Azt már többször kiveséztük, hogy érdemes-e, szabad-e kimenni kisgyerekkel a Szigetre. Most azon elmélkedünk, mi lesz, ha a lányaink egyszer csak elérik azt a kort, amikor elénk állnak és közlik, hogy ők mennek - nem gyerekprogramokra. A tojáshéj meg a seggükön még. Három, tinilánnyal rendelkező szülőt faggattunk arról, hogy kezelték a Sziget-kérdést. Egyikük teljes tilalmat vezetett be, a másik bizalmi elven engedte ki a „gyereket”, a harmadik pedig első alkalommal elkísérte tinilányát, hogy lássa, hova megy.
„Nálunk nem sok dolog tiltólistás: a kábítószer, a piercing, a tetoválás és a Sziget” – mondta Eszter, akinek egy tizenhat és egy tizennyolc éves lánya van. Indoklása szerint egyetlen olyan érvet sem tud felhozni, amiért ott kellene lenni a lányaiknak, viszont rengeteg olyan momentum van, ami miatt nem kell ott lenniük. A beszélgetés végén kiderült, hogy ő maga sosem járt a Szigeten, csak a híre és a megjelent fotók, történetek alapján döntött úgy, hogy nem engedi ki a lányait. Értetlenségünkre reagálva Eszter visszakérdezett: „Miért kéne ahhoz drogot szívni vagy az eszméletlenségig lerészegedni, hogy tudjam, hogy a drog és túl sok pia káros?”
Anikó nem csinált nagy ügyet a Szigetből. „Tizenéves lány anyjaként nem egyszerű a döntés, de azt mondom, megbízom benne és a nevelésemben: nem fog nagy hülyeséget csinálni.” Elmondta, hogy a részeg punkoktól nem tart (amúgy is kihaltak már szinte), alkoholt máshol is tud inni a lány, ha nagyon akar. „Ha valamit tiltok, annál vonzóbb lesz, tilosban járni izgalmas - de veszélyes is. Inkább legyen kint legálisan, ésszel, és tanuljon meg vigyázni magára. Azért a telefonom nem kapcsolom ki éjszakára.” – tette hozzá a tizenhét éves lány anyja.
A legérdekesebb véleményt a Szigeten fogalmazta meg egy negyvenes apuka, aki beszélgetésünk közben is tizenöt éves, hamvas lánygyermekét és barátnőjét tartotta szemmel. „Mivel én magam még nem voltam soha kint, meg kellett néznem, hová vágyik ennyire a lányom. Sokkal rosszabbra számítottam.” – mondta. A lányt arról kérdeztük, nem tartja-e cikinek, hogy apukája kíséretében bulizik. „Szinte észre sem lehet venni, hogy velünk van, távolról figyel minket a barátjával. Megnyugtató, hogy itt van, no meg másképp nem engedett volna el. Azért remélem, jövőre már nem fog kísérgetni” – tette hozzá vihorászva.
A Vakmacska-stáb nagyobb gyerekei közül csak a fiút érdekelte igazán a Sziget, mivel neki egyformán vonzó volt a zene, a kultúrprogramok meg a bandázási lehetőség is. Az első években ottalvós, sátras jegyre spórolt mindig, akár nyári munkával is. Abból vettük észre, hogy "öregszik" hogy hajnalonta elkezdett hazasuttyanni aludni meg fürdeni, aztán a következő évben kijelentette, ragaszkodik a saját ágyához, bandázni és koncerteket hallgatni sátor nélkül is lehet. A Nagylány egy elegáns hölgy, akit sosem érdekelt a sátrazás, a cigizést sajnos Sziget nélkül is kipróbálta késői középiskolás éveiben, a korai önállóságát pedig hamar kinyilvánította.
Vakmacsek maga amúgy szintén "testőrként" ment először a Szigetre, az akkor tizenhét éves unokahúgával, akit a vidéki szülők csak úgy engedtek el, ha a pesti, harminc körüli rokon vigyáz rá. Persze hamar rátalált ott a saját barátaira is, de engem nem rendített meg különösen, amikor egy koncert után (amire a haverokkal ment, nélkülem) jó vastag fekete sminkkel került elő. Inni-cigizni nem vágyott, ahogy azóta sem. Mostanra lediplomázott, és szemmel láthatóan nem ártott neki a Sziget. Vakmacsek viszont rájött, hogy nem nézik ki onnét a harmincas öreglányokat sem, ahogy eredetileg gondolta.
Sőt, az ennél idősebbeket sem. Én például rendszeresen kiviszem magammal édesanyámat bulizni a Szigetre. Remélem, idén nem rabolják el sem az ufók, sem a régi tanítványai, akikkel lépten-nyomon összefutunk, és lesz idő megkérdezni két sör között, hogy nem aggódta-e halálra magát, amikor kivonultam tizenhét évesen sátrazni a Szigetre.
