nem árt néhány szempontot figyelembe venni, ahogy arról már Primilla is beszámolt ebben a cikkében. A kutyatartáson mindenesetre érdemes lehet elgondolkodni, nemcsak azért, hogy a gyerek kapjon egy igaz barátot, hanem azért is, mert egy másik kutatás azt mutatta ki, hogy a kutyázó anyák gyerekei kisebb arányban lesznek ekcémások vagy asztmások.

Blogmustra