Mászkálok a belvárosban, van néhány szabad órám. Hideg van. Ragyog az aranysárga napfény a legfelső emeleteken, szépek a fények, csak éppen majd megfagyok a vékonyka natúrvászon terhesnaciban. A Vörösmarty téren felfedezek egy üzletet. Nagyon megörülök! Emlékszem, hogy tartanak terheskollekciót, ezért joggal remélem, hogy sikerül egy tisztességes meleg nadrágot beszereznem.
Heuréka! - Vagy mégsem?
Az eddigi legjobb terhesnacim – nyári és vékony – szintén ugyanettől az üzletlánctólszármazik. Térd alatt ér, keki, van rajta mindenféle zseb és cipzár, jó a szabása, vagány a stílusa, csinos vagyok benne. Annyira szeretem, hogy kicsit bosszant is, hogy „csak” terhesnadrág. Nem látszik rajta. Igényesen tervezett darab. Nyilvánvaló, ha van hely, ahol esélyem van egy vastag farmer, esetleg kord naci beszerzésére, az ez a bolt.
Belépek. Már az jól esik, hogy kellemes meleg fogad. A terhesek és a gyerekek ruhái az alsó szinten, lemegyek a mozgólépcsőn, és már ott is állok „a lehetőségek kapujában”. Lesz miből válogatnom. Bár az én méretem – főleg terhesen – teljesen átlagosnak számít, itt van mindenféle, picitől a hatalmasig. Akit érint, annak ez jó hír, nekem okoz egy kis bosszúságot, mert teljesen össze vannak keveredve, darabonként kell végigbogarászni a cetliket, hogy megtaláljam a nekem valót.
Rögtön le is csapok egy sötétbarna kordnadrágra. Meg egy farmerre. És egy farmerszoknyára, bár azt kicsit viccnek szánom, sose volt farmerszoknyám, van itthon tükör. Irány a próbafülke. Hm, de finom ez a nadrág, de jó meleg. És jó is rám! Tükör. Jesszusom, hogy nézek én ki ebben. Te jóságos ég! Nem enged be a férjem a lakásba. Meg fogják kérdezni tőlem, hogy elöl hordom-e ki a gyereket vagy hátul. Ebben még a kilencedik hónapban is a hátsó felem fog nagyobbnak kinézni! Na ezt nem. Ezt felejtsük el. Farmer. Aham. Szóval ugyanaz a szabásminta. Ugorjunk. Szoknya. Most már mindegy, már nem megyek ki innen, amíg fel nem próbáltam, bár fázni ebben is remekül lehet. Hát igen. Továbbra sem lesz farmerszoknyám, maradjunk ennyiben.
Nem majd, hanem most!
Próbafülkéből ki. Alaposan megnézem a felpróbált nadrágokat, mielőtt újakat keresnék. Nem értek a szabásvonalakhoz, de azt hiszem, rájöttem, miért annyira előnytelenek: mindkettő igen szűk combvonalban, és lejjebb is csak óvatosan bővül. Hangsúlyozza a popsit és talán jól mutat a vékony combú nőkön. Talán. Rajtam nem. Bevetem magam a többi nadrág közé. És nem találok jót. A csuda vigye el, annyira bosszant! Legalább egy olyan lenne, ami kicsit bő combban és inkább takarja, mint kiemeli a hátsó fertályt, de nincs. Még próbálok néhányat, mintha másként néznének ki az akasztón, de hiába, rajtam pont ugyanolyan borzasztóak. Elkeseredetten jövök ki a boltból. Az idő persze nem lett melegebb, séta helyett inkább beülök valahova egy teára.
Tulajdonképpen megvehettem volna azt a jó kis meleg barna kordnadrágot. Ha nem számítana, hogy hogy nézek ki benne. De számít. Öt év, négy terhesség: már nem vagyok hajlandó ilyen szintű kompromisszumot kötni. Nő vagyok. Szép és csinos akarok lenni. Vonzó. Nem majd, hanem most. Akkor is, ha terhes vagyok. Foglalkozom a hajammal, kiegészítőket hordok, a hátizsákot női táskára cseréltem. Nem fogok pénzt kiadni előnytelen ruhadarabokra.
A hideg azonban vacak dolog. Azt hiszem, be kellene szereznem néhány meleg harisnyanadrágot a vékony, de előnyös nadrágjaimhoz.
