Kedden végre beindult az "igazi" munka. Íme Bábi Gabriella beszámolója a gödi bölcsődéből! Bölcsi reality.
Azt hittem, ismerem Gödöt, mégis meglepődtem, hogy Tündérországba érkeztem kedd reggel. A bölcsi új, friss, ropogós, világos, jó illatú, mosolygós. Körbeöleli az érkezőt. Joóné Zsuzsi és Mészárosné Zsuzsi már vártak; utóbbit több évtizede ismerem, előbbivel pedig elsőre megtaláltuk a közös hangot. A bölcsi "felderítése" után kerültem a helyemre, a kék szárnyba. Éppen zajlott a reggelizés. Ügyes 2-2,5 éves "hölgyek" és "urak" teáztak jólnevelten a parányi asztalok körül. Érkezésemet 8 kíváncsi szempár követte, de a reggeli elfogyasztásáig illedelmesen a helyükön maradva mérték fel személyemet. Valószínűleg kedvező megítélés alá eshettem, mert az asztalok leszedése után a csoport fele körém telepedett, és közös erőfeszítéssel "gyógyítottunk" meg 3 babát (az egyiknek egyáltalán nem volt ruhája!), 1 macit, 1 zsiráfot és 1 cicát.
A gyerekek engem is tüzetesen megvizsgáltak, és arra az erdményre jutottak, hogy kimehetek velük az udvarra, DE JÓL KI KELL FÚJNOM AZ ORROMAT! Meg is mutatták hogyan!!!(Egyébként helyes technikát alkalmaztak, a szakorvosok elaléltak volna örömükben.)
A délelőtt gyorsan elrepült, hamarosan már ebédre terítettünk. Zellerfőzelék volt párolt hússal. Mindenkinek ízlett, volt aki repetázott. (Én megrögzött zöldségevő vagyok, a húst csak az éhhalál küszöbén fogyasztanám, de a zellerfőzelékkel kapcsolatban fenntartásaim voltak. Mondanom sem kell, hogy az összes apróság azt leste, megkóstolom-e?! Szabály, hogy a gondozóknak meg kell ízlelni tálalás előtt a gyerekek ételét, úgyhogy azt gondoltam, egy kanálba nem halok bele, és láss csodát: finom volt!)
Ebéd után alvás következett /a gyerekeknek, nem nekem), mi pedig az intézmény vezetőjével kihasználtuk az alkalmat, hogy a szakma jövőjéről beszélgessünk. A Poronty újságírójának bőven kifejtettük mindannyian az ezzel kapcsolatos gondolatainkat, úgyhogy itt nem ismétlem. (A beszélgetést természetes itt, a Porontyon olvashatjátok majd egy későbbi posztban - a szerk.)
Alvás után megérkezett a Poronty fotósa és az Index videósa is. Szerencsére volt velük egy gigamegaszuper fényképező, amivel rögtön meghódították az aprónépet. A többi játék azonnal feledésbe merült (még az a "különleges" műanyag bevásárlókocsi is, amit babatologatás céljaira használtak és közelharcot vívtak érte), és húztak-vontak fényképezkedni.
A közel 12 órás műszak végefelé megkérdezték a kolléganők, hogy nagyon elfáradtam-e (hiszen öltöztettem, vetkőztettem, etettem, pelenkáztam, orrot töröltem, kakis popsit mostam tisztára, térdeltem, guggoltam, törökülésben gubbasztottam, nehezebb-könnyebb gyerekeket emelgettem, hajolgattam, stb...) és meglepődtek válaszomon, hogy mennyire felüdített ez a nap: a gyerekek bája, a kiszámíthatóság, a napirend, a nyugalom, a stressz hiánya.
Régen voltam ilyen nyugodt munkaidőben!
