És a majd száz éves, magyar nyelvű izraeli lapról hallott már?

Bár a legtöbben alaposan meglepődnek, mikor elmondom: 2009-es Izraelbe költözésem óta gyakorlatilag több magyar barátom van, mint mikor Budapesten éltem, a nagy helyzet az, hogy ez nem is olyan meglepő. A hatvanas években ugyanis Izrael magyarul beszélő lakossága egy Székesfehérvár méretű város lakosságát is kitette volna. Ha csak egy gyors fejszámolást végzünk, hamar kiderül: ezeknek a magyar ajkú izraelieknek a leszármazottjai vélhetően szintén tudnak többé-kevésbé magyarul, emellett pedig évről évre nő a Magyarországról bevándorlók száma, nem is beszélve a rengeteg magyar turistáról Tel Avivban, Eilatban és Jeruzsálemben. Ezek után talán nem olyan furcsa, hogy Izraelnek már évtizedekkel az államalapítás előtt volt saját magyar nyelvű lapja, bár ezt 1918-ban alapították, Kolozsvárott.

UJ Kelet 1925

Az Új Kelet azóta sok háborús és békés időszakot ért meg. Volt napi- és hetilap, színes és fekete-fehér, és míg főszerkesztők jöttek-mentek, eladott példányszámok szöktek az egekbe és hullottak a porba, mindig csak egyvalami számított (ahogy az a zsidó etikában is mindenek felett állt): az értékes lét védelme, ami sosem szakadt meg. Igaz ez a zsidóságra is a nagyvilágban - olyan zsidókra, akik Európában maradtak, és azokra is, akik "visszatértek". Mert Izraelben is szétszakadtunk: jobbosokra és balosokra, liberálisokra és cionistákra, vallásosokra és szekulárisokra. De meg sosem szakadtunk – ahogy az évszázados múltra visszatekintő lap sem, amely hamarosan, fennállása óta először Magyarországon is elérhető lesz, addig pedig Facebook oldalán lehet ismerkedni vele. Ironikus módon mindezzel egyidőben indult egy hasonló nevű online médium, valamint egy kizárólag Izraellel foglalkozó magyar nyelvű hírportál is - de ezek is csak azt igazolják, hogy a magyarul beszélő, diaszpórában élő zsidóság köszöni szépen, él és virul. 

Kik azok a zsidók?

De egyáltalán mit értek az alatt, hogy "zsidó"? Ennek több definíciója is van. Azt hiszem, hozzám legközelebb a zsidó identitás spirituális értelmezése áll, mely szerint izraelita az, aki képes megszabadulni a rabszolgaságtól, amelyre ez az egoista, önző és anyagias világ kényszeríti, és képes a jó iránti bizonyosságával csodákat tenni, ahogy azt Mózes tette a Vörös-tenger kettéválasztásakor. Sok barátom van, akik ugyan „elég zsidók” ahhoz, hogy Izraelbe vándoroljanak, de a szekuláris pasik vallásos szülei már "született", vagy legalábbis betért zsidó lányra vágynak. Ugyanakkor a zsidó identitástudat sokféle. Vannak amolyan "tiszteletbeli" zsidók, akiket a karma, vagy (hogy a kabbala szóhasználatával éljek), a "tikkun" hozott közeli kapcsolatba a zsidósággal. Meg aztán... van aki zsidó, és még csak nem is tud róla. Számít ez? Nem igazán. Az számít, hogy a sosem nyugvó szél egy évszázados újságot repít az idők, generációk, háborús és békés időszakok, formálódó országhatárok felett – én pedig végtelenül hálás vagyok, hogy mostantól főszerkesztőként egyengethetem ennek a nagy múltú lapnak a sorsát.

6tag 110216-130540

Sokféle Izrael

És bár az is valódi csoda, hogy homoszexuális, egyesek szerint nem elég „fajtiszta” zsidóként, vagy "egyszerű celebként" lehetőségem nyílt minderre, az igazi csoda, ami a lapot a szárnyaira emelte, az emberek szeretete és összefogása. Azoké a szerzőké, akik évtizedek óta fáradhatatlanul, frissen, szeretettel, lelkesedéssel és profizmussal ajándékozzák és ajándékozták meg ezt a kiadványt az emberöltők során. Az Új Kelet régi, szeretett szerzői közül sokan velünk maradtak, és persze itt vannak az új hangok is. Ifjú, lázadó hangok, akikre nem érdemes rásütni a "fiatalság-bolondság" bélyeget, mert mondjanak bármit is, álljanak ki bármiféle eszme mellett, jelen vannak a társadalmunkban. Az Új Kelet szerzői és szerkesztői gárdája között akad egyetemi professzor, mélyen vallásos zsidó, jobboldali és baloldali aktivista, és sok "új' bevándorló, mint kép- és vezetőszerkesztőnk, Salamon Sára. De kacifántosabb sztorik is akadnak: grafikus tördelőnk és művészeti vezetőnk, Dániel Zsófi Iránban cseperedett fel. Cseppet sem zsidó, de Izraelben dolgozó ápolónő is ír nekünk - Isten áldja meg érte. Olyannak mutatjuk Izraelt, amilyen: sokfélének.

Nyitott szívvel, nyitott elmével

Nem titok: az új-régi lap nem fog tetszeni mindenkinek. A folytatólagosság viszont változást von maga után. Száz év alatt sok minden változott, a telefonjainktól a házainkon és bútorainkon át a kommunikációig - és bár a szívünk mélyén mind tudjuk, hogy a változás szükséges (mert ami nem változik a világgal, az megszűnik létezni), mégis fáj elengedni, átalakulni látni mindazt, amit már olyan jól ismerünk. Ideákat. Eszméket. Embereket. Korokat. Publikációkat. Pedig ha nyitottak maradunk a világra, és ha a változatosság kedvéért emberi természetünket békésen, a jó irányba terelve megpróbálnánk értékelni a jó dolgokat, a rossz, fájdalmas, vagy épp egyszerűen csak bosszantó dolgokat pedig afféle "járulékos kárként" tudnánk kezelni, sokkal boldogabb, elégedettebb, teljesebb életet élhetnénk.

Az Új Kelet Izraelben már kapható januári számában a cionizmus eszméjét és történelmét vesszük górcső alá - esélyt adva jobboldali és baloldali narrativának is, ám minden esetben elhatárolódva az erőszakos önigazolásról. Azt hiszem, már mindannyian tudjuk - legyünk bár nacionalisták vagy liberálisok -, hogy az eddigi rendszer, "a másik elmélet" sárba tiprása nem vezet sehová, csakis újabb harcokhoz, és még több fájdalomhoz és veszteséghez mindkét oldalon.

Ujkelet2016

Egy vérből valók vagyunk

Büszke vagyok rá, hogy mi, izraeli magyarok, magyar ajkú izraeliek összetartunk, és bár nem ritka, hogy vérre menő vitákba keveredünk, azért mégiscsak több ezren támogatjuk egymást jóban-rosszban. Emlékszem, amikor tavaly ősszel hivatalosan is megkezdődött a harmadik intifáda, olyan érzés volt Izraelben élőkkel magyarul beszélgetni fájdalomról, veszteségről, reményről, mintha csak régen látott rokonokkal diskurálnék. "Nem vagyunk egyformák, de egy vérből valók vagyunk" - ezzel a mottóval indult újra a lap 2016 januárban, tele aktuális hírekkel, örök érvényű igazságokkal, pimasz és provokatív véleménycikkekkel, ínycsiklandozó izraeli fogások receptjeivel, kabbalista asztrológia előrejelzéssel, könyv- és programajánlóval, meseszép fotókkal, és középen egy gyűjtőknek szánt színes plakáttal Jeruzsálem óvárosáról, a Siratófallal és a Szikla-dómmal, és azokkal a hívőkkel – zsidókkal és muzulmánokkal – akik ezrével zarándokolnak a Templom-hegyhez naponta.

Egy jó emlékeztető, hogy az egyéni materiális lét ugyan megszakadhat, de a kollektíva ereje - legyen szó zsidóságról, magyarságról, vagy egyszerűen csak emberségről - legyőzhetetlen.

Oszd meg másokkal is!
Mustra