Se órarend, se lecke, úszni és angolul viszont mindenki tud

Lara 11 éves, és 7. osztályos. Hollandiában él a családjával a 190 ezres Almerében, Amsterdamtól néhány kilométerre.

Lara családja hétköznap reggel hét órakor kel. Kényelmesen összekészülődnek, reggeli közben átbeszélik a napot, majd útnak indulnak. Az iskola fél kilenckor kezdődik, a gyerekek nyolc óra 20 perckor kezdenek gyülekezni, ekkor nyitják a kapukat. A legtöbben tömegközlekedéssel vagy kerékpárral érkeznek, autót csak nagyon kevesen használnak a mindennapi bejáráshoz. Az iskolában a gyerekek és a tanárok hatalmas, fedett kerékpártárolóban tehetik le a járgányokat. Az eső, a szél itt senkit sem zavar semmiben, a biciklizésben sem.

A reggelek általában nyugodtan telnek. Senki sem izgul amiatt, hogy elfelejtette bepakolni a táskáját, mert nincs is táska, és a miatt sem, hogy nem csinálta meg a leckét, mert lecke sincs. Hollandiában az oktatás 16 éves korig ingyenes. Úgy ingyenes, hogy a könyveket, a füzeteket, de még a filctollat és a radírt is az iskola adja. Hazavinni semmit sem kell, a tanulás az iskolában kezdődik és ér véget, otthon már nincs feladat. Egy apró csomagjuk azonban mégis van a gyerekeknek: az uzsonnás doboz. Közétkeztetés nincs, azt, hogy a gyerek egyen nap közben, a szülő dolga megoldani, nem az iskoláé és nem is az önkormányzaté.

Larának és osztálytársainak reggel derül ki, hogy aznap milyen óráik lesznek. Konkrét órarendjük nincs, a tanárok egy meghatározott tanrendre támaszkodva önállóan állítják össze a napi tervet.  Valamennyi osztálynak két tanára van, ők megbeszélik és beosztják egymás közt, hogy melyik nap ki, milyen órát tart, ám még ez sincs kőbe vésve, mert ha valamivel nem végeztek, másnap nyugodtan folytathatják.

Az osztályterem berendezése is a közös munkát segíti: az asztalokat fészekszerűen rendezték el, hogy tudjanak egymáshoz szólni a gyerekek. A számonkérés év közben szinte ismeretlen. Vannak ugyan néha röpdolgozatok, ám ezek inkább a tanároknak jelentenek információt arról, hogy hogyan sikerült átadniuk a tananyagot. Félévkor és év végén azonban Hollandia-szerte minden gyerek megírja az úgynevezett CITO tesztet, ami valamennyi tantárgyat felöleli, és több napig is eltart. Ha valakinek nem sikerült túl jól valamelyik teszt, arra az iskola odafigyel, és lehetőséget ad a gyakorlásra, javításra.

A holland CITO teszt
A holland CITO tesztWikimedia Commons / Onderwijsgek

Általában délelőtt vannak a nehezebb, koncentrációt igénylő tanórák. A délelőtti tanítást háromnegyed tizenkettőkor egy hosszabb ebédszünet zárja le. Ekkor a szülők eljönnek a gyermekükért, és elviszik őket az iskolából. Az ebéd rendszerint szendvics, a főétkezés Hollandiában a vacsora. Ha valaki nem tudja elvinni a gyermekét, csomagolhat neki ételt, amit az iskolában fogyaszt el, de a déli gyerekfelügyeletért fizetni kell.

A délutáni oktatás egy órakor kezdődik, ekkor már többnyire a kreatív foglalkozások, etika, viselkedésmód (!) és más, könnyebb tantárgyak vannak, egészen negyed négyig. Hetente kétszer van testnevelésóra, de nem követelmény az egyenruha, mindenki abban tornázik, amiben szeret. Ahogy az iskolai ünnepségeken sem kell egyforma ruhába bújniuk a gyerekeknek – mindenki maga döntheti el, hogy mi az ünneplő ruhája.

Az iskolában hittanóra sincs, holott Lara katolikus iskolába jár. Az egyházi ünnepekre ugyanakkor kiemelten készülnek, és meg is tartják azokat. KRESZ oktatás van az iskolában, nagy gondot fordítanak arra, hogy a gyerekek időben megtanuljanak biztonságosan közlekedni. Ez nem véletlen, hiszen Hollandiában tényleg majdnem mindenki biciklivel jár, a kisgyerekes családok is.

A nyelvoktatásra különösen nagy hangsúlyt helyeznek Hollandiában. Már kisiskolás korukban elkezdenek angolul tanulni a gyerekek, ezt a nyelvet szinte kivétel nélkül mindenki el is sajátítja. Pár évvel később bejön mellé a német is, majd középiskolában újabb két nyelvet is elkezdenek tanulni. Elvileg tehát mire leérettségiznek, négy idegen nyelvet ismernek (valamilyen szinten) a holland gyerekek.

Lara magyar kislány, családja pár évvel ezelőtt költözött Hollandiába. Az első évben ezért ő és húga egy úgynevezett nyelvi centrumba járt, ahol megtanultak hollandul. Eleinte csak nyelvóráik voltak, később fokozatosan bevezették a tantárgyakat is. Mivel Lara húga itthon járt óvodába, más előkészítőre már nem volt szüksége az iskolába (basis school) lépéshez. A nyelvi centrumban egy vagy két évet tölthetnek el a gyerekek, haladástól illetve életkortól függően, ezt követően integrálódnak a normál iskolába. Egy ideig azonban még nyomon követik a külföldi gyerekek beilleszkedését, az utógondozás keretében segítenek, ha valami nem úgy megy, ahogy kellene.

Hollandiában egyébként öt éves kortól kötelező az iskola, de sok gyerek már a negyedik születésnapja után elkezd járni.  Az első két évben, ahogy a magyar óvodákban, csak előkészítés folyik. Írni, olvasni tanulni csak harmadik osztályban kezdenek el. A basis schoolba 4-12 éves korig járnak a gyerekek. Az iskolai év augusztus közepén elkezdődik és július elejéig tart. Év közben sok szünet van, ezekről év elején értesítik a szülőket.

Hiányzáskor nem kell orvosi igazolást vinni, elég, ha odaszól a szülő, hogy miért nem megy iskolába a gyermek. Ennek ellenére a visszaélések nem jellemzők, alighanem azért, mert a gyerekek szeretnek iskolába járni. Az intézmények kialakítása is nagyon gyermekbarát, nagy udvar, barátságos környezet, sok játék, és a folyosókon is számítógépek várják a gyerekeket.

Osztályterem egy amsterdami iskolában
Osztályterem egy amsterdami iskolábanRonald Wilfred Jansen / Shutterstock

Amikor társaságban kiderül Laráról, hogy külföldi, az első kérdés, amit feltesznek neki, hogy megvan-e az A típusú úszódiplomája. Ezt Hollandiában nagyon komolyan veszik, anélkül nem mehet a szülei nélkül uszodába, kirándulni, víz közelébe. Márpedig Hollandiában mindenhol van víz. A diploma megszerzéséhez nem elég úszni tudni, hanem speciális körülményekre is „kiképzik” a gyerekeket már nagyon kicsi korban. Megtanulnak például ruhában, cipőben úszni, tárgyakat kell megkeresniük a medence fenekén, és úrrá kell lenniük váratlan helyzeteken is.

Lara szülei a város legerősebb iskolájába íratták be a gyerekeiket, abba, amelyből a statisztika szerint a legjobb eséllyel juthatnak tovább gimnáziumba (atheneum, líceum). A továbbtanulás irányáról a teszteredmények és a tanárok véleménye alapján döntenek, felvételi nincs a középiskolákba.

Hollandiában szabad iskolaválasztás van, ami az állami, magán és egyházi iskolákra is kierjed. A kiszemelt intézménybe célszerű a gyereket minél előbb beíratni, hogy legyen hely számára, mivel a jobb iskolákban várólista van. Lara édesanyja szerint Hollandiában az iskolai közeg nagyon barátságos, mindig szem előtt tartják, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, és érvényesüljenek az érdekeik.

Köszönjük Lara anyukájának a cikk elkészítésében nyújtott segítséget!

Oszd meg másokkal is!
Mustra