5 milliméter az egész, de félig az enyém - Sixx apanapló

Zanza!

45 évesen apának lenni pont olyan jó érzés, mint 25 vagy 36 évesen, legalábbis ezt gondolom, mert se 25, se 32 évesen nem mondta nekem senki, hogy tessék, két csík, az azt jelenti, hogy pozitív. Sőt, ha jobban belegondolok, 25 évesen valószínűleg elájultam volna, 36 évesen meg nem tudom, asszem berúgtam volna, mint az állat, aztán igyekeztem volna feldolgozni, hogy mi van.

45 évesen meg vigyorogtam, mint a vadalma.

Timi, a csajom (feleségem egyébként, de a blogban hívom majd így is, meg úgy is) egy júliusi reggel jött oda elém a Mindent Tudó Műanyagdarabbal, amin ha két csík van, akkor lehet örülni, és két csík volt rajta. Nem hülyéskedek, egy villanás alatt megváltozott bennem valami. Timi szerintem azt hitte, sokkot kaptam, mert egy fél percig csak álltam, mint tettre kész nemi szerv a lakodalomban, tátott szájjal, szótlanul, pedig nem erről volt szó, csak bent lezongoráztam magamban azt, ami most jön.

Terhesség, orvos, genetikai vizsgálat, izgulás, elmondás, együtt örülés, babaruha vásárlás, babakocsi válogatás, bababútor összerakás, apás szülés (?), fürdetés, pelenka, de cuki, miért sír, ezt miért nem eszi meg, de jó, szereti a répát, nem szereti a borsót, néz már, felült, már jár is, mama, aztakurva, beszél, de jó hangja van, mennyire jófej már, aludjál már légy szíves, gyere akkor, felveszlek, nem tudjuk mi a baja, doktornő, ja, hogy ez ezzel jár, menjünk már el vacsorázni valahova, hülye vagy?

Fotó: Jonas Gratzer

Nagyjából eddig jutottam, de bevillantak olyan képek is, hogy iskolaköpenyben ül a kis csorbacsík a padban, a kezében egy olvasókönyvvel, mert ugye rólam készült ilyen kép, és köpenyem is volt, de tudom, hogy neki nem lesz, mert már nem kötelező, MINDEGY, akkor is bevillant, az ember ezeket a bevillanásokat nem tudja kontrollálni, mint ahogy azt sem, hogy miért láttam magam előtt kislányként az akkor öthetes magzatot, gyönyörű, az anyja vonásait tükröző arccal, a haja csurkában, a kezemet szorongatva egy Motörhead-koncerten, hiszen mire elvihetném már, szegény Lemmy már nemigen fog zenélni, de ne legyen igazam.

Szóval elvigyorodtam, és olyan boldog lettem, hogy az sem érdekelt, hogy hétfő van, és megyünk dolgozni, meg úgy egyébként semmi, csak az, hogy lesz egy lányom vagy fiam, akit mindennél jobban fogok szeretni az anyjával együtt, és legbelül kinyílt bennem valami kapu, amit nem is tudtam, hogy létezik. Menten leültünk, hogy hol is tarthatunk nagyjából, aztán rájöttem, hogy ez, mármint a számítás, az nem úgy működik, ahogy én gondoltam, hanem sokkal bonyolultabb, az utolsó menstruáció első napjától számítják,legalábbis ezt írta valami oldal a neten, amiből, mármint kisgyerekes/babás/csecsemős/várandósból legalább annyi van, mint a pornóból, és akkor az erre ráépülő bizniszről még nem is beszéltem, de fogok majd, türelem.

Szóval számolunk, és mivel a csajom lusta volt ovulációs naptárt vezetni, meg nem írta fel a gugli naptárba, hogy mikor van menzesz (nagyon könnyű a céges naptárra magánjellegű programot kiposztolni, egy félrekattintás az egész), fogalmunk sem volt, mikor volt a fogantatás, de a menzeszkimaradásból 5-6 hetesre saccoltuk a magzat korát, amiről azt írta a net, hogy almamag méretű lehet. És amikor ezt olvastam, hogy almamag, az nagyon beütött, almamag, baszki, 5 miliméter az egész, de félig az enyém.

Szóval ezért lett Almamag a rovat neve, amiben én most szépen leblogolom, milyen egy 45 éves, alapvetően gyökér faszinak megélni azt, hogy apa lesz. Jó szórakozást hozzá, én tudom, hogy élvezni fogom.

Blogmustra