Az elmúlt napokban volt szerencsém számos emberrel vitatkozni az otthonszülés kérdéséről, így szükségét éreztem, hogy felvértezzem magam az általuk megfogalmazott állításokkal szemben.
Az egyik vitapartnerem (természetesen férfi), azzal érvelt, hogy a szülő nő nem kompetens annak megválasztásában, hogy hol és kinél szüljön, mert ez az orvos kompetenciája; a legtöbb nő még azt sem tudja eldönteni, melyik orvos a legjobb számára – mivel szakmailag, úgymond járatlan a témában. Így hát beleástam magam az erről szóló szakirodalomba.
Első számú érv: a kórházi szülés biztonságosabb
A kórházi és az intézményen kívüli szülések összehasonlításához most nem a holland példát fogom használni, ahol 30% körüli az otthonszülések aránya, mivel ezt az emberek nagy része extrémnek tartja. (Lám, ezek a hollandok ebben is milyen szabadosak!) Vegyük a britteket inkább, mert ott hagyomány és konzervativizmus kéz a kézben jár – feltételezem, az egészségügyben is.
Száz évvel ezelőtt az otthonszülések aránya 99%-os volt (ahogy általában mindenütt Európában), míg 1980-ra ez az arány 1% alá csökkent. Ezen időszak alatt az anyai halálozás drasztikusan csökkent, amelyhez a “kórházi körülményeken” túl az is hozzájárult, hogy a nők kevesebb gyermeket vállaltak, jobban táplálkoztak, általánosságban nőtt az életszínvonal, és nem utolsó sorban olyan gyógyszerek kerültek a piacra, amelyek hatékonyan szembeszálltak a fertőzésekkel.
Mára ezeket a feltételeket tekintjük alapnak – családtervezés, kiegyensúlyozott táplálkozás, penicillin. Ezzel együtt a nők 2%-a választja az intézményen kívüli szülést Nagy-Britanniában.
Mégis számos tanulmány foglalkozik az otthonszülés biztonságosságával. Így a British Medical Journal-ben 1996-ban megjelent kutatások megállapítják, hogy az otthonszülés biztonságos a normális, alacsony kockázati csoportba sorolt várandósoknak, ha a megfelelő infrastruktúra és szaksegítség rendelkezésre áll. (bővebben itt)
De lássuk egy ennél jóval nagyobb volumenű, több mint félmillió, Észak-Amerikában és Európában lefolytatott szülést elemző tanulmány metaanalízisével készült kutatás eredményeit. (Az American Journal of Obstetrics and Gynecology folyóiratban az idén publikált kutatás a világon mindenütt nagy vihart kavart, és számos kritika érte. (Bővebben itt)
Első olvasatban a tanulmány megállapítja, hogy a tervezett otthonszülés során született csecsemők körében kétszer olyan magas a halálozás aránya, mint a tervezett kórházi szülések esetében. A kockázat azonban még így is alacsony, csupán 0,2 % (azaz 2/1000 születés).
Összehasonlításként, Magyarországon az újszülötthalandósági mutatók 0,76 százalékon állnak (7,6/1000), ami a WHO fejlett országokra vonatkozó 0,4 százalékos átlagának majd a kétszerese.
Visszatérve a magasabb halálozási arányra, magától értetődő volna a magyarázat, hogy a különbség oka az, hogy vészhelyzetben a kórházon kívül születő babák egy részét nem lehet újraéleszteni és megmenteni, csakhogy... a perinatális (születés közbeni) halálozási adatok pont nem támasztják alá, hogy az otthon született babák közül többen halnának meg azért, mert szüléskor vészhelyzetben megfelelő szaktudás vagy a szükséges eszközök hiányában nem sikerül őket életben tartani (erről részletesebben itt olvashatsz).
A tanulmány ellenben megállapítja, hogy az otthonszülések körében kisebb volt a koraszülés, a kis születési súly és a légzési rendellenesség (az újszülöttkori halálozás vezető okai). Továbbá rögzíti, hogy a tervezett otthonszülések és kórházi szülések körében a perinatális halálozás hasonló volt. Ahol magasabb értéket mértek az otthonszülések körében, aneonatális (vagyis a szülést követő 28 napban bekövetkező) halálozás volt, ez is csupán 0,2%, azaz 32 haláleset 16500 otthonszülésből
A kutatás számunkra legfontosabb következtetése pedig az, hogy amennyiben az otthonszülések (itt) közül csak a valóban tervezett és szaksegítség jelenlétével zajló szüléseket vették figyelembe, vagyis azokat, amelyeknél szakképzett bába volt jelen, akkor ez a különbség az újszülötthalandóságban eltűnt. Vagyis a baba élete, egészsége szempontjából az jelentett megnövekedett kockázatot, ha a szülésnél nem volt jelen senki, vagy a jelenlévő személy nem rendelkezett szaktudással.
Kettes számú érv: az otthonszülés a nő kényelmét szolgálja
Mind a korábbi brit tanulmány, mind a legfrissebb kutatás szerint a tervezett otthonszüléseknél kevesebb az orvosi beavatkozás - monitorozás, epidurális érzéstelenítés, gátmetszés - és kevesebb a szülés utáni vérzés, az anyai fertőzés, valamint a harmadfokú vagy annál súlyosabb gátrepedés is. A baba szempontjából nézve, az otthonszületett csecsemők ritkábban szenvednek el születés közben sérüléseket, meglepő módon jobb az APGAR értékük, és ritkábban kell újraélesztést alkalmazni, mint kórházban született társaiknál.
Úgy gondolom, a mára elvárt túlélésen kívül a szülő nőnek jogos igénye, nem pedig luxus, ha nem azzal kell foglalkoznia, hogy milyen kispárnára üljön a gátsebével, vagy hogyan kaparja össze magát a baba szoptatásához, ellátásához.
Hármas számú érv: az otthonszülés drágább
Számos megjegyzést olvastam arról, hogy “na nehogymá' az én pénzemből a TB fizesse ezt a hóbortot!” Egyrészt, a kórházi szülés napi árfolyama – TB támogatás nélkül – 600-750 ezer forint, amely magában foglalja a szülész-nőgyógyász, a szülésznő, az aneszteziológus, neonatológus, gyermekorvos szolgálatait, a technikai eszközöket, és a rendes (á la carte) ellátást. Ha nem engedhetjük meg magunknak, hogy magánkórházba vonulunk, de választott orvosunk van, az “adómentes” hálapénz 50-150 ezer forint körül mozog, de erről természetesen nincsenek adataim.
Újfent brit adatokra hivatkozva állíthatom, hogy az otthonszülés költségei lényegesen alacsonyabbak, mivel megspórolják a kórházi ellátás költségeit, valamint kevesebb a szülés közben elvégzett beavatkozás – mindez úgy, hogy figyelembe vesszük a kórházba szállítással és ellátással végződő otthonszüléseket is. (ld. például National Birthday Trust Report)
Az intézményen kívüli szülés szabályozásakor érdemes a fenti érveket is figyelembe venni, mert orvosnak, bábának, törvényhozónak, szakminiszternek a legfontosabb célja kell legyen az anya és újszülött biztonságának szavatolása. Ha ez még anyagi előnyökkel is jár – annál jobb.