Mert nem feltétlenül annyival több munka egészségesen főzni – az ezzel kapcsolatos gondolatait osztja meg velünk bejo.
Vajon tényleg pénz kérdése az egészséges táplálkozás?
Ha egy átlagos magyar családból indulunk ki, akkor azt kell mondanunk, hogy nem feltétlenül. Ugyanis megállapították, hogy olcsóbb otthon főzni; nem kell mindenből biot venni; sok mindent fölöslegesen megvásárolunk, majd egyszerűen a kukába dobunk; minden tervezés és átgondolás kérdése. Erről szól a TVE cikke (az EUFIC nyomán), amire most gondolatilag rácsatlakoznék. Kifejezetten kisgyerekes családban mennyire állják meg a helyüket a fenti érvek?
Időhiány
A kifőzdékben, házon kívül elfogyasztott ebédnél olcsóbb és egészségesebb az otthon főzött étel (ha nem vesszük figyelembe, hogy mennyit költünk energiára az előállítás során és mennyit autókázunk a hozzávalókért), viszont vitathatatlanul időigényesebb az előállítása.
Ami a kisgyermekes, dolgozó szülőknek pénz mellett jellemzően még kevés van, az az idő. Sokaknak egyszerűbb a gyerek kezébe nyomni ötszáz forintot, mint változatos uzsonnáról gondoskodni. Ha hazai dietetikusok jóvoltából nem az iskolai büfében veszi meg a gyerek a kólát és a chipset, akkor majd a szembeközértben. Egyszerűbb a mélyhűtőből a félkész pizzát öt perc alatt elővarázsolni, mint fáradtan odaállni a tűzhely mellé, pláne, ha így még kevesebbet lehetünk a családunkkal. A tápanyagban szegény, de energiában gazdag élelmiszerek mindenhol könnyen elérhetők.
Ha hetente egyszer-kétszer, akár közös főzőcskézés keretein belül (tiszta annapetigergő, nem?), rászánjuk magunkat és több adagot készítünk, mint ami egyből elfogy, akkor le is tudjuk az ételeket fagyasztani, és ha azt egy kis idő elteltével ismét megkívánjuk, plusz energiabefektetés nélkül elővehetjük.
Mikor nincs időnk fakanalat ragadni, meg úgy egyáltalán enni, akkor sok esetben bemarunk a hűtőbe, a szekrénybe és felfaljuk az első csomag virslit vagy csokis kekszet, ami a kezünk ügyébe kerül. Még ha a kicsiket ezekkel nem is kínáljuk meg, igazából látják, hogy kopik a kóla. Nem elhanyagolható tény tehát, hogy egyáltalán mi az, amit „beengedünk” a lakásunkba.
Sok esetben már a szupermarketben elvérzünk
Ezért érdemes (egy hétre) előre megtervezni, mikor mi kerüljön az asztalra, mit csomagolunk a gyereknek, a munkahelyre. Készítsünk étrendet és bevásárlólistát, és ehhez igyekezzünk ragaszkodni!
De ami a legfontosabb, mérlegeljünk: valóban létfontosságú az, amit a kosarunkba teszünk? Vagy csak megszokásból vásároljuk, esetleg nem tudunk ellenállni a kísértésnek? Létezik esetleg egészségesebb alternatívája az adott terméknek? A „jó” példa ragadós, ha mi nem tudunk magunkon uralkodni, akkor ne várjuk, hogy a család apraja majd azt teszi.
Érdemes néha alaposan végignézni a kamrapolcon, hűtőszekrényben, mélyhűtőben és „kiértékelni” a valóságot. Sokszor rádöbbenek, hogy halmozok, mint egy hörcsög, és rengeteg minden hónapokig ott áll a szekrényben, anélkül, hogy elkészíteném. Ekkor rendszerint elönt az „abból főzök, ami van” életérzés. Az is jól látszik, hogy mi az, amit fölöslegesen, hirtelen felindulásból, különösebb mérlegelés nélkül vásároltam.
Fontos, hogy ne éhesen menjünk bevásárolni, illetve főleg a gyerekünk ne legyen éhes, mert így automatikusan ráront a magas energiatartalmú kekszekre, csokikra, pudingokra és mi meg csak lesünk, miért veri földhöz magát. Pedig előtte és már hányszor megbeszéltük...
Megoldás az, hogy nem visszük magunkkal bevásárolni a gyereket?
Ha komplett szombati program a bevásárlás, mert egy órát állunk a dugóban a többi hasonló
szándékúval együtt, akik az autópályán a külvárosi hipermarketbe igyekeznek, majd egy órákat bolyongunk „céltalanul” a kilométer hosszú, neonnal bevilágított sorok között és újabb hatvan percet töltünk azzal, hogy sorban állunk a kasszánál, akkor igen!
De valahol a gyereknek is el kell sajátítania a bevásárlás fortélyait, meg kell tanulnia az élelmiszerek között különbséget tenni. Erre egy kisebb bolt vagy a piac, jófej eladókkal szerintem kifejezetten alkalmas. Imádok a piacon sétálgatni és a fiam is. Hozza a kis kosarát, ismerkedik az árusokkal, a zöldségekkel, gyümölcsökkel, biztatom, hogy válasszon magának valamit (mert egy ilyen helyen nehéz kifejezetten „egészségtelen” ételt vásárolni), a nénikék is általában ajándékoznak is neki egy-egy szem almát vagy körtét. Szinte csupa pozitív élménnyel gazdagodik, mert a piac arról is szól, hogy azok az emberek, akik amúgy a hétköznapokon elsétálnak egymás mellett, ilyenkor kedvesen a másikra mosolyognak és szólnak néhány kedves szót.
A nagy zabálás
Gyermekkorban különösen fontos arra odafigyelnünk, hogy milyen minőségű étel kerül az asztalra. Ne a mennyiségre hajtsunk! Általában pont a laktató és tápláló ételek, amik a gyermek- és felnőtt étrend alapját is képezik (pl. burgonya, rizs, tészta, kenyér, száraz hüvelyesek stb.) olcsóbban beszerezhetők.
Ami drága (hús, sajt, felvágott), abból amúgy is csak keveset kell hetente fogyasztanunk. Minden zöldséghez és gyümölcshöz szezonban juthatunk a legjutányosabb áron, és tápanyagtartalmuk is ilyenkor a legmagasabb.
Ha így sikerült némi pénzt megspóroltunk, elkölthetjük jobb minőségű alternatívákra.
Törekedjünk rá, hogy teljes értékű, minél kevésbé feldolgozott termékeket vegyünk le a polcról! Vásárolhatunk pl. fehér kenyér helyett teljes kiőrlésű pékárut, tésztát, gabonatermékeket, ami ugyan többe kerül, de sokkal kevesebb is fogy belőle, mivel laktatóbb. Vegyünk eggyel jobb felvágottat, jobb minőségű húst, vagy esetleg bio élelmiszert.
Az sem utolsó megoldás, ha néhanapján felvesszük az ünneplőnket, elzarándoklunk a város legjobb (és egyben legdrágább) fagyizójába és jól benyalunk. Hogy érezzük: az életnek van (kulináris) értelme!
