Jövőnk egy része már magzatkorban eldől? Interjú.

AndrekAndreakendővel zöldben
Chr.krackhardt

 Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap a szülés és a gyermekágy magzatra gyakorolt hatása mellett a várandósság időszaka. Míg korábban azt gondolták, a magzat ilyenkor nem lát, nem hall és nagyjából hermetikusan el van zárva a külvilágtól, ezek a hiedelmek napjainkra nagyjából megdőltek. Kiderült, hogy a magzati életben szerzett élményeink – illetve anyánk élményei – hatással lehetnek későbbi életünkre, sőt, még felnőttkorunkban is befolyásolhatják egészségünket. Ilyen például a terhesség alatti anyai stressz, de az sem mindegy, hogy anyánk akart-e minket, vagy épp mit evett, amíg a pocakjában voltunk.

A Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság (MPPPOT) épp ezekkel a témákkal, azaz a születés előtt, közben és közvetlenül utána szerzett élmények, tapasztalatok hatásaival foglalkozik tudományos igénnyel. A Társaság fontos alapvetése az interdiszciplinaritás, azaz a tudományterületek közötti párbeszéd elősegítése, hiszen az anyával és a magzattal ebben az időszakban sokféle szakember foglalkozhat. Így a tagok között pszichológusok, szülésznők, védőnők, gyógypedagógusok, gyermekgyógyászok és szülész-nőgyógyászok is vannak. Andrek Andrea pszichológussal, a Társaság alelnökével és az ELTE PPK oktatójával anya-magzat kapcsolatról és a terhesség alatti élmények magzatra gyakorolt hatásairól beszélgettünk.

Az MPPPOT idei kongresszusán a magzati imprintingről beszéltél. Ez mit jelent?

A magzati imprintinget nemrég fedezték fel, és először nem pszichológiai, hanem élettani folyamatok kapcsán írták le: kiderült ugyanis, hogy a magzati korban jellemző vegetatív folyamatok egyfajta normaként programozódnak be a fejlődő organizmusba. Későbbi életében is más lesz például az inzulin anyagcseréje egy cukorbeteg anya magzatának. A kutatások – köztük sok állatkísérlet - számos kóros magzatkori környezetet állapítottak meg, amik később, felnőttkorban valamilyen betegségre predesztinálják az egyedet. A felnőttkori szív- és érrendszeri betegségek kockázata például összefügg a magzatkorban „átélt” anyai stresszel.

Hogyan hat a stressz a magzatra?

Állatkísérletekben jól modellezhető a várandósság alatti stressz, és a tapasztalatok szerint ez nem közvetlenül okoz valamilyen későbbi betegséget a fejlődő magzatban, hanem több tényező egymásba kapcsolódása révén: például a stressz alacsonyabb születési súlyt eredményezhet, ehhez éretlenebb mozgásminták kapcsolódhatnak, és mindezeknek az összeadódása révén megnő az egyed sérülékenysége egy adott betegségre. Ezek a betegségek, például a szív- és érrendszeri betegségek multifaktoriálisak, azaz sok, összeadódó okuk van, és ezek közül az egyik tényező lehet a magzatkori anyai stressz.

shutterstock 96888082

Azaz ha sokat idegeskedem a lakásfelújítás miatt, az árt a babának?

Nem igazán erről van szó. Állatkísérletekben a stresszt úgy modellezik, hogy a vemhes egeret kiemelik a többi egér közül, a megszokott közegéből, ott hirtelen, erőteljes hanggal megijesztik, és ezt rendszeresen megteszik vele. A „sima”, mindennapi stressz, amilyen például egy építkezés, ahol vannak stresszesebb, feszültebb és könnyebb időszakok, de egyébként néhány kisebb nézeteltéréstől eltekintve rendben van a párkapcsolat, nem számít ennek.

Egy-egy izolált stresszteli esemény, vagy a normál élethez tartozó olyan feszültségek, amiket utána ellazulás követ, nem ártanak a magzatnak. Mi több, a feszültség – ellazulás mintázata, ami a normál élet velejárója, egyes kutatások szerint direkt előnyös neki. Ha a „normál” stressztől is megkímélik a vemhes állatot és végig csendben, puha párnák között dédelgetik, akkor az újszülött kispatkányok a normál környezetben stresszbetegség jeleit mutatják, hajlamosabbak lesznek például gyomorfekélyre. Azaz valószínűleg épphogy szükség van a stresszrendszer megfelelő magzati programozásához a stressz – lazulás ritmusára. Probléma akkor van, ha a magzati korban állandóan fennálló, relaxációt nem hozó feszült állapot programozódik be normaként.

Ember esetében milyen stressz árt a magzatnak?

Ami a kutatások szerint stressznek számít, az például a magzat elutasítása: ha úgy van vállalva egy várandósság, hogy nem szeretnék, nem akarják egyáltalán. Ez ma már ritkán fordul elő, mert az úgy istenigazából nem akart terhességek ma legtöbbször abortusszal végződnek. De például a hatvanas években, amíg mindez engedélyhez kötött volt, előfordulhatott, hogy egy nő többször is megjelent az abortuszbizottság előtt, és végül mégis meg kellett szülnie a babát. Ennek pedig egy csehszlovák vizsgálat eredményei szerint következményei voltak: az ilyen magzatokból lett felnőttek körében magasabb az öngyilkossági arány, gyakoribb a szerfüggőség, a boldogtalanság, a társas készségek hiánya. Ebben az esetben persze nem lehet teljesen szétválasztani a szülés előtti és utáni anya-gyerek kapcsolatot, hiszen valószínűleg az elutasított magzatokkal születésük után is máshogy bántak.

A másik, kimutatható hatással járó anyai stressz az anyai depresszió és az anyai gyász. Ha az anya a várandósság alatt elveszít egy érzelmileg nagyon közel álló személyt - férjét, szüleit, saját, nagyobb gyermekét, ikerterhesség egyikét - az egy igen erős, feloldódás nélküli, állandó stresszhelyzet, és közben megszakad az érzelmi kapcsolat az élő magzattal. Ha az anya ilyenkor segítséget kap abban, hogy mégis kapcsolatba kerüljön a babájával, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy saját anyaságával, önmagával, akkor az kevésbé terheli meg a kettejük kapcsolatát és a magzat fejlődő stresszrendszerét. Természetesen az ilyenfajta lélektani történéseknek testi korrelátumaik is vannak: míg a gyászolás feszült, addig a babával való kapcsolódás megnyugtató állapot, ennek minden testi jellegzetességével.

Súlyos anyai stresszhatás még a szegénység és alultápláltság, a szegénység pedig természetesen nem csupán a pénz hiánya, hanem annak minden velejárója miatt: gyakoribb a rossz levegő, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a társas támogatás hiánya, gyakoribbak a pszichiátriai betegségek is.

Az egész terhesség alatt érzékeny a magzat a stresszre vagy vannak kiemeltebb időszakok?

Erre a kérdésre a természeti katasztrófákhoz kapcsolódó kutatásokból ismerjük a választ. Kanadában a kilencvens évek közepén volt egy jégvihar, ami körülbelül két hónapra egy nagyobb területet teljesen elvágott a közlekedéstől. Ez nagyjából hárommillió embert érintett: komoly szükségállapot alakult ki egy alapvetően jóllétben élő, de teljesen vegyes populációban. A hárommillió érintett között különböző státuszú és különböző korú várandósok is voltak.

A később megszületett gyerekeket tizenéves korukig követték, és az derült ki, hogy azok sérültek legsúlyosabban, akik a katasztrófa idején a 20. hét környékén jártak, pontosabban a 14-22. hét között. Két éves kortól kimutatható volt a különbség ezek a babák és a többiek között: a nyelvi fejlődésben, a játék fejlettségi szintjében, az értelmi fejlődésben maradtak el. A kutatók a hippocampus fejlődéséhez kötötték mindezt, mert ez az agyterület épp ebben a magzati korban fejlődik ki. De más kutatások is léteznek a leginkább stresszérzékeny magzati korral kapcsolatban, és azokból is az derül ki, hogy a magzati idegrendszer az 1. trimeszter végén, 2. trimeszter elején a legsérülékenyebb a stresszre.

A stresszen kívül milyen életmódbeli tényező hat még a magzatra? Ha sok Mozartot hallgatok, jó hallása lesz?

Ilyenről nem tudunk, illetve, ha az anya sok Mozartot hallgat, akkor azt a zenét az újszülött később felismeri és szívesen hallgatja. A zenei hallást befolyásoló méhen belüli hatásról, ilyen kutatásról nem tudok. De ami még fontos, az az anya mozgása. A rendszeres, könnyed, de a keringést serkentő anyai sport ugyanis a méhlepény keringését is javítja. Ugyanígy a relaxáció is, és a szex is ide tartozik. Sok vizsgálat kimutatta, hogy a várandósság idején megtartott szexuális élet elősegíti a rövidebb, gördülékenyebb szülést és a szülés utáni gyorsabb regenerációt az anya oldalán, de úgy gondoljuk, hogy a keringés serkentése által a magzatra is jó hatású. Vannak természeti népek, ahol az a szokás, hogy az apának rendszeresen „meg kell etetnie” a magzatot a spermájával, azaz közösülnie kell várandós párjával.

Ez a sok, a várandóssággal kapcsolatos új adat és elvárás nem tesz túl nagy terhet az anyákra?

Szerintem a várandósság normál, egészséges állapot és a magzatnak is az a jó, ha ez a normalitás keretein belül zajlik. Én pontosan azt szeretem hangsúlyozni, hogy nem kell Mozartot hallgatni, ha amúgy nem szoktak. Ha egy anya Tankcsapdát szokott hallgatni, akkor a terhesség alatt is hallgassa azt. A várandósság az én olvasatomban arról szól, hogy a magzatot, aki nagyon sérülékeny és pici még, védett formában hozzászoktatjuk ahhoz a környezethez, amibe majd bele fog születni. Azaz, ha egy családban már van három fiúgyermek, akkor az a jó, ha a negyedik már magzatként is minden napját ricsajban tölti, hiszen születése után csak így lesz rá bármi esélye, hogy három hangos báty mellett is tudjon aludni.

Egyébként az apák is sokat tudnak ebben segíteni, úgy, hogy segítenek az anyának megőrizni ezt az életszerűséget. Azaz nem terhelik túl az anyát és természetesen nem bántják, de nem is babusgatják túl. Sokszor látom is a férfiaknak ezt a normalitásba lehorgonyzó szerepét.

shutterstock 104963795

Hat-e a magzatra apa és anya viszonya?

Nemrég végeztünk egy kutatást ezzel kapcsolatban: azt vizsgáltuk, hogy az anyák párkapcsolati megélése hatással van-e a magzatukkal való kapcsolatra. Kérdőíves formában megkérdeztünk anyákat, hogyan ítélik meg életük első tíz évére visszatekintve a saját szüleikkel való kapcsolatukat, és hogyan élik meg jelenlegi párkapcsolatukat. Kiderült, hogy a szülőkhöz való viszony is és a jelen párkapcsolat is befolyásolta a pocakban lévő babához való viszonyukat. Az derült ki, hogy a szeretetkapcsolatok, tehát az észlelt gondoskodás, támogatás, akár a szülő felől, akár a férj felől jött, pozitív irányba befolyásolta a magzattal való kapcsolatot. Ezek elég egyedülálló kutatások ma, főként a transzgenerációs szemlélet miatt: állatkísérletekben már sok példa van rá, de most emberekben is láthatjuk, hogy a szülői minták mennyire képesek generációkon keresztül hatni.

Ha rosszak a szülői mintáim, lehet ezeket korrigálni?

Lehet. Azok a kispatkányok, akiket anyjuk sokat nyalogatott, maguk is sokat nyalogató anyákká váltak, az elhanyagoló patkányanyák kölykei pedig elhanyagoló anyává. De ha az elhanyagoló patkányanya kölykét később áttették egy nyalogató nevelőanyához, akkor belőle felnőve nyalogató patkányanya vált. Azaz a későbbi tapasztalatok felül tudják írni a genetikát és a korai sérülést, és ez emberre nézve is biztató. Hiszen így később is meg lehet törni a kört: tudatosítás, önismeret, érett párválasztás, gondoskodó, érett kapcsolatok segítségével a mintázatok felülírhatóak, de ebbe munkát kell fektetni.

Ezek lehetnek apróságok is: például ha nem „jön” ösztönösen az érintés a baba-mama kapcsolatban, akkor jó lehet egy babamasszázs megtanulása. Ezek olyan impulzusok, amik segítenek abban, hogyan kell bánni egy kisbabával, ha magadtól nem tudod. Létezik például egy kifejezetten koraszülöttek simogatására kidolgozott módszer, a Tac-Tic: nagyon finom, apró érintésekből áll. A kutatások kimutatták, hogy a Tac-Tic semmivel sem jobb vagy hatékonyabb, mintha csak simán, ösztönösen, mindenféle módszer nélkül simogatnánk a koraszülötteket. Igen ám, de nem mindenki tudja vagy meri ösztönösen simogatni a babáját, főleg nem a koraszülöttet, és nekik például óriási segítség, ha valaki megmondja, hogy így és így simogasd.

Az anya-magzat kapcsolat javítására milyen módszereket javasolsz? Kapcsolatanalízis? Várandós relaxáció?

Nem szívesen adok tanácsot ebben, mert az a módszer a jó, amit az adott szülőpár megtalál magának és hasznosnak érez. Nem egyetlen üdvözítő módszer létezik, hanem mindenkinek a személyiségéhez, világképéhez illeszkedőt kell megtalálnia. Arra mindenképpen biztatnám az anyákat, hogy ne maradjanak egyedül a kérdéseikkel, erre nagyon jó a baba-mama csoport is, vagy éppen ami a lakóhelyükön elérhető. Ebben a védőnő tud segíteni, vagy ma már egyre több ún. perinatális tanácsadó is elérhető. Sok helyen van szülésfelkészítő tanfolyam, ami néha lelkileg is felkészít, néha „csak” gyakorlati tudást ad. A kismamatornák, kismamajógák többsége is meditációval vagy relaxációval zárul, ami szintén jó lehetőség a babával való érzelmi kapcsolódásra.

Ugyanakkor nem szeretném ezeket a lehetőségeket túlmisztifikálni, hiszen úgy is remek anya-gyrek kapcsolatok alakulnak, hogy az ember nem jár el semmire. Akkor érdemes segítséget kérni, ha az ember nagyon szeretne felülírni valami otthonról hozott mintát. Terápiák akkor kellenek, ha baj van. Egyébként ösztönösen sok minden rendeződik és elsimul, és fontos is az anyákat ebben erősíteni, hogy nem kell minden magzat mellé egy csapat szakember.

Szeretem hangsúlyozni azt is, hogy bár manapság eléggé szüléscentrikusak vagyunk, mégis fontos beszélni a várandósságról, mert az anya és a gyerek (és persze apa és gyerek) között már a szülést megelőzően is van kapcsolat. Bármi is történik szülés közben, ha nem úgy sikerül, ha traumatikus is a szülés, amennyiben addigra létezik egy megalapozott anya-magzat viszony, akkor van mihez visszanyúlni. A szülés nagyon intenzív élmény, lebecsülni sem szabad, de egy hosszú hónapok alatt létrejött kapcsolatba illeszkedik: előtte és utána is történnek dolgok. A szülés előtti és utáni baba pedig ugyanaz a baba.

Oszd meg másokkal is!
Mustra