Hároméves kisfiam imádja a csokit. Nem akartuk tiltani tőle, gondolván, hogy akkor majd kevésbé kell neki, de nem jött be: a csoki télapó óta bebuktuk az édességkerülést. A nagyszülőknek hiába mondom, hogy ne adjon Dénesnek csokitojást, nápolyit, valahogy mindig ott kötnek ki, hogy csokis a gyerek szája (a legjobban a bolti kakaós tejet utálom).
De mit lehet ilyenkor tenni? Ha hiába mondom a nagyinak, mert ő csak abban gondolkodik, neked sem lett ebből semmi bajod lányom, hogyan értessemmeg vele, hogy ő valószínűleg ugyanúgy nem háromévesen kezdte belém tömni a csokit?! Hiszen akkor jó volt, ha nagy ritkán hozzájutottunk valami ilyen finomsághoz (nem gondoltam volna, hogy valaha is visszasírom a Kádár-korszakot:).
Nevelési tanácsadó nagyiknak
Jó lenne, ha ezt minél több nagyszülő olvasná. Hiszen anyaként (és persze apaként) biztosak lehetünk abban, hogy a nagyszülő csak a legjobbat akarja a gyereknek. Ebbéli igyekezete miatt van pont az, hogy elfelejti, ami a legjobb a gyereknek a gyerek szerint az nem feltétlen a legjobb számára.
Ha édesítőszert vagy cukorpótlót adnak egy termékhez, a címkén fel kell tüntetni jelenlétüket.
A mesterséges édesítőszerek
A Táplálkozástudományi Akadémia hírlevele szerint a mesterséges édesítőszerek jó alternatívát jelentenek: energiaértékük elhanyagolható, nem jelentenek energiatöbbletet a szervezetnek, nem befolyásolják a vércukorszintet, így jól alkalmazhatóak cukorbetegek diétájában is. A leggyakoribb mesterséges édesítőszerek a szacharin, az aszpartám, a ciklamát és az aceszulfám-K: ezekből állnak a boltokban kapható, fantázianevekkel ellátott termékek, amelyeket tabletta, folyadék vagy por formájában lehet megvásárolni.
Elsőként a szacharin került előállításra 1879-ben Constantin Fahlberg orosz születésű kémikus által. Édesítő hatása 300-szor nagyobb a répacukorénál. Ha a szacharinnal édesített ételt forraljuk, kesernyés, fémes utóíz keletkezik. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság által javasolt napi beviteli maximuma (ADI = Acceptable Daily Intake) 5 mg /testtömegkilogramm.
A ciklamátot 1940-ben fedezték fel, 30-szor édesebb a répacukornál. Mivel hőstabil, bátran használható ételkészítéshez, befőzéshez. Napi javasolt beviteli maximuma 11 mg/ testtömegkilogramm.
Az aszpartám édesítő ereje 200-szor nagyobb a répacukorénál, hőérzékeny, így főként italok és gyümölcskészítmények édesítésére szolgál. Mivel a szervezetben hasznosuló két aminosavból áll, energiát is szolgáltat. E körül az édesítőszer körül folyik a legnagyobb vita: a szakemberek egy része szerint ártalmatlan, mások szerint rákos megbetegedéseket, koraszülést okoz. Az aszpartám egyike a legalaposabban bevizsgált élelmiszer-összetevőknek, melynek biztonságos fogyasztását nagyszámú tanulmány támasztja alá. Az EU-ban szabadon forgalmazható.
Az aceszulfám-K édes íze szempontjából hasonló az aszpartámhoz, hőstabil és nincs mellékíze. ADI-je 15 mg/ testtömegkilogramm.
A cukorpótlók
A cukorpótlók vagy cukorhelyettesítő anyagok energiaértéke azonos a cukoréval, de előnyük, hogy a szacharóznál kisebb mértékben, viszont elhúzódóbban emelik a vércukorszintet. Ezek a készítmények jól alkalmazhatóak azoknál a termékeknél, ahol a cukor tömege nélkülözhetetlen, mint pl.: piskótákban, lekvárokban, csokoládékban. Fontos tudni, hogy ezeknek a termékeknek is közel azonos az energiaértéke, mint a hagyományos készítményeké, ezért főként normál testsúlyú embereknek javasolt a fogyasztásuk, kis mennyiségben. Mivel a cukorpótlók szénhidrátok, a cukorbeteg diétába be kell számítani az elfogyasztott mennyiséget. Édesítő erejük 0,4-1-szeres a répacukorhoz képest, így a hasonló édesítő hatás eléréséhez van, hogy kétszer annyi szükséges belőle.
A két legismertebb cukorhelyettesítő a fruktóz és a szorbit.
A fruktóz, vagy más néven gyümölcscukor 30-50%-kal édesebb a répacukornál, naponta maximum 50 g fogyasztható belőle.
A szorbit édesítő ereje csupán a répacukor 30-50%-a, napi maximális adagja 30-50g. Túlzott fogyasztása haspuffadást és hasmenést okozhat.
Napjainkban vált ismertté szélesebb körben a xilit vagy nyírfacukor. A nyírfacukor a xilánból származó cukoralkohol, amelyből hidrogénezés útján álltják elő a xilitet. Nem csupán a nyírfa kérgében, de a kukoricacsőben, a szalmában és a mandula héjában is megtalálható. Édesítő ereje a cukoréval azonos, viszont előnye, hogy energiatartalma csupán kétharmada. Sütésnél, főzésnél a recept szerinti cukormennyiségnek megfelelően adagolható. Túlzott fogyasztása hasmenést, haspuffadást válthat ki az arra érzékeny egyéneknél. Szénhidrát beszámítással a cukorbetegek diétájába is beilleszthető.
