Nem egyszerű az élet, ha a párunk történetesen egy kissé túl komolyan veszi a betegségeket. Amikor egy meleg okozta lábdagadás, hip-hopp, trombózissá válik. Ennek a transzformációnak a katalizátora kivétel nélkül a google találati lista.
Hiszen ki is tudhatná jobban, mi a gond: egy doki, esetleg egy nyugodtan gondolkodó ember a környezetünkből, vagy a mindenható internet? Ha megvan a pánik, amit a magunk diagnosztizálása tud okozni, akkor hunyjuk be a szemünket, és borzongva képzeljük el azt, amit a gyerekünk google-ös diagnosztizálása tesz velünk.
A tények
Amikor megszületik az ember első gyereke, akkor természetes, hogy a széltől is óvni próbálja, és összerezzen akkor is, ha az egyet horkant. Teljesen új a helyzet, nincs tapasztalat, így valóban mindenre figyelni kell.
A klasszikus mondást idézve:”az első gyerek leesett cumiját felveszed, lemosod, kifertőtleníted, aztán mégis inkább kidobod, és veszel egy másikat. A másodiknál csak felveszed és a nadrágodba törlöd. A harmadik gyereknél füttyentesz a kutyának, hogy hozza vissza".
Hát, első gyerek, nálunk is hasonló a helyzet, bár én nem aggódom túl a dolgokat. Erre szükség is van, hiszen ellensúlyoznom kell a párom buzgóságát abban, hogy elképesztő betegségeket rendeljen a gyerek minden apró kis rezdüléséhez.
Mindenképpen tisztázni kell egy dolgot: a google nagyon jó dolog, az ember egy rakás érdekes és hasznos információt szerezhet meg róla. De messze el kell kerülni, mint a veszett kutyát, abban az esetben, ha tünetek alapján betegségekre próbálunk rájönni, rákeresni. Még magunknál hagyján, hogy a fejfájás első találata az agydaganat. Végül is, eddig is volt valahogy, ezután is lesz, ha meg nem, legalább a lakáskölcsönt nem nekem kell fizetni tovább.
De a gyereknél ez egészen más. Konkrét esemény gyanánt a csecsemő sírás közben az erőlködéstől beremegteti a kis kezét is. ez teljesen normális jelenség, ahogyan azt elmondta a védőnő, a doki, az anyós, a barátnő, és a szomszéd néni is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a google ne tudná mindenkinél jobban, tehát egyértelmű, hogy a párom rá is keresett erre a szörnyű tünetre.
A találatok
Ki lehet találni, hogy a net szerint a tünet nem természetes – na jó, ez így nem igaz, van olyan oldal is, ami leírja, hogy ez rendben van, de persze, hogy még véletlenül sem hisz neki senki, csak akkor, ha minimum agykárosodást feltételez. Hát láss csodát: a google mindentudása rávilágított arra, hogy a remegő kis kezek hátterében semmi más nem állhat, csak az epilepszia.
De ugyanígy lett egyik munkatársunk gyereke veszett, amikor egy kiütés miatt guglizva pillanatok alatt kiderítette, hogy a gyerek a halálos kórban szenved.
A vicc az, hogy ezt sokan valóban komolyan veszik. A meglelt betegséggel azután fórumokat böngésznek, hogy mit is lehet tenni. Megjegyzem, a fórumok alapvetően nagyon hasznos kis oldalak, de nem akkor, amikor az ember pánikolni kezd egy probléma miatt. Az elképesztő történetek, és szomorú esetek tömege megtette a magáét, a páromnál következett a letargia, és a könnyek, hogy vége a világnak. Aki próbált már a gyereke miatt aggódó nőt megnyugtatni, az tudja, hogy csillogó páncélú Don Quijote-ként futunk neki a feladatnak, és a vége úgyis mindig az, hogy a paskolgatás, és a „ugyan, nem lesz semmi baj” ismételgetése mellett forr az agyunk a dühtől, és ezredszerre is elhatározzuk, hogy nemes egyszerűséggel letiltatjuk azokat az oldalakat a gépről, amiken ilyen infókat lehet találni.
A nyugalom megőrzése
Szerencsére ez a helyzet is lecsengett egy idő után, ha nem epilepszia, akkor nem az, ennyi, nem kel ragozni, és senki sem érti, mi is volt a gond. főleg a párom nem, aki mosolyogva emlékszik, és úgy idézi fel azt a négy napot, hogy „ja, igen, emlékszem, egy kicsit izgultam a remegés miatt, de hát tudtam, hogy nincsen semmi gáz”.
Na persze, a pici izgulás nekem gyomorfekélyt jelent, de megerősítem magam, hiszen sajnos tudom, hogy ezzel nincs vége. Lesznek még újabb fura tünetek, lesznek még fórumok és persze nem tűnik el a google sem, vagyis készülhetek arra is, hogy megint hadba vonulhatok az elkeseredés, és a kifacsart, félelemvezérelt gondolkodás szélmalmai ellen.
