Nem mintha valaha is komoly ambícióim lettek volna a mágikus praxist illetően, meg amúgy se lett belőlem egy csomó minden, de egyáltalán nem a gyerekek miatt. Sőt, miattuk lehettem például félkarú óriás. Mielőtt kiderülne, hogyan, egy idézettel erősíteném a gyerekekkel kapcsolatos ezoterikus vonalat, csak úgy.
“Nem az érzékiséggel van a baj. A baj az, ha az ember nem vesz tudomást mágikus természetéről, és nincs rá tekintettel. Helytelen dolog, ha valaki a nemiség életadó erejét zabolátlanul tékozolja, és nincsenek gyerekei, de az is hiba, ha nem tudjuk: minden egyes gyermek elvesz valamit a tudomás izzó parazsából.
... minden egyes gyermek nemzésekor és nevelésekor csökken a szülők tudomásának izzása, miközben a gyermeké nő. Egyes túlérzékeny, törékeny szülők esetében szinte kihuny a tudomás parazsa. A gyermekek tudomásának növekedésével nagy, sötét folt alakul ki a szülők fényszövedékében, ott, ahonnan az izzó tudomásdarab kiszakadt. Ez általában a gubó középső tájékán található. Néha még az is látható, hogy ezek a foltok egymásra rakódnak.”
(Carlos Castaneda: Belülről izzó tűz)
Ezt Castaneda mexikói sámántanítója, Don Juan mondta, amikor a gyerekre terelődött a szó. Még igaz is lehet, én mindenesetre inkább úgy vélem, hogy jó esetben a gyerekek(ek) épp, hogy kiteljesítik az embert.
Most már tényleg mindjárt lesz értelme
Gyorsan még egy kitérő, hogy az is képbe kerülhessen, aki nem követte az eddigieket.
Én vagyok az apád 1. - Nem tudtam, ez mivel jár
Én vagyok az Apád 2. – A zen meg a köldökcsonk-ápolás művészete
Én vagyok az apád 3. - Nem vagyok jó fej
A fontosabb szereplők felsorolása.
Á - a csajom (nekem még mindig, de már nem hívom úgy)
Eff - az első gyerek
Jé - a második gyerek
Ká - mint kutya
Gorilla nagybácsi – Eff képzeletbeli szuperhaverja
Nyár van
Odakint esik a hó, közel a karácsony, de Jé fejlődése szempontjából ez jön időrendben. Meg valahol vigasztaló is arra gondolni, hogy nyár sem jelent feltétlenül kéjutazást. Tehát meleg van, Eff elballagott a bölcsiből, nyaralni megyünk. Mert az jó. Csak nem kell túlzásba vinni. A 3-4 hónapos Jének majdnem mindegy hol van, a 3 éves Effnek se nagyon számít. Legyünk ott mi, meg lehessen fürdeni, ne legyen messze és ne legyen drága. De oda is el kell jutni. És ez az pont, ahonnan mindegy, hogy milyen évszak van, mert egy ebéd a barátoknál is utazás. Két gyerekkel plusz egy kutyával pedig macerás. Autóval járunk, és még így is. Nem is tudom elképzelni, hogy csinálják azok, akiknek nincs?!
Logisztika haladóknak
Indulás. A kocsi nem túl nagy, kapásból tetőboxot kell bérelni, hogy legyen esélyünk egy-két hétre való cuccot magunkkal vinni. 5-6 körben lecipelni a harmadikról, majd néhány óra múlva kipakolni a célállomáson. A különböző jó megoldások lennének, oda egy csomó mindent nem kell vinni. Csak éppen ez nem fért bele a keretbe. Helyette egy hét majdnem-gyerekbarát panzió, meg néhány nap Balaton.
Úton
Az autóban jól elvan a gyerek, ha alszik. De ha nem, akkor üvölt. Persze Effel már lehet dumálgatni vagy zenét hallgatni, de Jével nem sokat lehet kezdeni. Az elsőnél mindig idegrohamot kaptam, amikor sírt, meg Á.-t izélgettem, hogy miért nem tudja, mi baja. Pedig nem is én vezetek, és azt is tudom, hogy ez elég ciki. Jével megedződtem, megtanultam hátracsavarodva ülni, betömni a száját cumival, és ha az se segített, akkor elviselni. Eff is azt mondogatta összeszorított szájjal, hogy ő kemény, és kibírja.
Automatikus szocializáció
Viszont ha már odaért az ember, akkor egy csomó minden egyszerűbb. Nem vagyok valami barátkozós fajta, de gyerekkel szinte automatikusan megy a dolog. Az pedig elég nagy könnyebbség, ha van játszóhaver, és nem mindig nekünk kell programot kreálnunk. Nem gyerekesnek viszont elég idegtépő tud lenni, ha valahol sok a gyerek. Szép dolog a tolerancia, de csak messziről. Engem is fel tudnak idegesíteni mások gyerekei, illetve a szüleik, mert azért a leginkább ők tehetnek azért, hogy senki ne zavarjon senkit feleslegesen. Na, hát ezért lettünk...
félkarú óriások.
Mert Jére amúgy nem lehetett panasz. Ô volt a legkevésbé problémás családtag. Szopott, és volt elég tej, így legalább tápszerrel meg ilyesmivel nem kellet bénázni. Amikor meg nem evett, aludt egy nyikkanás nélkül. De pont a nyaralás idején volt abban a periódusban, hogy reggeli, ebéd meg vacsora idején volt ébren, és csak akkor nem ordított, ha kézben volt. Így felválta ettünk, ittunk, etettük vagy ösztökéltük evésre Effet - fél kézzel. Rántottánál még elmegy, de egy szimpla rántotthús már komoly kihívás.
Beavatás
Elhúzni egy kicsit otthonról jó. Gyerekekkel még jobb. De az első nagyobb kiruccanás első gyerekkel, vagy először kettővel jelentős erőpróba. És így azt is meg tudom végre okolni, miért jöttem sámánokkal, mert azt is mondhatnám, az utazás és nyaralás két gyerekkel felér egy beavatással.
