Azt hihetné az ember, hogy a KARÁCSONY a felnőtté válással eltűnik az életéből. De szerencsére vannak gyerekek, és így az egész új értelmet nyer. Nekik még simán léteznek csodák, belefér az, hogy a fa meg az ajándékok nem tőlünk és nem boltból származnak. És ez jó. Majdnem annyira, hogy én is elhiszem. Ezért lehet az is, hogy most végre képes vagyok arra a varázslatra, hogy nem arról írok, mi volt, hanem elmondom mi lesz – nagyjából.
„Utálom azokat a napokat, amikor nincs még karácsony”
Mondta Eff. Pedig az egész fele annyira sem lenne izgalmas, he nem előzné meg várakozás, annak folyamatos adagolása, hogy valami készül. Előkerül az adventi kalendárium, ami nálunk, kis képzavarral persze, egy télapó formájú zsák, tele édességgel meg kisebb játékokkal. Abból kell húzni minden nap egyszer, amiből persze mindig csak a baj van. Ha játékot húz, akkor édességet akart és vice versa.
A felkészülésnek része volt már a Mikulás/Télapó eljövetele is, ünnepségekkel meg édességhegyekkel. Így került sor a kocsiban a következő beszélgetésre is Effel:
- Jövőre is lesz Mikulás? – kérdezte Eff.
- Lesz, persze, mindig van – mondtuk mi.
- De már olyan öreg. Mikor hal meg?
- Nem hal meg. Egyre öregebb lesz, de megmarad – így én.
- De az öregek meghalnak. Akkor ő is meg fog halni.
Erre inkább már nem mondtunk semmit. Remény meg azért van, hogy a jövő évet még megéri.
Ami nem lesz
Három fenyőfánk. Mint egyszer, valamikor gyerekkoromban. Kaptunk ugyanis egyet ajándékba. Jó volt a formája, a mérete, csak éppen hosszúlevelű. Ami, legalább ebben egyet értett a család, nem igazi karácsonyfa. Ahogy szaloncukorból is csak a zselés az igazi. Valahogy mégis öszeveszett mindenki mindenkivel, úgyhogy apám dühösen elment, és vett egy három méter magas féloldalasat, igazi sarokfát. Közben én is elmentem a nővéremmmel, és vettünk egy arányos kétméterest. Röhögés közben döntöttünk – hosszúlevelű és féloldalas mehet az utcára.
Aztán nem lesz például túl sok hely. Mert amióta Eff megvan, azóta mindenki, a szüleim, Á. anyukája, a nővérem meg a barátja hozzánk jön 24-én este. Ez most idén akkor 9 ember plusz a kutya. A lakás meg nem olyan nagy. Úgyhogy a járókát kell valahogy elpaterolni a nappaliból, és akkor talán még el is férünk. Úgyis csak ülünk és a gyerekeket nézzük, ahogy elvesztik az eszüket. És van, amit csak remélek, hogy nem lesz. Összeveszés, sértődés. Meg a játékok villámgyors amortizációja.
Ami biztos lesz
Türelmetlen várakozás Eff részéről, aki már sejti, mi történik. A 8 hónapos Jé még nem nagyon tudja, mi zajlik, de annak idején Eff éjfélig szaggatta a papírt, röhögött, tombolt, dobolt a dobozokon. Szerintem ez Jé részéről is meglesz. Szinte biztos, hogy én leszek a családból az egyetlen, aki jelentősebb mennyiségű alkoholt fogyaszt. Úgyhogy részeg ember is lesz.
A karácsonyfa sutyiban történő díszítése, majd a csomagok fa alá csempészése és titokzatos csengettyűszó. Ez is lesz. Aztán lesz rengeteg ajándék a gyerekeknek. Mondjuk szerencsére Jének még nem nagyok az igényei szórakozás terén, úgyhogy őt viszonylag olcsón megússzuk. Effet viszont garantáltan sokkoljuk majd a rengeteg, egyébiránt zömében tök felesleges és iszonyatosan drága játékkal. Van aki nem így csinálja? Ezen kívül lesz sok mézeskalács. Főleg szarvas és lovacska, mert azoknak jól le lehet harapni a fejét.
És kezdődik újra minden előről
Mert jön a szilveszter, ami főleg a gyerekek megléte óta tényleg fergeteges. Itthon vagy barátoknál, akik általában szintén kisgyerekesek, egy pohár pezsgő és általában kidőlés 11-kor.
Úgyhogy boldog karácsonyt, kitartást meg minden egyebet mindenkinek mindenhez.
Ja, és majdnem elfelejtettem az ajándékot! Egy kis karácsonyi zene.
