22. hét
Kedd. Reggel hét és hét húsz között megérkeznek a csajszik (négy és fél valamint háromévesek) az ágyunkba. Kisfickó (tizenhét hónapos) reklamál a gyerekszobából.
Húzzuk kicsit az időt, aztán konyha, reggelizünk. Fél kilenc: őrült kapkodás, kiabálás, dráma. Nagylányom az oviba készül, se ő, se én nem vagyunk híresek a türelmünkről.Háromnegyed kilenc, a férjem kilép a lánnyal a lakásból. Fiamat és kislányomat mosdatom-öltöztetem, gyerekszobába leparkolom. Kilenc: a párom visszaért, elkezdi a munkát. Leroskadok.
(Nem kapcsolom be a számítógépet. Vagy de.) Most kell öltöznöm, szellőztetnem, ágyaznom, stb. Néha összejön. Kilenc húsz: anyósom érkezik, ebédet hoz, kedves tőle. Gyerekekkel játszik. Hozzak zsepit, mossam ki a fiam popsiját, hallottam-e, mi történt már megint. Lépek a konyhába, romeltakarítok reggeli után. Háromnegyed tíz, gyümölcsöt pucolok, tízórai a gyerekszoba ajtajában szájba. Anyósom sétálni indul a gyerekekkel. Volt ennek a kisfiúnak egy helyes kis sapkája, azt hova tetted? Fél óra készülődés, de végre házon kívül vannak. Férjem is elindult az irodába. Leülök egy pillanatra. Most csak ketten vagyunk.
(Nem kapcsolom be... dehogynem kapcsolom be.) Mosás! Ruhát válogatok, beindítom. Végigcsattogok a lakáson, kétségbeesem, felgyűltek a levelek, össze kéne szedni a szemetet, itt minden felszórva favonat-alkatrésszel, azt a pár zoknit vagy egy hete nem vittem ki a szennyesbe, soha nem fogok végezni a ezzel ruhakupaccal, ott meg már látszik a por a polcon (de visszaülnék a gép elé). Kicsit mosogatok. Ebédelek, öltözöm. Gyerekeknek terítek. Átrakom a lejárt mosást a szárítóba. Fél tizenkettő, bevágódom a kocsiba.
Tíz perc késéssel kezdem az angolórát. Nyugalom szigete, másfél óra zavartalan csevegés, közben egyetlen feneket se kell kitörölnöm, nem kell elveszett játékot keresnem, nem vágnak a szavamba és nem kell századszorra is felolvasnom a kedvenc mesét. Egy után valamivel itthon. Gyerekek alszanak, anyósom rejtvényt fejt. Indul haza, én meg a konyhába elrakodni az ebéd után. Leülök a számítógép elé. Csend a lakásban. Tehát lejárt a szárítógép. Hajtogatok, pakolok.
Három: ébrednek a népek. Uzsonna. Fél négy után valamivel indulunk az oviba. Négy körül boltba. Ez mindenkinek nagy élmény, a bolti biztonsági őröknek különösen, egy kávéval tuti, hogy kevesebbet kell inniuk délután. (Van valakinek ötlete, hogy fogok majd négy kisgyerekkel bevásárolni?!)
Öt körül itthon. Szabadon csatangolnak a kertben, pakolok, uzsonnamaradékot takarítok. Mászkálok ki-be, biciklit szedek elő, behozom a postát, kiviszem a szemetet.
Hat óra múlt. Cipőtlekézmosásüljafenekedre. Vacsora. Mondom, ülj le! (Ezt még elmondom tucatszor, de a nagylányom ismét bebizonyítja, hogy ugrálás-táncolás közben is lehetséges megvacsorázni.) Én is eszem, ráérősen. Háromnegyed hét fele rakom a kádba a kisfiamat, a többiek maguktól vetkőznek-csobbannak. Leülök netezni pár percre a fürdőszoba ajtajába.
Rohangálok: törülközők, pizsamák, alvóskedvencek, rendrakás a gyerekszobában, két mondatnyi komment. Kikapom a fickót, öltöztetem, zsákolom, ágyba be. Kislányomnak hajat szárítok, mostanában minden este bátorságpróbát tart: le mer menni a víz alá. Nagylányom fogat mos, majd meglép. Fél nyolc múlt és nagyon fáradt vagyok. Össze kell vakarnom a maradék erőmet, mert le kell őket fektetni.
Háromnegyed nyolc körül leülünk a kisfiam ágya közelébe, ölembe bújnak, mesét olvasok. Közben néha csak úgy beszélgetünk dolgokról. Ágyba bújnak, ringatom őket, puszi, kiskereszt, szeretgetés. Körülbelül negyed kilenc van. Jó éjszakát kívánok nekik, kilépek a szobából, leülök a számítógép elé. Látnak engem a szobájukból. Negyed tíz körül áll be a teljes csend, elaludtak. A negyediket kivéve, ő ilyenkor áll neki odabenn focizni.
Most végre szabad vagyok, és azt csinálok, amit akarok. Csak lenne erőm felállni. Most nem muszáj azonnal, még lazítok. Megyek a konyhába. Legalább az asztalt lepucolom, bepakolom a mosogatógépet, csinálom a rendet, amíg bírom. Valamikor negyed tizenegy és tizenegy között hazaér a férjem. Vacsorázik, ülünk, beszélgetünk "hármasban". Az elmúlt kilenc év alatt nem sikerült kifogyni a témából. Ilyenkor esik le rólunk a nap súlya, nem vagyunk eléggé fegyelmezettek a lefekvéshez. Ritkán jutunk ágyba egy-fél kettő előtt.
Másnap reggel hét és héthúsz között megérkeznek a csajszik...
AMK
