A menekült gyerekek talpraesettebbek, türelmesebbek, és remekül főznek. A Magyarországra szülők nélkül érkező menekült gyerekek Fótra kerülnek, a volt Gyermekvárosban a mai Károlyi István Gyermekközpontban működő Kísérő Nélküli Kiskorúak Gyermekotthonába.
Kádas Istvánnal, a Gyermekközpont igazgatójával beszélgettem arról, hogy zajlik a fiatalok beilleszkedése, milyen életpálya vár rájuk Magyarországon, miben más az ő ellátásuk, mint a magyar gyerekeké.
Hány menekült gyerek él most az otthonban?
Nyolc kiskorú. Tizennégy nagykorú pedig a városban és a szomszédos településen található utógondozó-otthonokban él, ahol magyar és menekült fiatal felnőttek laknak együtt.
Kevésnek hangzik a nyolc fő.
Ahhoz képest, amit az elmúlt hónapokban megéltünk, kevés. Nyáron volt olyan nap, mikor háromszáznál is nagyobb volt a létszámuk. De az elmúlt négy évhez képest nem, mióta működik a kifejezetten menekült gyerekek ellátásával foglalkozó otthon. A nyári nagy beáramlás idején a fenntartó úgy döntött, hogy a gyerekek közösségeit figyelembe véve más fővárosi otthonokba áttelepíti azokat, akik már régebben itt éltek. Hogy az újaknak legyen hely. De itt, az egykori Fóti Gyermekvárosban valamikor 1200 gyerek is élt, tehát hely van. Hogy legyen ellátó is, más otthonok szakemberei vállalhattak a szabadidejükben túlmunkát nálunk. Így volt egy hetvenfős szakemberbázisunk, amelyből tudtunk behívni dolgozókat az új csoportokhoz, és ráadásul olyanokat, akik már régóta dolgoznak ezen a területen.
Mi lett a háromszáz gyerekkel?
Mikor Budapestről az embertömeg elindult a határ felé, az kiszivattyúzta a gyerekeket innen is.
Megszöktek?
Mondjuk úgy, hogy engedély nélkül eltávoztak. Bár itt van kerítés, de akik a fél világon át minden akadályt leküzdöttek, azoknak ez nem akadály.
Nem sétálhat ki a gyerek a kapun?
Van porta az épületben is, és a főportán is kérik a kimenős könyvüket. De aki már itt él egy ideje, azt megismeri a portás, és kiengedi például a boltba.
Honnan érkeznek a gyerekek?
Most van szudáni, koszovói, afgán és szerb gyerekünk. Azelőtt éltek itt szomáliaiak, afgánok, pakisztániak, irániak.
Ez a nyolc gyerek mióta él itt?
Ők június és november között érkeztek. Van köztük olyan, aki már úgy nyilatkozott, hogy maradna itt, de mindenki úgy érkezik, hogy Németországba akar menni. Ritkán Svédországot említik még.
Mi a tervük? Majd lelépnek innen, vagy itt betöltik a nagykorúságot, és akkor mennek el?
Nagyon kiszámíthatatlan. Tartják a kapcsolatot az otthoniakkal, nagyon erős a család hatása. Többször látjuk, hogy a gyerek jól érzi magát, szívesen maradna, már az iskolát tervezzük, de otthonról jön egy erős nyomás, hogy neked menned kell. A gyerekeknek nincs pénzük, de sokszor az otthoniak elrendezik embercsempészeken keresztül, Iránban kifizetik a vonatjegy árát, és a gyerek majd Budapesten megkapja valakitől a jegyet.
A szülők nagyon komolyan gondolják az áldozatot, hogy a gyereknek jobb életkörülményei legyenek, és majd képes legyen támogatni őket otthon. Nem kisgyerekekről van szó, 16-17 éves fiatalemberek indulnak útra azzal, hogy nekik az otthoniakat kell támogatnia. Mindenki azzal kezdi, hogy dolgozni akar, a tanulás másodlagos számukra. Van olyan 17 éves, aki úgy jött el, hogy már saját családja volt Afganisztánban vagy Pakisztánban. A mi jogrendünk gyereket csinált belőle. Bár az sem volt véletlen, hogy ő kiskorúnak mondta magát.
Szeptember 15-e, a határzár és a menekültügyi szigorítások óta is érkeznek gyerekek?
Igen, de kevés.
A gyerek kap menedékjogot az új rendszerben?
Kap egy tartózkodási engedélyt, ha a kérelmét befogadják, itt él nálunk, esetleg iskolába jár, és közben folyik az eljárás. Ritka, hogy valakit elutasítanak, bizonyos országból érkező gyerekeket utasítanak el, de nem jellemző. A többiek menekült vagy oltalmazotti státuszt kapnak. Ez meghosszabbítható, de lehet, hogy közben megkapja a magyar állampolgárságot.
Előfordult, hogy kitoloncoltak innen gyereket, aki nem kapott menedékjogot?
Egy koszovói gyereket a meghallgatáson úgy tájékoztattak, hogy nem fog státuszt kapni, ezután ő engedély nélkül elhagyta az otthont.
Ezek a gyerekek nagykamaszok, muszáj tanulniuk? Nem kezdhetnek dolgozni?
A tankötelezettség 16 év. A meghallgatáson mindenki azt mondja, hogy tanulni akar. Tizennyolc éves kor felett viszont csak az maradhat intézményünkben, aki szociális intézményben vár elhelyezésre vagy tanul.
Ilyenkor mi a menetrend? Nyilván nem hoz bizonyítványokat a gyerek.
Néhány nap után látszik, hogy mennyire erős a szülői nyomás, hogy menjen tovább. Van, aki iskolát végez, és utána áll tovább. De minél képzettebben megy el, annál jobbak az esélyei később. És biztonságosabb, mint ha egy analfabéta gyerek elindul a világba, nem biztos, hogy gyerekként élhet máshol.
De azért nyomják a gyereket ennyire, mert gyakran már él Németországban valaki a családból.
Ha él már rokon, akkor lehet családegyesítést végezni. Tavaly egy testvérpárnál megtaláltuk az édesanyát Norvégiában, és norvég segítséggel kiutaztattuk őket.
De ezek a gyerek nem ezért keltek útra Afganisztánból, hogy ők a Károlyi István Gyermekközpontban leérettségizzenek. Ez egy véletlen, és innentől Önöknek nagyon vonzónak kell lenniük, hogy ne álljanak tovább.
Sok gyerek nagyon tehetséges, kár lenne, ha elkallódna, és mi tudunk segíteni. Itt jó lehetőségeket kap. Budapesten vannak iskolák, amelyek a nyelvi felzárkózásban, képzésben tudják támogatni, és önkéntesekkel, más szervezetekkel mi is segítünk kibontakoztatni azt a képességét, amiben a legügyesebb.
Aki ennyi ezer kilométert megtett, az talpraesett kamasz lehet.
Ez a nagy többségre igaz, a többiek pedig sodródtak. Minden évben megrendezünk egy történelmi vetélkedőt, a mi otthonaink is indulnak. Idén a menekültek az országos másodikak lettek. A szerb gyerek ismerte a magyar történelmet, az erdőben, patakban ügyességi feladatokat végrehajtani meg nem volt kihívás a szomáliai és nigériai gyerekeknek. Ők minden fizikai akadályt könnyebben le tudnak győzni, sokkal élelmesebbek. És türelmesebbek is. Nálunk, ha elmegy az orra előtt busz, a magyar gyerek dühösen visszamegy az otthonba, a menekült gyerek meg türelmesen kivárja az egy órát a megállóban.
Mik a különbségek a hasonló korú magyar gyerekekhez képest?
Szociális dolgokban fejlettebbek, önállóbbak, mint egy magyar gyerek. Másban meg olyanok, mint a kisiskolások. Festegetni, rajzolni, gumigyűrűkből fűzni karkötőt – ebben nagy elmélyüléssel vesznek részt a szinte felnőtt emberek, míg egy magyar nagykamasz nem ül le ezekhez. Nekik mintha ez kimaradt volna az életükből addig. Szinte mindig nagyon jól és finomakat főznek ezek a menekült gyerekek. Itt a városban a főzőversenyen mindig különdíjat szereznek.
A szabályokat könnyen betartják?
A rendbontás nagyon ritka, elfogadják a szabályokat. De nem elviselhetetlenek a szabályok, és aki tud olvasni, ezeket arabul is megkapja. Általában beszélnek angolul, néhányan franciául. Vannak anyanyelvi tájékoztató füzeteink, ezeket civil szervezetektől kaptuk. A kollégák beszélnek angolul, van pastu nyelven beszélő is. Mi is igyekszünk alkalmazkodni hozzájuk. Van egy kis imatermünk. A jogszabály azt írja elő, hogy napi egy meleg étkezés kell, de ők a felvágottakkal bizalmatlanok, még a csirkefelvágottban is felfedezik a sertésbőrkét, így inkább vacsorára is meleg ételt adunk nekik, és persze figyelembe vesszük az igényeiket. A csoportoknak van kis konyhája, főzhetnek maguknak hobbiként.
Külön főznek erre a nyolc gyerekre?
Persze, ez természetes. De a 300-ra is külön főztünk. Már kitapasztaltuk az évek alatt, mit esznek meg szívesen. Volt már olyan gyerek, aki elszökött, és visszajött Ausztriából, mert itt jobban főznek. De például most építettek be négy csoportba török vécét nekik – pottyantósat, de vízöblítéssel –, mert a magyar szokatlan volt számukra, eleinte inkább lementek a parkba.
Magasabb fejkvótát kapnak a menekült gyerekek után?
Nem. Nyilván az eljárás, a meghallgatás, az otthon működése jár kiadásokkal, ezeket a fenntartó biztosítja, de amire gondolni szoktak, az étkezés legfeljebb havi ezer forint pluszköltséggel jár.
Mennyi idő, amíg egy gyerek bizalmába fogad egy magyar nevelőt?
A vándorlásuk során találkoznak szociális munkásokkal, így az alapszükségleteik kielégítéséhez rögtön elfogadják a nevelőt. De ahhoz több napnak el kell telnie, hogy egy gyerek megnyíljon és a lelki problémáiról is beszéljen. Egy hétbe beletelik, amíg elmond magáról olyan dolgokat, amiket korábban nem említett.
Milyen gyorsan tanulnak meg magyarul?
Nagyon különböző. Általában nagyon jó a nyelvérzékük, és gyorsan tanulnak magyarul. Van, aki egy év után már képes meghallgatni az órát, bár a szakmatanulás a szakszókincs miatt nehéz, és ott már az angol sem segíti át, hisz azon sem ismeri például az asztalos kifejezéseket. Először bekerülnek a migrációs felzárkóztató osztályba, ott a magyar nyelvet segítenek nekik elsajátítani, és a következő évben szintfelmérőt írnak, az alapján becsatlakoznak valamelyik osztályba.
Egy 17 éves afgán gyerek melyik osztályba csatlakozik be?
Van olyan gyerekünk, aki ideérkezett négy éve 17 évesen analfabétaként, az észak-afrikai berber törzsből, és most a Pécsi Egyetemre jár. Ő egy év alatt több évfolyamot elvégzett, lett érettségije, és most kezdte el az egyetemet.
De ő kivételes tehetség. A többségnek mi a pályája?
Egy OKJ-s tanfolyamot elvégez, miután befejezi az általános iskolát.
Ez se triviális. Magyar irodalmat, történelmet nyilván nem tanultak előtte.
Ők a magyar mint idegen nyelvből vizsgáznak, nem a magyar irodalomból.
Elhelyezkednek utána?
Tapasztalatom szerint igen, de ők már 16 évesen vállalnak munkát, ha lehet. Egy fiú elmesélte, hogy ő hazaküldi a zsebpénzét, és abból az ötezer forintból egy család él Afganisztánban. Ment áruházba polcokat feltölteni, újságot kihordani, diákmunkákat vállalt, hogy segítsen nekik. Mi segítünk nekik, hogy ne feketemunkát vállaljanak. Több gyerekünk a giroszosnal helyezkedett el tanulás mellett, ott már magasabb órabért kapott. Ezt a pénzt magukra költik és hazaküldik a családnak.
Mi történik velük, mikor kikerülnek?
Ugyanolyan lehetőségeik vannak, mint egy magyar gyereknek. Aki sok évet eltöltött a rendszerben, akkor akár otthonteremtési támogatásban is részesülhet, de ez keveseket érint, a többség csak pár hónapot töltött benn kiskorúként. Próbáljuk segíteni őket a munkaerőpiacon. Van, aki kiment Svédországba utána, van, aki itt maradt és megházasodott.
Korábban sem a többség maradt Magyarországon, de akik maradtak és tanultak, azok nagyon szépen beilleszkedtek. Például az asztalos az asztalosszakmában elhelyezkedett. Ezek nagyon jó kézügyességű gyerekek, olyan területekről jönnek, ahol a kézművességnek hagyománya van. Láttam olyan gyereket, aki puszta kézzel képes volt egy öltönyt összeállítani és hulladékból csodálatos táskákat varrt. A Legfőbb Ügyészség bemutatót szokott szervezni a gyerekek alkotásaiból, mindig komoly díjakkal jövünk haza. Az egyik gyereket beajánlottunk egy oldtimereket felújító mesternek, mert ő képes olyan bőrnyergeket varrni a motorkerékpárra, mint amilyeneket régen használtak.
Ahogy elmondja, a menekült fiatalok egész más populáció, mint a magyar állami gondozottak. Talpraesettebbek, céltudatosabbak.
Igen. Nem mindig önállóbbak, hisz egy idegen országban az ügyintézésben gyakran igénylik a segítséget, de ha feladat van, egész másképp viselkednek. A kertészetünkben dolgoztak a menekült gyerekek Ramadán idején, mikor egész nap nem esznek, nem isznak. Nagy meleg volt, és ugyanúgy elvégezték a munkát, és nem kerestek kifogást. Gondolnak az otthoniakra, beosztóbbak.
De nekik a családi hátterük is más. Egy magyar gyerek azért kerül be, mert elhanyagolták, bántalmazták, széthullott a családja. Nekik meg összetartó családjuk van, csak máshol.
Van, hogy a család mindent eladott, összefogott, hogy ő mehessen. Sokkal fontosabb nekik a család, és a család irányítja őket. És a család gyakran mondja, hogy menjél tovább Németországba.
Egymással szorosabb kapcsolatban vannak, mint a magyar gyerekekkel?
Igen. Összeköti őket a közös otthon meg az élethelyzet is. Nincsenek köztük származási és vallási összetűzések. Nem azon szoktak összevitatkozni, hogy síita, szunnita vagy keresztény, hanem hogy ez tizenegyes volt-e.
Hasonló történetek az SOS Gyermekfalvak http://gyereksorsok.hu/ blogján olvashatók.
