Telis tele vannak a játékboltok mindennel, a gyerek a fejünket rágja a Barbie-ért, a Monster High-ért, a Bakugánért, a plüssvámpírért. Aztán megkapja, évekig kerülgetjük őket, míg eljön a szerencsés pillanat, amikor végre el lehet őket ajándékozni.
A közelgő karácsony kapcsán kezdünk el gondolkozni azon, milyen sok olyan játék van, amivel valójában nem is nagyon lehet játszani. És milyen kevés olyan, amivel sokat is lehet játszani, és közben a lelkiismeretünk is tiszta, hogy a gyerek is valami "normálissal" tölti el az idejét.
Az alábbi hármas az én fiamnál megfigyeltek alapján készült, más családban biztos más a toplista, bár gyanítom, valamilyen legószármazék tíz családból legalább nyolcban ott figyel.
1. Lego, duplo, quatro
Gyerekkoromban mindig szerettem azokhoz az ismerősökhöz, rokonokhoz menni, akiknél volt legó, mert nekünk sajnos nem volt. Ez a lelkesedésem felnőttként is megmaradt, így amikor a saját gyerekem elérte a másfél éves kort, nem volt kérdés, hogy építőkockákat kap ajándékba. Először csak egy-két színes kockát tanultunk meg összepattintani, ami egy kisbabának nem is olyan könnyű feladat, de ahogy teltek-múltak a hónapok, évek már jöhetett a toronyépítés, az állatokat körülölelő karám, a kockákból saját maga tervezte kisrepülő, hajó és persze a szerepjátékok.
Nem túlzás azt állítani, hogy ez sokkal több, mint egy játék, hiszen míg gyerekként csak élvezzük a kockákkal való építkezést, addig szülőként már azt is látjuk, miként fejlődik a gyerekünk általa. Akár
- a finommotoros mozgásfejlődésben (kockák összerakása, szétszedése),
- a logikában (hova milyen kocka illik),
- a térlátásban
- a kreativitás fejlesztésében,
- az önbecsülésben, önbizalom növelésében („milyen ügyes vagyok”),
- sőt nálunk még a beszédfejlődésben is sokat segített.
Az én kisfiamnál megkésett beszédfejlődést diagnosztizáltak a bölcsődében, és a kézügyessége is elég setesuta volt. A duplóval olyan játékos szituációkat hoztuk létre (építsen ezt-azt, szedje szét a kockákat), ahol mindenképpen ki akarta fejezni magát: hol segítséget kért, hol megmutatta és elmondta, mit is csinált. Így a kockák és a figurák révén beszédre is lett ösztönözve.
Jó dolog, hogy az építőelemek mellett számtalan figura, autó, egyéb kiegészítő kapható, így sokáig fenntartható az érdeklődés. Mára középsős ovis és állandóan beszél, mesél. Hol a kutyás rendős bácsi bőrébe bújik és lefüleli a bolti tolvajt, hol egy kislányt ültet be az iskolabuszba, hogy nehogy elkéssen az iskolából. De a legújabb kedvence egy elemes kisvonat, ami egyszer utasokat, máskor állatokat szállít és naponta számtalanszor meg kell tankolni, mert a hang, amit ilyenkor hallani, irtó vicces.
Drága legó kontra olcsóbb kockák? Erről biztosan sokat lehetne vitatkozni, kinek mi a fontos, mi a lehetséges. Nekem szülőként bejön az a minőség és biztonság, ami a legó. Hogy strapabíró, könnyen tisztítható, nem tartalmaz semmilyen káros anyagot, nem törik éles szilánkokra. És szeretem azt a kiszámíthatóságot, hogy a barátnőm gyerekkori duplója a mieinkkel kombinálható.
Szerintem nincs ember, aki ne csak jókat tudna mondani erről a játékról, csak akkor csúszik ki a szánkon a szitkozódás, ha a szobát elborító legódzsungelben egy kocka sarkára lépünk mezitláb. Vagy ha egy nagyobb, a kívánságlistára felvésett készlet árát meglátjuk.
2. Puzzle, kirakó, formaszortírozó
A legelső játékaink egyike volt egy fa alapú, farmot ábrázoló matricás kirakó. Nagy sikert aratott, mert tyúkok voltak a képen, és a pipiimádó kisfiamnak ez a téma jó motiváció még ma is. Azóta már jó pár kirakónk lett, többségük fából van, amire festve vagy ragasztva vannak a képek, de akad olyan lapozható könyv is, aminek egy-egy oldalát lehet kirakni.
Szerintem a lényeg a fokozatosság, mert ha még túl bonyolult neki, akkor nehéz lesz megszerettetni vele, hiányozni fog ugyanis a sikerélmény. Ezen kívül nálunk elsődlegesen maga a téma, a kép az, amivel szinte bármire rá lehet bírni a gyereket, ezért érdemes olyan mintát választani, amit gyerekünk szeret, és nem nekünk kell, hogy tetsszen.
Legyen egy vagy száz darabos, a kirakó fejleszti
- a finommotoros mozgást (mert bizony sokszor elég nehéz nekik még megfogni is egyet-egyet, de még összeilleszteni milyen komoly feladat tud lenni),
- a térlátást, és ha van sikerélmény,
- a gyerek önbizalma is megerősödik.
- a szókincset
- az egész-rész fogalmát
- a problémamegoldó képességet
Nincs is jobb érzés, amikor csöndben, egyedül próbálkoznak, szinte titokban, hogy megmutathassák, egyedül is képesek kirakni egy képet. Ezekről lehet mesélni nekik, így a lexikális ismeretük,szókincsükis gyarapodhat. De ezen túl a kirakózás megtanítja a rész-egész fogalmát, lehetőséget ad a problémamegoldásra, önálló gondolkodásra ösztönöz, röviden sok olyan hozadéka van, ami az iskolás korban majd javukra válik.
A minősége ezekek a játékoknak igen változatos, de jellemzően nem érik meg, hogy a pár évvel későbbi testvér is élvezni tudja, mert ha papír, elszakad, elázik, ha fára ragasztott, a matrica része leszakad, és amíg igazán kicsi a gyerek, még rágni is szereti. Ráadásul ez az a műfaj (a kicsiknek szánt kirakóké), ahol gyakorlatilag ismeretlen a gondolat, hogy a játéknak legyen tartója is, így előbb-utóbb el is kallódnak a darabok. Viszont nem kerülnek sokba, és témáját a gyerek érdeklődési köréhez igazíthatjuk.
3. Tanulóbicikli, kismotor
A mozgással nemcsak a testet, hanem a szellemet is erősítjük. Arról már korábban is írtunk, hogy a mozgásos foglalkozásokkal komoly javulást lehet eléri például beszédfejlődésben, tanulási zavaroknál vagy éppen viselkedészavaros gyereknél, de még egy egészségesen fejlődő gyereknél is látványos eredményeket tud hozni, ha egyszerűen csak sokat mozog, sportol.
Sok kisgyerek a kismotorral kezdi, van, aki még rendesen járni sem tud, de már száguldozik a műanyag robogóján. Másnak, mint ahogy nekünk is, ez a lépés lényegében kimaradt, és helyette a tanulóbicikli volt az, ami meghozta a kedvet. Ez a kis bicikli könnyű, ezért a kisgyereknek nem kell nagyobb erőkifejtés, hogy gyorsan tudják hajtani a lábukkal, és nem mellesleg, ha nekünk kell cipelni, nem okoz nehézséget. Fejleszti
- az összerendezett, koordinált mozgást,
- az egyensúlyt, és miközben közlekedünk,
- meg lehet tanítani a legfontosabb közlekedési szabályokat,
- és azt, hogy figyeljünk másokra az utcán is.
Egy kis gyakorlással megszerethető annyira, hogy az első igazi bicikliig hű társa lehet a gyerekeknek. Aki rendesen megtanul tanulóbiciklizni, könnyen lehet, hogy kis gyakorlás után egyszerűen csak átül a kétkerekű biciklire, de az sem baj, ha pár napig még pótkerékkel szokja a nagyfiús, nagylányos járgányt, tanulóbiciklis múlttal ennél több időre nem lesz szüksége.
A piacon elég sokféle gyártó és árkategória létezik, a választásnál legyen szempont a bicikli súlya, illetve az, hogy mennyire lehet állítani a magasságát, hogy minél hosszabb ideig használhassuk.
