A spermadonorságot, akinek legfeljebb filmélménye van róla, úgy képzeli el, hogy fiatal férfiak szabadidejükben, jó programként időnként megjelennek, hogy mintát adhassanak, (elő a pornólappal!), természetesen a megfelelő ellentételezésért. Ami így nem tűnik egy rossz melónak.
Hát a valóság nagyon nem ilyen. Először is jelentkező sincs elég, így ivarsejt sincs elég, holott nagy szükség lenne rá. Sőt, ha tovább megyünk, Magyarországon már klasszikus értelemben vett spermabankok sincsenek, amelyek begyűjtik és tárolják az anyagot, majd szükség esetén rendelkezésre bocsátják.
Az aktuális statisztikák szerint a párok nagyjából 18 százaléka meddő (vagyis aktív szexuális élet mellett egy év alatt nem sikerül a terhesség). A meddő párok 40 százalékában a nők, 40 százalékban pedig a férfiak terméketlenek, és 20 százalékban a meddőség oka ismeretlen marad, vagy mindkét félnél gond van a termékenységgel. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek a donorsperma jelenti a megoldást. De ha az jelentené, akkor sem jutnának hozzá egykönnyen, mivel jelenleg hosszabb várakozási idővel kell számolni.
A valóság: 100 jelentkezőből 3 donor
Az ivarsejtbankok általában célzott kampányokat folytatnak a főiskolás, egyetemista férfiak körében. A sikerarány azonban meglehetősen alacsony. A jelentkezőket nagyon komoly orvosi vizsgálatoknak vetik alá, mivel ahhoz, hogy valaki donorrá váljon, minden tekintetben teljesen egészségesnek kell lennie (családfaelemzést, genetikai szűrővizsgálatot, andrológiai, pszichológiai, általános laboratóriumi vizsgálatokat kell elvégezni), és az ivarsejt mintának meg kell felelnie a WHO, illetve az adott ország törvényei által meghatározott kritériumoknak.
Az elmúlt évek statisztikái alapján végül 100-130 jelentkezőből 3-4 fő az, aki alkalmas is, és ki is tart, vagyis aki a végén valóban vállalja a donációt.
Már a 20-25 éves jelentkezők nagy része sem felel meg donornak, pedig jellemzően nem ez a korosztály szeretne családot alapítani, hanem majd csak valamikor 10 év múlva jutnak el odáig. Márpedig a spermakép a korral csak romlik.
A procedúráért (és a mintáért) a donor elsősorban az alapos orvosi kivizsgálást kapja, ami egyrészt jó hír abból a szempontból, hogy akinek végül bekerül a rendszerbe az ivarsejtje, az egyrészt egészséges, másrészt annyira felelősen gondolkozik, hogy már ezért is megéri neki. Rossz hír viszont, hogy sokkal több donorspermára lenne szükség, mint amennyi rendelkezésre áll.
Hiányzik a donációs hajlandóság
A jelenleg nagyon kevés a megfelelő önkéntes férfi ivarsejtdonor az országban. Biczó Dezső, a Humancell Szövet és Sejtbank sales-marketing igazgatója szerint a problémának valószínűsíthetően mélyebb társadalmi okai is lehetnek. Az önkéntes hímivarsejt adományozási hajlandóságról nincsenek összehasonlító adatok, viszont az őssejt donáció területéről rendelkezünk nemzetközi statisztikákkal.
A magyar és német adatokat összehasonlítva például a következőket láthatjuk. A Bone Marrow Donors Worldwide Annual Report közzétett adatai szerint 2012-ben a magyarországi nyilvántartott önkéntes őssejtdonorok száma 6 452 fő, míg a németországi nyilvántartott önkéntes őssejtdonorok száma 4 767 127 fő volt. 2012 évi népesség statisztikák szerint Magyarország lakosainak száma mintegy tízmillió fő, Németországé pedig 80,3 millió fő volt. Az adatokat összevetve az összlakosság arányában kifejezhető donációs hajlandóság nagyságrendi különbsége a két ország között drámai.
Valószínűsíthető, hogy a hímivarsejt adományozás területén sem jobbak a kilátásaink. A jelenlegi helyzetben egy hímivarsejt donációs program sikeres megvalósításához egyúttal elengedhetetlenül szükség van egy széles körű egészségügyi felvilágosító kampányra, amely a fertilitzációs problémákra, azok kivizsgálásának és kezelésének a lehetőségeire, valamint az ivarsejt donáció társadalmi jelentőségére hívja fel a figyelmet – vélekedik a Humancell szakembere.
Üzletnek sem az igazi
Az ivarsejt alapból nem képezheti adásvétel tárgyát, nem a piaci kereslet-kínálat alakítja az árát, vagyis nem valami nagy biznisz ezzel foglalkozni. A költségek – a komoly orvosi kivizsgálás miatt – igen magasak, a találati arány viszont, mint ahogy fentebb levezettük, alacsony. A ráfordítást ugyan megfizettethetik az ivarsejtbankok, – egy minta után fizetendő ivarsejt banki szolgáltatás díja jelenleg 80-90.000 Ft, – de igazán nem ez az üzlet a dologban.
Az egészségügyi szolgáltatók, akiknél lehetőség van ivarsejt donációra, maguk is foglalkoznak termékenységi problémák kezelésével, és végeznek asszisztált reprodukciós eljárásokat, ezért elsődleges érdekük az, hogy saját pácienseiknek segíteni tudjanak, esetleges donor ivarsejt igényeket ki tudják elégíteni.
Otthoni használatra jó
A férfiak termékenységi problémáinak számtalan oka lehet, és nem a szűk farmerre, vagy a biciklizésre kell gondolni elsősorban. Életmódbeli dolgok, a táplálkozás, a stressz, a környezeti hatások, az alkohol és dohányzás, és még további legalább száz dolog szerepet játszik a spermaszám csökkenésében.
Megnyugtatásul azért el kell mondani, hogy attól, hogy valaki nem alkalmas spermadonornak, még minden további nélkül képes lehet egészséges gyereket nemzeni. És megfordítva is igaz: boldog és büszke, akár sokgyerekes apákról is simán kiderülhetne egy alapos vizsgálat során, hogy a megadott paraméterek szerint nem lenne alkalmas donornak.
Elvileg támogatják
Ettől azonban még a tény tény marad: nincs elég donorsperma Magyarországon. Megkérdeztük az EMMI egészségügyi államtitkárságát, hogy mit gondolnak, mi lehet a donorsperma-hiány oka, tervezik-e társadalmi kampánnyal megtámogatni a dolgot, és főleg, ha hiány van, akkor miért nem lehet külföldről behozni ivarsejtet?
Az államtitkárság válaszából az első két kérdésre nem tudtuk a választ kibogozni, annyit viszont megtudtunk, hogy „A kormány kifejezetten bátorítja, hogy a lehető legtöbb meddő pár számára nyíljon lehetőség a gyermekvállalásra, akár olyan módon, hogy a mesterséges megtermékenyítéshez másik személytől (donortól) származó hímivarsejtet vesznek igénybe.”
Hogy ezt hogyan képzelik el úgy, hogy nincs elég donorsperma, nem tért ki a válasz.
A külföldről származó ivarsejtekre vonatkozó kérdésünkre viszont megtudtuk, hogy a törvény szerint a donornak személyesen kell megjelenni a hímivarsejt átvételére jogosult egészségügyi szolgáltatónál, „mely egy külföldi donor esetén nem életszerű.”
Valamint, hogy „2016. január 1-től olyan jogszabályváltozás lépett hatályba, amely az eddiginél szélesebb kör számára teszi lehetővé a hímivarsejt gyűjtését, ezzel is biztosítva a lehetőséget arra, hogy minél több meddő pár vállalhasson gyermeket”.
Tényleg ez segíti a meddő párokat spermához jutni?
Az, hogy ez a jogszabályváltozás valóban segíti-e a nagy célt, vagyis azt, hogy minél több gyermek szülessen, és a meddő párokon is tudjanak segíteni, mondjuk úgy, hogy nem teljesen biztos. Az említett jogszabályváltozás ugyanis azt takarja, hogy a spermát csak azokon a helyeken lehet begyűjteni, ahol fel is használják, vagyis az asszisztált reprodukcióval foglalkozó intézetekben.
Erre utaltunk akkor, amikor az elején azt írtuk, hogy klasszikus értelemben vett spermabank – vagyis amelyik begyűjti, kivizsgálja és tárolja a mintát, és szükség esetén rendelkezésre bocsátja az asszisztált reprodukcióval foglalkozó intézetnek – már nem létezik. Ennek következtében a Krio Intézet is felhagyott ezzel a tevékenységgel – a jogszabályok egyszerűen ellehetetlenítették a dolgot.
Igaz, a Krio a magyar donorok mintái mellett a dán spermabanktól vásárolt ivarsejteket is tárolt és bocsátott a meddő párok rendelkezésére, a már fent vázolt okból, vagyis hogy Magyarországon egyszerűen nincs elég donor, akiknek a mintája megfelel a követelményeknek. Csakhogy külföldi spermát a jelenlegi szabályozás szerint nem lehet Magyarországon felhasználni.
Az Európai Unió országaiban ugyanakkor megengedett a külföldi spermiummal való megtermékenyítés – mondta el a Díványnak Száraz Leonóra, a Krio Intézet tudományos igazgatója. Hogy a tiltásnak mi lehet a szakmai oka, szintén nem lehet tudni, hiszen mindenhol szigorú kritériumoknak kell megfelelnie a donornak és a mintának egyaránt.
A személyes megjelenés természetes feltétele a donorok kivizsgálásának és a mintaadásnak, de ez önmagában semmire nem lehet biztosíték, hiszen a jelentkezőnek nincs az arcára írva, hogy hordoz-e valamilyen nem kifejeződő genetikai eltérést. Erre csak a célzott genetikai vizsgálatok adhatnak választ - magyarázta Száraz Leonóra.
Ráadásul annak sincs jogi akadálya, hogy egy meddő pár a dán spermabank weblapjáról megrendelje az ivarsejteket, és egy külföldi intézetben végrehajtsák a megtermékenyítést. Itthon viszont nem lehet ezt megtenni.
Magyar nőbe magyar spermát?
Mindez adminisztratív szemszögből nézve is eléggé röhejesnek tűnik a XXI. században (magyar nőbe magyar spermát, még akkor is, ha neki épp úgy megfelelne a külföldi is, de majd az állam jól megvédi tőle, hogy külföldi vérvonalú gyereket szüljön), az érintettek szemszögéből viszont kimondottan tragikus. Gondoljunk csak bele, hogy valakit már előkészítettek az inszeminációra vagy a lombikprogramra, minden gondolatuk ekörül forog, és akkor jön a hír, hogy vissza az egész, mert nem lehet felhasználni a külföldi ivarsejtet.
A magyar spermára viszont akár éveket is várni kell, pedig az asszisztált reprodukcióra szorulóknak már nem feltétlenül vannak éveik erre, hiszen alighanem nem húszévesek már, sokkal inkább késő harmincas-negyvenesek. És persze az sem mindegy, hogy mikor jöhet a kistestvér, egy, vagy öt év múlva.
A minisztérium nem mulasztott el tájékoztatni arról, hogy kiemelt jelentőségű programként 2 és fél milliárd forintos keret áll rendelkezésre a termékenységi problémák kezelésére. Részletesebben: „a meddőség megelőzésével, a reprodukciós zavarokban szenvedő párok kivizsgálásához és terápiás eljárásokhoz való hozzáférés javításával, a sikertelen terhességek okainak speciális vizsgálatával és személyre szabott kezelésével, a várandósok fokozott védelmével, továbbá a lakosság tájékoztatásának szélesebbé tételével az egészséges újszülöttek számának évről évre történő folyamatos növelése” (sic!).
Igaz, az nem teljesen világos, hogy spermát honnan vesznek majd hozzá.
