12. hét
+2 kg
A terhesség és a kisgyerek nevelése önmagukban is elszigetelik a kismamát az előző életétől és az addigi ismerősei nagy részétől. Először azért, mert titkot őriz, később meg azért, mert nem dolgozik, és olyan problémai, dilemmái, örömei vannak, amik a gyermekteleneknek nincsenek. A kismamaság a modern időkben mindig magányos foglalatosság volt, már akkor is, amikor Scarlett O'Hara otthon duzzogott, mert nem mehetett várandósan a bálba, és akkor is, amikor valaki jó pár év GYES után rájön, hogy fényévek óta nem tette be a lábát a munkahelyére és egyes jóbarátaival hónapok óta nem beszélt.
A szülőhazájától távol élő kismama elszigeteltsége még ennél is súlyosabb. Akkor is, ha nyelvi nehézségei nincsenek, és perfektül érti a védőnő, az orvos, a játszótéri kismamatárs és a helyi internetes kismamafórum minden szavát, gyakran egyszerűen nem találja a helyét. A terhesség és a gyereknevelés réges-régi emlékeket, tanácsokat és a saját kultúránk legtudatalattibb építőkockáit hozza ki belőlünk, és ezek gyakran konfliktusban vannak a befogadó ország szokásaival és irányelveivel. Gyakran kiderül, hogy a védőnők, vagy az új barátnők rossz szemmel néznek egy olyan nálunk elfogadott dolgot, mint a 6 hónapon túli szoptatás, a csecsemő 24 fokos szobában való altatása, vagy éppenséggel egy olyan dolgot támogatnak, ami a magyarok számára furcsa, például azt ajánlják a terhességi hányingerre, hogy az anya igyon jó sok kólát. Az egyik legviccesebb anekdota, amit idegenbe szakadt magyar kismamáról hallottam, az egy ismerős története, aki kiköltözésük után nem sokkal kiment gyerekével a helyi játszótérre, és legnagyobb megdöbbenésére azt tudta meg, hogy az ő kivételével minden gyerek a bébiszitterjével volt ott. A helyi anyák és nagymamák napközben mind dolgoztak, már a szülés után pár héttel is. Enyhén szólva nem volt egyszerű számára bizalmast találni.
Az idegenbe szakadt kismama számára gyakran a régi barátnők, a család és a nagymamák csak telefonon vagy e-mailen érhetők el. És egy olyan ártatlannak tűnő feladat, mint a kórház, vagy az orvos kiválasztása is vaksötétben tapogatózás.
Nemrég pont ebben a helyzetben voltam: Londonban kellett ismeretlenül szülész-nőgyógyászt találnom magamnak. A kórház adott volt, mert legutóbb is ott szültem, és maximálisan meg voltam vele elégedve. Ez az UK egyik legjobb nevű privát szülészete, és a biztosítónk is áldását adta rá. Amikor első terhességem elején kiválasztottam a helyet, a bábák által irányított terhesgondozást és szülést választottam, ami a megszokott út ebben az országban. Ehhez a csoporthoz 5-6 bába tartozik, akik úgy osztják be a terhes nőket, hogy a terhesség hónapjai alatt minden alkalommal másik bába (vagy egyszerre 2) fogadja őket. Mire eljön a szülés ideje, a kismama mindegyiküket jól ismeri, és a bábák is őt. Rendszeres értekezleteken megosztják a kismamák állapotát, bajait, és név szerint ismerik mindegyiknek még a férjét is. Bárki is legyen éppen az ügyeletes, ebben a rendszerben semmi esély arra, hogy a szülő nő kezét idegen fogja.
Orvos engem nem is látott a 9 hónap alatt, mert komplikációm nem volt a terhesség folyamán. Ha minden rendben lett volna, akkor az egészet megúsztam volna orvos nélkül, de sajnos a szülés 13. órájában komplikációk léptek fel és hirtelen a műtőasztalon végeztem. A szülészt, aki éppen ügyeletes volt és megcsászározott, a későbbi találkozások folyamán nem találtam szimpatikusnak. A bábák nem vettek vissza, mert már nem voltam problémamentesnek ígérkező eset, a császármetszésem sajnos azt jelenti, hogy a következő szülésem vagy megint császár lesz, vagy egy magas veszélyfokú vaginális szülés. A kórház internetes oldalán pontosan 84 szülész-nőgyógyászt találtam, specialitásaikkal és elérhetőségeikkel együtt. Ezek mindegyike vállal privát terhesgondozást és szülést azon a klinikán, mert szerződésben állnak vele. És egyiküket sem ismertem még hallomásból sem!
Hogyan válasszak ki ezek közül egyet, akire rábízhatom magam életem egyik legfontosabb napján és az azt megelőző hónapokban? Ki az, aki segít majd eldönteni, hogy megkíséreljek-e egy rizikós természetes szülést, vagy válasszak jó előre egy császármetszést, ami egyébként valószínűleg számára kellemesebb és jövedelmezőbb lenne?
Melyikük a legjobb orvos? (Egyáltalán mitől "jó" egy orvos?) Melyikük természete, stílusa, humorérzéke van a legnagyobb összhangban az enyémmel? Jó-e az, ha az illető egy állami kórháznak is dolgozik a magánpraxisa mellett? Honnan és hogyan szalad az ilyen oda hozzám, ha hirtelen megindul a szülés? Nehéz kérdések ezek, amikor egy döntést muszáj hozni, és a "majd szülök az ügyeletesnél" nem opció!
Ha ebben a városban születtem volna, vagy régóta itt élnék, akkor végigtelefonáltam volna az összes nőismerősömet, rokonomat, hogy segítsen orvost választani. Eséllyel már lenne is egy orvosom, akit évek óta ismerek. Talán szülhetnék annál, akinél én is születtem! De hogyan válasszak egy listáról teljesen vakon? Hiszen nem ugorhatok be mindegyikükhöz egy beszélgetésre, egy ilyen találka borsos árú!
A bőség zavarában a listát le kellett szűkítenem. Végig kellett gondolnom, hogy milyen számomra az ideális nőgyógyász. Hiszen szinte bármit kívánhattam, van megfelelő orvosuk. Van ott olyan doki, aki rendellenességekre specializálódik, van, aki az ultrahangok nemzetközi nagymestere és jó pár nagyon jó sebész. A kórház garantálja, hogy mind kiváló, megalapozott szakember. Szinte minden bőrszín, nagyon sok nemzetiség és nyelv képviselve van, bár magyart sajnos nem találtam. Neveket gugliztam, orvosok tudományos cikkein futottam át, de nem lettem sokkal okosabb. Néhány orvosnak, bár sajnos elég kevésnek, volt saját internetes oldala fényképekkel. Na, végre ez nagyon sokat segített, jól megnéztem őket magamnak. Egy teljes napi kemény gondolkodás után elhatároztam, hogy olyan orvost szeretnék, aki valamelyik európai ország szülöttje, hogy jobban megértsük egymást, és legyen az illető nőnemű. Az előző terhesség alatt nagyon megszoktam a "terhesség női biznisz" mentalitást a bábáknál. A lista így leszűkült egy tucat névre.
Másnap a gyerekorvosnál jártam oltatni, és beugrottam a bábákhoz, hátha megosztanak valami bennfentes információt az ott dolgozó orvosokról. Elkaptam egyet négyszemközt, megadtam neki a kívánságlistámat, azt is hozzátéve, hogy a számomra ideális orvos ne gondolja azt, hogy attól lesz valaki jó szülész, hogy jól bánik a szikével. Tudtam, hogy a bábák ebből a szempontból nagyon megbízhatóak, hiszen ők a beavatkozásoktól mentes szülés védőangyalai. Kaptam is egy "ne mondd el senkinek, hogy ezt honnan hallottad, de itt egy pár név" listát, amit gyorsan lekapirgáltattam a bábával egy darab papírra.
A kórház utcájában éppen a gyerek kabátját gomboltam, amikor felnéztem és egy ismerős, jellegzetes arcot vettem észre a sötétben. A magas, elegáns, középkorú hölgy egy pillanatra megtorpant, amikor rámosolyogtam. Csak egy másodpercbe tellett emlékeznem, hogy hol is láttam már az arcát. Hiszen a végső listámon rajta volt és éjjel 2-kor olvastam az önéletrajzát!
"Ön ugye szülész?" kérdeztem tőle, amire ő szemmel láthatóan nagyon megdöbbent. Mégis, mosolyogva hallgatta, hogy mi mindent tud róla ez az ismeretlen, izgatott kismama az utcán. 10 percig beszélgettünk ott az esőben, és mire a kezét szorongatva megígértem neki, hogy felhívom az asszisztensét egy időpontért, 100 százalékig biztos voltam benne, hogy a szerencse mellém állt és az utamba sodorta azt, akit kerestem.
A buszon hazafele döcögve megnéztem a bába listáját, és igen, ott virított a doktornő neve is. A jövő héten újra találkozunk, amikor megbeszéljük az eheti genetikai ultrahang eredményét. Már alig várom. Megtaláltam "az igazit", és ezt onnan tudom, hogy megbízom benne, bár még csak háromszor beszéltünk. Végső soron ez a legfontosabb az orvosunkban, nem? Hogy megbízzunk benne fenntartások nélkül. Az összes többi: a neme, a kora, a származása mindegy, ha az életünket és gyermekünkét rá merjük bízni.
És most már nem érzem úgy magam, mint az idegenbeli kismama az ismeretlen városban. Most már én vagyok a kismama, akinek tuti orvosa és megbízható segítsége van.
Másutt
