Amit egy hároméves tudni akar a szexről, és nem fél megkérdezni

Zanza!

A kisgyerekek szexuális nevelése nem egyszerű, hiszen a nemi identitás kialakulását zavarba ejtő kérdések kísérik. A szülő nem mindig tudja, mi is a helyes, pedig a kicsik későbbi viszonyát a szexualitáshoz alapvetően befolyásolja a szülői minta. A legfontosabb, hogy a témát természetesen kezeljük.

Fotó: Brittany Culver
Fotó: Brittany Culver

A zuhany alatt állok éppen, amikor három és fél éves unokaöcsém rám nyitja az ajtót, leül a földre, s tudományos megfontoltsággal végigpásztázza testemet: fel és le, le és fel, aztán apró mutatóujját kinyújtja, ölemre mutat, és a legtermészetesebb módon rákérdez: az ott micsoda? Belém nevelt szeméremmel előbb jól elvörösödöm, nyelek kettőt, aztán mint a felnőtt a felnőttel közlöm: ez bizony a punci. Persze ez a kezdet volt csupán, a fürdőkád szélén ülve alaposan megtárgyaltunk mindent, amit fütyiről, ciciről, a lányokról meg a fiúkról egy hároméves férfi tudni akar.

A kisgyerekek szexuális nevelése nem könnyű műfaj, a felnőtt gyakran elbizonytalanodik: mikor cselekszik helyesen, hogyan magyarázzon, meddig menjen el, s egyáltalán, mikor kezdje, hogy gyermeke egészséges szexuális fejlődéséhez biztos alapokat építsen. Egy mindenesetre biztos, a gyermek szexualitáshoz való természetes vagy tabukkal megtűzdelt hozzáállása a szülő szexhez való viszonyán is múlik.

A szakértő véleménye

Deliága Éva gyermekpszichológus szerint teljesen természetes, hogy a gyerekek ebben a korban zavarba ejtő kérdéssekkel állnak elő, az én-fejlődés nagyon fontos korszaka ez: a nemi identitás felfedezése, a nemi szerepek lekövetése is ekkor kezdődik el. Amennyiben a gyermek által felvetett téma zavart vált ki és kínos a felnőtt számára, a gyermek ezt megérzi, s a jövőben nagy valószínűség szerint nem meri majd szüleit kérdezni, máshol szerzi be a szükséges információt, kis fejében pedig szépen-lassan formálódni kezd a tiltott dolgok, a tabuk világa. Ha a szülő egészséges és kiteljesedett szexuális életet kíván gyermekének, nem feledkezik meg arról, hogy ő már kicsiként is szexuális lény, aki szülői modellkövetés révén, lépésről lépésre építi fel magában a nemiséget, s ha már ez így van, fontos volna természetesen kezelni a kérdést.
Honlap: www.gyermekpszichologia.info

A nemi fejlődés már csecsemőkorban megkezdődik

Sok szülő tudja, hogy gyermeke már kicsi korban felfedezi, hogy néhány érintés kellemes érzéseket vált ki. Kisgyermekes szülők tapasztalják, hogy a picik mikor kezdik el felfedezni saját testüket, nemi szerveiket, játszadoznak velük, tapogatják - nagyon fontos azonban hozzátenni, hogy szexuális tartalom mindehhez csak jóval később kapcsolódik, tudatuk körülbelül kisiskolás korban kezd megérni ahhoz, hogy megértsék a szexualitás létezését.

Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyermek szexuális nevelésével is idáig kell várni. A gyermek nemi fejlődése már csecsemőkorban megkezdődik, s amint lehetősége nyílik rá, elkezd kérdezni. A szülő feladata pedig itt válik igazán jelentőssé; hogy a gyermek szintjén fogalmazza meg azt a fenomént, amit a testiség jelent. S legyen a gyermek kérdése bármennyire váratlan, kellemetlen és zavarba ejtő, előle kitérni nem szabad – és míg egyesek számára ez egyáltalán nem jelent gondot, sokan nem tudják, mikor és hogyan cselekszenek helyesen.

A szülő a szexuális modell

A kisgyermek nemi érése során szükségszerűen felmerül a kérdés: a szülő hogyan viszonyul a szexualitáshoz? A maga teljességében, szabadon és természetesen képes megélni, vagy szemérem, tabuk, megtartóztató ideológiák irányítják magatartását? Fontos ez, hiszen hozzáállása a gyermeke fejlődésére is rányomja bélyegét. Nem nehéz belátni, hogy az otthon látott minta iránytűként szolgál a gyermek életében – ami adott esetben tévútra is vezetheti.  
Vajon mit tanul meg az a kisgyermek, aki soha nem látja szüleit finoman összebújni, csókolózni, ahol a tévében felvillanó jelenetek alkalmával csatornaváltás az első reakció, és ahol a gyermek, szexuális kérdéseire kitérő válaszokat kap? Ilyen hozzáállással hamar megtanulja tabuként kezelni a testiséget, és milyen szomorú, hogy a később ebből eredő nehézségeket a hozzá legközelebb állóknak köszönheti. Annak ellenére, hogy otthon nem kap segítő és odafigyelő támogatást, fejlődése gyorsan halad tovább, a külvilág és saját teste által küldött ingerek megérintik, amiket a maga eszközeivel igyekszik megérteni, feldogozni, s értelemszerűen azokkal a mintákkal operál, amiket otthonról hozott magával.

A tabuk ellen

A szülő akkor jár el a legcélszerűbben, ha „felnőttként” kezeli gyermekét, odafigyel kérdéseire, és a gyermeki értelem szintjén ad választ kérdéseire. Amennyiben ugyanis a gyermek kérdése nem elutasításra, hanem meghallgatásra talál, úgy azzal a tudattal cseperedhet fel, hogy a szexuálisra vonatkozó kérdések természetesek, szüleihez pedig bármikor, bármilyen kérdéssel, nyugodt szívvel fordulhat, a tabuk így jó eséllyel elkerülhetik.

A feladat persze nem mindig ennyire egyszerű. Bár a gyermek megtanulja otthon, hogy a testiség természetes dolog, azt is meg kell tanulnia, hogy vannak társadalmi normák, szabályok melyekhez mindenkinek igazodnia kell. Játékosan és körültekintéssel kell rávezetni arra, hogy a bugyiban tapogatni, a lányok szoknyája alá benyúlni nem illik, de minél korábban kezdi el terelgetni gyermekét, annál könnyebben tud majd alkalmazkodni a felnőttek– sok esetben beszűkült és gyakran nem toleráns – világához.

Blogmustra