Van olyan hely, ahol ha rövid időre is, de teljes biztonságban hagyhatjuk a gyereket? A múlt hét óta úgy gondolom, ez igazából csak akkor áll fenn, amikor a gyerek még nem tud megfordulni sem. Mert onnantól létezik a szabadulóművész és a beszorulóművész fajta kölyök, a legtehetségesebbek pedig felváltva mindkét sportot űzhetik.
Van ez a rácsos ágy, ami elvileg biztonságos.Ma már nem gyártják azt a fajtát, amiben egy kisgyerek feje beszorulhat (barátok vették meg azt a lakást sok évvel ezelőtt, ahol egy így szerencsétlenül járt kislány szülei éltek, tehát sajnos régebben ez is előfordulhatott), de van még elég kiálló része, ami igen. Erre én sose gondoltam, amíg nem láttam a saját szememmel.
Békésen motoszkáltam két szobával arrébb, a gyereket mélyen alva hagytam a fent említett rácsos ágyban (újdonság számomra, a nővére ugyanis szinte sohasem aludt ott), amikor berontott a lányom, hogy jöjjek, mert baba nagyon sír. Aztán önszorgalomból berohant hozzá még egyszer, és onnét ordibált kifelé, hogy persze hogy sír, hát a baba beszorult. Tessék, a teljesen biztonságos gyerekágyban? Hová?
Pedig igaza volt, mert a kölyök hirtelen ébredésében megfordult a hasára, majd keresztbe, és sikerült ezt úgy előadnia, hogy egyszerre kerüljön ki a rácsokon a keze is meg a lába is, közelről pedig az is látszott, hogy miért is nem tudta csak úgy ukmukkfukk visszahúzni. A combja nagyjából rögzült a két rács közt, a lába vége pedig elérte a falat, miközben a kezét is teljesen beügyeskedte a rácsok és a fal közé. Én is csak úgy tudtam kiszabadítani, hogy előbb elhúztam az ágyat a faltól.
Van olyan többgyerekes ismerős, aki a második gyerektől kezdve már nem is kísérletezett mással, mint hogy magával cipelte az aktuális kölyköt mindenfelé, és maga mellé tette egy takarón a padlóra, mondván a földről lejjebb nem lehet esni. Beszorulni se nagyon. Viszont a nagyobbakat néha ordítva kellett figyelmeztetni, nehogy véletlenül rálépjenek. És ahogy kúszni-mászni kezdett a delikvens, a földet is akadálymentesíteni és veszélyteleníteni kellett.
A mózeskosaras babakocsi és a sűrű hálós utazóágy egyelőre megfelelőnek látszik, ha egyedül vagyok otthon és becsenget a postás vagy hosszabb dolgom akad a konyhában vagy a vécén. Egészen addig, míg repülőhal módjára ki nem vetheti magát az elsőből és nekifutásból fel nem borítja a másodikat valami cseles mozgásformával, amit ágyméretű helyen is elő lehet adni kellő erővel. Gumiszobánk nincs, marad a folytonos, éber figyelem. Ha hármas-vagy négyesikreim lennének, akkor valószínűleg nekem magamnak lenne gumiszobára szükségem, no persze nem azért, hogy be ne szoruljak valahová.
